Nemrégiben, tisré hónap 13-án emlékeztünk meg Akiva Eiger rabbi halálozási évfordulójáról. Az 1761-ben született Akiva Güns rabbi korának egyik legnagyobb tóratudósa volt, a zsidó jog alapos és mély ismerője, akihez jó nevű rabbik és zsidó vezetők is gyakran fordultak tanácsért. Döntvényei a mai napig érvényben vannak és értékes forrásként szolgálnak napjaink zsidó törvénykezői számára. Szülővárosa feltehetően a ma Ausztriához, akkoriban Magyarországhoz tartozott Kismarton (Eisenstadt) volt, ahol évszázadok óta éltek komoly tóratudósok. Más vélemények szerint Pozsony szülöttje volt.

Akiva Eiger Wikipédia

Akiva rabbi családjában is szép számmal akadtak rabbik. Nevét anyai nagyapjáról, az egykori pozsonyi rabbiról kapta. Felnőtt korában a Güns családnév helyett az Eigert használta, hogy ezzel mutassa ki tiszteletét tudós nagybátyja és mestere, Binjámin Wolf Eiger rabbi (1756-1765) iránt.

A fiatalon is kiemelkedő tehetségű, tanulásban kiváló teljesítményt nyújtó Akiva Eiger nagybátyja jesivájában tanult Breslauban (Wrocław). Előkelő és gazdag lányt vett feleségül és elvállalt egy poroszországi rabbiállást, melyet majdnem huszonöt éven át, egészen 1815-ig látott el.

Lánya a Chátám Szoferként ismert pozsonyi rabbihoz, Mose Szoferhez ment feleségül. Akiva Eiger rabbi szerénysége és alázatossága legendás volt. Megtörtént egyszer, hogy ők ketten utaztak egy hintóban Poznan városába, ahol Akiva Eiger rabbit területi rabbivá választották és nagy, ünneplő tömeg várta őket. Ahogy elérték a város szélét, a Chátám Szofer leszállt és gyalogosan kísérte a kocsit, gondolván, hogy a köszöntés nem neki, hanem az apósának szól, aki akkor vette át új hivatalát. Legnagyobb meglepetésére azonban néhány perc múlva azt vette észre, hogy apósa a hintó másik oldalán lépdel, mivel meg volt győződve arról, hogy nem őt, hanem nagyszerű vejét üdvözlik ilyen örömmel.

Az 1830-as években borzalmas kolerajárvány söpört végig Közép- és Kelet-Európán, Poznan városát is nagymértékben sújtotta a katasztrófa és egész kerületeket helyeztek karantén alá, hogy megakadályozzák a betegség terjedését. Akiva Eiger rabbi járványügyi intézkedései ma, majdnem kétszáz évvel később, ismét aktuálisak, hiszen ő éppen azokat a rendelkezéseket hozta a betegség terjedésének megakadályozására, melyek ma is ismeretesek. Arra kérte ugyanis híveit, hogy az őszi ünnepek során tartsanak távolságot amennyire csak lehet, rövidítsék le az imákat, minél kevesebbet énekeljenek és csakis olyan lépjen a zsinagógába, aki egészséges és nem érzékeli magán a halálos kór tüneteit. A zsinagógában csak minden második szélen ülhettek és a szabályok betartására felügyelők vigyáztak. A rabbi egészségügyi szakemberekkel együttműködve adta ki e rendeleteket, melyeknek köszönhetően több ezer ember életét mentette meg, megtestesítve a tórai parancsot: vecháj báhem – és éljetek általa.

III. Frigyes porosz uralkodó végül különleges kitüntetéssel jutalmazta meg a bátor és önfeláldozó rabbit. 

Beszédeinek, döntvényeinek egy részét már életében kiadták. Írásainak egy másik nagy területét a Talmuddal kapcsolatos fejtegetések és új magyarázatok (chidusim) teszik ki, ezeket a legtöbb Talmud-kötetben idézik, mivel magyarázatai a legbonyolultabb mondatokat is könnyen érthetővé teszik.

Az asszimiláció és a hászkálá (zsidó „felvilágosodás”) terjedésének virágkorában Akiva Eiger rabbi mindent megtett a zsidó hagyományok védelme érdekében. Hatalmas tudását, széles körű tapasztalatát, jó emberismeretét és bölcsességét is kamatoztatta e küzdelemben, melyben fáradhatatlan segítője volt a Chátám Szofer is. 77 éves korában, 1838-ban, nem sokkal jom kipur után, tisré hónap 13-án adta vissza tiszta lelkét az Örökkévalónak. Munkáját tanítványai folytatták tovább.

Sírjára ezt írták: „Isten szolgáinak szolgája volt”.

Emléke legyen áldott!

Borítókép: Pixabay

19. századi rabbinikus iránymutatás járványidőszakra

Európa, és benne annak zsidó közösségei, nem először szembesülnek járványokkal, hiszen az évszázadok során nemegyszer sörpört végig az Öreg Kontinensen olyan kór, amely nem válogat áldozatai között. A 14. század végén Európán és Ázsia egy részén végigsöprő bubópestis a történészek becslései szerint 75 és 200 millió közötti áldozatot szedett, de ennél kisebb méretű járványokból is … Olvass tovább