Svát hónap újholdja, vagyis első napja már a tavasz ígéretét hozza magával, bár a leghidegebb időszak éppen most kezdődik Izraelben.
A hónap a zsidó év ötödik, a tórai év 11. hónapja, 30 napos, a polgári év január-február hónapjára esik. A hónap neve minden bizonnyal a babilóniai száműzetés idejéből származik, akkád eredetű, és a hónapban esedékes, igen heves esőkre utal valószínűleg. A zsidó források ezen a néven először Zechárjá (Zakariás) próféta könyvében említik (1:7):
Huszonnegyedik napján a tizenegyedik hónapnak, svát hónap az, Darjáves [Dareiosz király] második évében, lett az Örökkévaló igéje Zechárjához, Beráchjáhú, Idó fia fiához, a prófétához…
Napjainkban egy másik jelentést is tulajdonítanak a hónap nevének. Mint sok más héber szót, ezt is betűszóként értelmezik: senismá beszorot tovot – hogy jó híreket halljunk, vagyis amikor svát hónap újholdján chodes tovot, jó hónapot kívánunk, akkor egyben azt is kívánjuk, hogy a dolgok jóra forduljanak. Ez az a hónap, amikor a természet újraéled, ebben a hónapban ünnepeljük tu bisvátot, a fák újévét, és ekkortól számoljuk a gyümölcshozó fák életkorát is különféle háláchikus szabályoknak megfelelően. Igazán helyénvaló hát, hogy éppen ekkor kívánjuk, hogy jó híreket halljunk, amikor minden megújul körülöttünk.
A „beszorot tovot” a szokásos héber válasz akkor is, amikor valaki rossz híreket hall. Azt kívánjuk, hogy legyenek jó hírek, változzon minden a jó irányba. Elfogadjuk, hogy az Örökkévaló vezeti a világot, és ebben a világban sokszor számunkra érthetetlen, rossz dolgok történnek, de egyben kifejezzük azt a hitünket is, hogy Isten végül jóra fordít mindent.
A hónapot Mózes ötödik könyve 11. hónapként említi. Így olvassuk a Dvárim könyvének legelején (5Mózes 1:3):
És volt a negyvenedik évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap elsején, szólt Mózes Izrael fiaihoz mind aszerint, amint az Örökkévaló parancsolta neki az ő számukra…
A negyven éves sivatagi vándorlás utolsó heteihez érkezett a zsidó nép. Mose rábénu (Mózes mesterünk), aki különféle okok miatt nem juthat be az Ígéret Földjére, összefoglalja az előző könyvekben leírtakat a nép számára. Ezért is nevezik a Tóra ötödik könyvét Misné Torának, a tóra ismétlésének. Ez az ismétlés kezdődött el ezen a napon, éppen akkor, amikor a természet is megújul, és a zsidó nép is felkészült a neki ígért földjének elfoglalására. Ebben a nemzedékben már csak néhány olyan ember élt, akik különleges tetteik és szellemi magasságuk miatt bejuthattak Izrael Földjére. A kivonulás és a szináj-hegyi tóraadás szemtanúinak nemzedéke – isteni büntetés nyomán – a pusztában lelte halálát. Így hát fontos volt Mózes számára, hogy összefoglalva, a nép tagjait a korábbi eseményekre és az isteni parancsokra emlékeztetve búcsúzzon el, hiszen ő maga is csak a távolból, a Nevó-hegyről pillanthatta meg erec Jiszráelt.
A további, svát hónapban ránk váró emléknapokról itt olvashatnak az érdeklődők.
Chodes tov, jó hónapot és beszorot tovot, jó híreket kívánunk olvasóinknak.
zsido.com