Tesztelje tudását a Tóráról!

A héber ספר תורה (széfer Torá) annyit tesz: a Tóra könyve. Ezt a kifejezést a kézzel írt, pergamenlapokból összevarrt tekercsre alkalmazzuk, melyet askenáz közösségekben bársonykabátban, szfárádi és jemeni közöדségekben pedig henger alakú fatokban tárolnak.

Fotó: Frocksinstock

A tóratekercset kizárólag kóser állat bőrére lehet írni. Manapság szinte kizárólag a szarvasmarha bőrének középső rétegét használják, melynek neve kláf. A nyersbőrt áztatják, cserzik, szárítják, majd felületkezelést végeznek rajta finom szemcséjű homokkal. Ezután lehet megkezdeni az írást. Kláfot használnak még a mezuza és a tfilin megírásakor is.

Fotó: Frocksinstock

A tóratekercs kizárólag Mózes öt könyvét, a Chumást tartalmazza, melyet Mózes vett át a Színáj-hegyen 3334 évvel ezelőtt. A tekercsre írt szöveg nélkülözi az írásjegyeket, a magánhangzókat és a felolvasását dallamának jeleit. Ezeket mind fejből kell tudnia a felolvasónak.

Fotó: Frocksinstock

A farudak neve עץ חיים (éc chájim), magyarul az élet fája. A megnevezés egy bibliai idézetből származik (Példabeszédek 3:18): „Élet fája az a hozzá ragaszkodóknak, és bárki tartja, boldognak mondható”. A rudaknak két szerepe van: ezek segítségével tekerik a tekercsek, amikor például egy ünnep miatt nem a soron következő szakaszt olvassák fel belőle, illetve ezeket megragadva emelik fel és mutatják körbe a legalább három bekezdésnyire szétnyitott tekercset a közösségnek a tóraolvasás befejeztével.

Fotó: Frocksinstock

A tóratekercset (ahogy a mezuzát és a tfilint is) kizárólag fekete tintával lehet megírni. A tintát hagyományos recept szerint, természetes összetevőkből keveri ki a szófer, azaz a tóramásoló. Manapság szaküzletekben készen is megvásárolható.

Fotó: Frocksinstock

A סופר (szófer) az a szakember, aki hosszas elméleti és gyakorlati képzés után kézzel megírja a tóratekercseket, illetve a mezuzákat, tfilineket és egyéb tekercseket, mint például a purimkor használt Eszter könyvét, továbbá ő ellenőrzi és szükség esetén javítja a már használatban lévő tekercseket. Az íráshoz különleges formájú betűtípust használ, melynek több változata ismert a különböző zsidó közösségekben.

Fotó: Frocksinstock

A tóratekercseket a zsinagóga Izrael felé (Izraelben Jeruzsálem felé, Jeruzsálemben a Templom-hegy felé) néző oldalán kialakított tóraszekrényben őrzik. Ennek héber neve ארון הקודש (áron hákodes), szent láda, azaz a frigyláda, melyben az eredeti kőtáblákat tartották. A tóraszerkény rendszerint a zsinagóga legdíszesebb kialakítású berendezési tárgya, mely előtt hosszú függöny, a páróchet lóg és gyakran néhány lépcsőfok vezet hozzá.

Fotó: Frocksinstock

A Tórában (2Mózes 15:22) az áll, hogy a vándorló zsidók „három napig mentek a pusztában és nem találtak vizet”. Bölcseink a vizet a Tórához hasonlítják, mely nélkül nem lehet meg az ember három napnál tovább. Ezért nemcsak szombat reggel olvassák fel az adott hetiszakaszt, hanem hétfő és csütörtök reggel is. E két alkalommal (illetve szombat délután) a következő szombaton esedékes hetiszakasz első részét olvassák fel három részre bontva.

Fotó: hurk, Pixabay

A tóratekercs kizárólag Mózes öt könyvének szövegét tartalmazza, abban a formában, ahogyan azt Mózes átvette az Örökkévalótól. A felolvasás dallama a szóbeli tan által öröklődött nemzedékről-nemzedékre. Ennek neve héberül טעמי המקרא (táámé hámikrá), jiddisül pedig טראָפ (trop). A dallamjegyeket a nyomtatott szövegben jelzik, a betűk felett és alatt elhelyezkedő szimbólumokkal. A ma használt rendszert Tverjában (Tibériás) fejlesztették ki a X. században. A dallamok némileg eltérnek a különböző közösségekben.

Fotó: Frocksinstock

Szombat reggel, amikor a teljes hetiszakaszt felolvassák, hét nagykorú (13 évnél idősebb), zsidó férfit szólítanak a Tórához. Manapság egy felkészült tóraolvasó olvassa szöveget, a felhívottak csak áldást mondanak az olvasás előtt és után. A hetiszakasz felolvasása után a Tórához szólítanak még valakit, akinek az utolsó néhány sort olvassák fel még egyszer, majd az illető egy nyomatott könyvből felolvassa az aktuális prófétai szakaszt. Ez a máftir, aki lehet akár egy kiskorú, a szöveget pontosan és a megfelelő dallamon felolvasni képes fiú is.

Fotó: Ben Burton, Pixabay

Mózes öt könyve összesen 304 805 betűből áll. A szófer ezeket másolja át egyenként, amikor új tekercset ír. Ez a munka akár egy teljes éven át is eltarthat. Ha akár csak egy betű is hiányzik, felesleges vagy olvashatatlan, a tekercs alkalmatlan a nyilvános felolvasásra és ki kell javítani. A szófer egy éles szerszámmal kaparja le a hibás betűt és ír újat a helyére. Napjainkban gyakran beszkennelik a tóratekercs lapjait és számítógépes szoftver vizsgálja át a szöveget.

Fotó: Frocksinstock