Háromszáz zsidó ünnepelte egy új tóratekercs érkezését a portói Kadoori – Makor Haim zsinagógában január végén. Az inkvizíció időszaka óta ez volt a legnagyobb zsidó ünnepség az óceánparti városban.
Az Ibériai-félsziget legnagyobb zsinagógájában tartott esemény egy egész héten át tartó programsorozat részét képezte, melyet a száz tagot számláló portói hitközség szervezett.
A szfárádi hagyományoknak megfelelően ezüsttel kivert, díszes dobozba helyezett tekercset Jeruzsálemben írták. Érkezésekor az egész közösség énekelt és táncolt – a férfiak a tóraszekrény előtt, a nők az emeleti karzaton.
„Abban az időszakban, amikor Európa-szerte növekszik az antiszemtizmus, azt akarom, hogy tudják, mindig szívesen látjuk Önöket abban a városban, melynek jellegzetes arculatát az Önök közösségei is alakították” – köszöntötte a megjelenteket Rui Mereira polgármester, aki askenázi zsidók leszármazottja. Az ősei még a XIX. században érkeztek Portóba. „Polgármesterré választásom is mutatja, hogy Portóban nincs antiszemitizmus” – tette hozzá.
Ezt a tényt erősítette meg Doron Achiel rabbi is, akinek londoni közössége szoros kapcsolatot tart fent a portói hitközséggel. „Itt biztonságban érzem magam, amikor kipával a fejemen sétálok végig az utcán. Még sohasem ért semmilyen inzultus”- mondta.
A Kadoori zsinagóga oktatási célokat is szolgál. Az Észak-Portugáliában fekvő iskolák gyakran keresik fel az épületet az osztálykirándulások alkamával, mely egy kis múzeumnak is helyet ad. A tóraavatás előtti napokban például egy 75 fős diákcsoport tanult ott a zsidó hagyományokról és történelemről.
A polgármester kifejtette, hogy a közelmúltban elfogadott törvény, mely állampolgárságot kínál a Portugáliából elüldözött zsidók leszármazottainak, egyfajta engesztelés azon százezrek felé, akik a középkori zsidóüldözések – elsősorban az spanyol mintára létrehozott inkvizíció működése miatt – hagyták el az országot. Spanyolországban is hasonló törvényt fogadtak el, bár annak feltételei szigorúbbak, mint a portugál rendelkezésé.
A 2013-ban elfogadott és 2015-ben érvénybe lépett portugál törvény a portói és a lisszaboni hitközséget bízta meg az állampolgárságért folyamodók ügyeinek kivizsgálásával és a régi hitközségi iratokkal való összevetésével. Ezidáig több száz kérvény érkezett, de csupán hárman kapták meg az állampolgárságot, mert huzamosabb ideig betöltetlen volt a belügyminiszteri pozíció, így nem volt, aki aláírja a dokumentumokat.
A kérelmek 67%-a Törökországból érkezett, ami nem meglepő, hiszen a XVI. századi kiűzetés után az Oszmán Birodalom tárt karokkal fogadta az új hazát kereső zsidókat. Keren Mizrahi, egy Isztambulban élő zsidó asszony szintén az igénylők között van. Novemberben adta be a papírokat, és most bizakodva várja az eredményt. Szeretné, ha felnőtt gyermekei is vele tartanának, és Portóban kezdenének új életet.
Az ünnepségen megjelentek negyede, köztük Ishak Haleva főrabbi, Törökországból érkezett, a többiek Franciaországból, Braziliából, Izraelből, Angliából és Dél-Afrikából. Haleva főrabbi – a törökországi vendégek többségétől eltérően – nem igényelt portugál állampolgárságot. „Én egy török zsidó vagyok, és kész ” – jelentette ki.
A portói közösség nagy reményeket fűz a zsidó élet újbóli felvirágzásához. A felújított zsinagóga mellett fűtött mikvét is kalakítottak és tervezik egy iskola és egy temető megynyitását is. „Azt szeretném, ha a zsinagóga egyben közösségi központként is funkcionálna” – mondta Isabelle Lopez, a hitközség elnöke és a zsinagóga felépítésében oroszlánszerepet játszó zsidó katonatiszt, Artur Carlos de Barros Basto kapitány unokája.