Nem olyan régen egy érdekes kérdés érkezett az internet népszerű háláchátudós rabbijához, Ráv Yair Hoffmanhoz egy vallásos zsidó pultos aggályaival kapcsolatban, melyet a The Yeshiva World ortodox hírportál is közölt.
A kérdés a következőképpen hangzott:
„A Tóra szerint élő zsidó vagyok, aki igyekszik minden háláchát aprólékosan betartani. Az utóbbi időben egy glatt kóser vendéglőben dolgozom pultosként és valaki azt tanácsolta nekem, hogyha a pultra kiteszek egy üveget, »borravaló« felirattal, és abba teszek egy 20 dollárost, akkor nemcsak hogy fogok borravalót kapni, de sokkal többet is, mint átlagosan kapnék. Félek azonban, hogy ezzel megsérteném a »gnévát dáát« [szó szerint az »elme meglopása«, mely mások tisztességtelen félrevezetésére, megtévesztésére utal – szerk.] elvét. Mit mond a háláchá?”
Hoffman rabbi válasza pedig a következő volt:
„Ez egy kiváló kérdés, melyet több döntéshozó rabbinak is feltettünk. De először is kezdjük egy rövid bevezetéssel. A »gnévát dáát« (גניבת דעת) néven ismert tilalom magában foglalja mások becsapását vagy megtévesztését a fizikai gyakorlat során. A Gemárá Chullin traktátusában (94a.) pedig Smuél azt mondja, hogy ez a tilalom mindenkire – azaz nem csupán a zsidókra – vonatkozik.
A Gemárá (Chullin 94a) idéz egy brájtát, mely számos példát tárgyal Rabbi Méir esetein keresztül, melyek a »gnévát dáát« elve alapján tiltottak. Ami a »midvár seker tirchák« (מדבר שקר תרחק) versét illeti, hogy »maradj távol a hamis ügytől«, arról háromféle értelmezése is van, hogy pontosan mit jelent. A Cháfec Chájim rabbi ez alapján az Áhávát Cheszed című művében kijelenti, hogy a hazudozás szigorúan tilos. A Cháfec Chájim véleménye pedig összhangban áll néhány Risonim (a 11–15. században élő rabbik, bölcsek – szerk.) értelmezésével. Azonban más Risonim szerint ez a vers csupán egy jó tanács, de nem háláchá, azaz nincs kötelező érvénye. Egy harmadik vélemény szerint pedig ennek az elvnek a betartása a döntéshozó bírákra vonatkozik. Az általánosságban viszont elmondható, hogy a Cháfec Chájim véleménye az irányadó háláchá.
A megtévesztés azonban minden vélemény szerint egyértelműen tiltott. A 12. században élő metz-i Eliezer ben Smuél rabbi, a Széfer Jerém szerzője és a 14. században élő sevillai Jom Tov ben Ávrahám (»RITVA«) szerint ez a tilalom tórai eredetű. A korvili Jicchák rabbi viszont azt írja a Széfer Micvot Kátán (»SMáK«) című könyvében, hogy a tilalom rabbinikus eredetű. Akárhogyan is tehát, mindenki azt tartja, hogy mások megtévesztése tilos.
Van egy lenyűgöző Sááré Tesuvá (3:181.), mely kimondja, hogy »mutár lesánot mipné hásálom (מותר לשנות מפני השלום)« vagyis időnként, a béke érdekében megengedett az igazság elferdítése. Ez az enyhítés azonban nem vonatkozik a »gnévát dáát« feloldására. A megtévesztés tilalma egy komoly háláchikus probléma, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Most pedig hadd térjek rá a kérdésre. A kérdést korunk négy jelentős rabbijának tettük fel (az elérésük sorrendjében): a chicagói ráv Shmuel Fuerst rabbinak, a williamsburgi ráv Yisroel Dovid Harfenes rabbinak, a williamsburgi ráv Hershel Ausch rabbinak és a torontói ráv Shlomo Miller rabbinak – éljenek sokáig, ámen.
A válaszaik pedig jelentősen eltértek egymástól. Ráv Fuerst úgy döntött, hogy tilos egy 20 dollárost bedobnod a borravalós üvegbe, mert az a »gnévát dáát« egyértelmű esete lenne. Ráv Harnefes azt mondta, hogy ha csak egy 20 dollárost dobnál az üvegbe, az »gnévát dáát«, azonban ha ötdolláros és egydolláros bankjegyeket is teszel be, akkor nincsen gond (ezzel a megoldással ráv Fuerst is egyetértett). Ráv Ausch szerint megengedett 20 dolláros bankót tenni a borravalós üvegbe, mindaddig, amíg nem teszel mást, hogy a vendégekből nagyobb borravalót kapj. Ráv Miller pedig úgy vélekedett, hogy ez bár semmiképpen sem egyenes dolog, azonban azt sem állíthatja, hogy háláchikus tilalom lenne rajta.
Tekintettel arra tehát, hogy a válaszok igen széles skálán mozogtak, arra biztatlak, hogy kérdezd meg saját rabbidtól is ezt az esetet és aszerint járj el!”
Fotó: Sam Dan Truong on Unsplash