Rami Davidian a Patis nevű mosávban (mezőgazdasági település) lakik, nem messze a Gáza-övezettől. Amikor október hetedikén futótűz sebességgel terjedt a véres támadások híre a környéken és egész Izraelben, az 58 éves férfi nem habozott: azonnal autóba szállt, hogy megmentse egy barátjának fiát a Reim kibuc mellett rendezett zenei fesztiválról. Amikor útnak indult, még nem tudta, mire vállalkozik, hamarosan azonban kiderült, hogy a baj sokkal nagyobb, mint azt gondolta, írja a JNS.
Reim felé tucatjával, de lehet, hogy százával menekültek az emberek.
„Körbevették az autómat, segítségért könyörögtek. Akkor kezdtem felfogni a tragédia nagyságát”
– mondta a férfi egy interjúban. Ahogy felmérte a helyzetet, intézkedni kezdett: felhívta a Patisban lakó vejét, hogy készüljenek fel a sérült, traumatizált és pánikban levő menekülők fogadására.
„Tíz perccel később megtaláltam a fiút, akinek a megmentésére küldtek. Egy tucatnyi másik fiatallal betuszkoltam az autómba. A mosávba vezető úton elmondták, hogy a terroristák halomra gyilkolták a fesztivál résztvevőit, és könyörögtek, hogy mentsem meg a barátaikat”
– emlékezett a férfi.
Végül négy órán át autózott megállás nélkül fel-alá Patis és a fesztivál színhelye között. Alkalmanként tíz-tizenkét fiatallal a kocsijában, folyamatos tűz alatt vezetett fáradhatatlanul, miközben a terroristák szüntelenül szedték az áldozataikat.
„Bokrokban, fák között bujkáltam, lassan haladtam előre, hogy minél több gyereket ki tudjak menekíteni. Csendben, egyedül dolgoztam, így tudtam olyan sok fiatalt megmenteni”
– mondta Davidian. Ahogy elterjedt az akciójának a híre, egyre több könyörgő üzenetet kapott, egyre többen küldték el neki a helyzetüket, hogy ki tudja szabadítani őket. Egy alkalommal öt-hat terroristával alkudozott egy 23 éves lány életéért.
„Fegyvertelen voltam és ők túlerőben voltak. Arabul szóltam hozzájuk. Azt mondtam, jemeni muszlim vagyok, és azért jöttem, hogy figyelmeztessem őket, a katonák egyre közelednek. Azt tanácsoltam nekik, hogy hagyják ott a lányt és meneküljenek, amíg még lehet. Akkor, abban a pillanatban, semmitől sem féltem”
– mondta. A megmentett fiatal nő szerint „Rami éppen időben érkezett a megmentésemre. Csodás ember, aki fegyvertelenül és bátran rengeteg fiatalnak segített. Egész életemben hálás leszek az önfeláldozásáért” – mondta Ámit.
Davidian sosem kapott semmiféle különleges kiképzést, és a hadseregben sem harcoló alakulatnál szolgált.
„Azon a sorsdöntő napon megérintett Isten keze, és Ő vezetett engem. Azok a gyerekek olyanok voltak a számomra, mintha a saját gyerekeim lettek volna, és biztonságba kellett helyeznem őket.”
Voltak azonban olyanok is, akiken nem tudott segíteni, és az ő elvesztésük a mai napig kísérti:
„Voltak szülők, akik segítséget kértek, és láttam a gyermekeiket a halottak között. Képtelen voltam elmondani nekik, egyszerűen annyit mondtam, hogy nem tudtam bemenni.”
Később, amikor a hadsereg katonái megérkeztek és ellátták a túlélőket, Davidian segített megtalálni azokat, akiket a terroristák meggyilkoltak.
„Olyan dolgokat láttam, amiket soha senkinek nem lenne szabad látnia. Láttam egy agyonlőtt, meztelen lányt, egymáshoz láncolt és kivégzett embereket. Éreztem a halál szagát. A mai napig nem tudom, hogy hogyan lehet ezzel megbirkózni.”
Két héttel később Davidian megint úton volt: sorra látogatta azokat, akiket megmentett. „Megígértem nekik, hogy a háború végén mindnyájukat vendégül látom az otthonomban, hogy együtt ünnepeljünk” – mondta. Rami unokaöccse, Oz hozzá hasonló módszerrel százhúsz fiatalt mentett meg.