Nyilvánosság elé tárta az Izraeli Nemzeti Könyvtár azokat az írásos leleteket, amelyek bizonyítják egy, a 11. század táján Afganisztánban élt zsidó közösség létezést. Korábban csak a Kur környéki sírok utaltak rá, hogy a térségben, amely a korszakban a Perzsa birodalom határvidékén feküdt, virágzó zsidó élet volt. 2012-ben azonban több irat is előkerült afgán barlangokból, amelyek betekintést nyújtanak az egy évezreddel ezelőtt itt zajló életbe.
A lelőhely állítólag az egykori Selyem út közelében található: ezen a keletet és nyugatot összekötő kereskedelmi útvonalon sok zsidó kereskedő megfordult. Azonban a pontos lelőhelyet, a megtalálókat, és azt, hogy hogyan juthattak ki a Tálibok- uralta Afganisztánból, mind sűrű homály fedi. Annyit tudni, hogy dokumentumok kalandos utat jártak be: meg nem nevezett felfedezőiktől régiségkereskedők útján Pakisztánon, Dubai-on és Londonon keresztül érkeztek Jeruzsálembe.
Most 29 oldalnyi írásos anyagot mutatott be az Izraeli Nemzeti Könyvtár, amelyek héber, arameus, illetve judeo-perzsa nyelven íródtak – ezt a különleges, egyedi nyelvet a szakértők a kor jiddiseként, vagyis a mindennapokban használt zsidó nyelvként írják le. A leletek, amelyek a száraz hűvös barlangoknak köszönhetően rendkívül jó állapotban vannak, igen változatosak: önéletrajzi írásokat, leveleket, pénzügyi feljegyzéseket és Tóra magyarázatokat is tartalmaznak. Az iratok között találták a Saadia Gaonként ismert középkori bölcs munkáit is. Érdekes az a levél is, amelyben írója felesége előtt mentegetőzik, amiért bizonyos tisztességtelen üzleti ügyek és szombatszegés miatt őt hátrahagyva el kellett utaznia egy másik városba.
Az elmúlt hónapokban karbonos kormeghatározással ellenőrizték a leletek korát, és azok eredetét: a vizsgálatok mind hitelesítették a ritka iratokat. A sajtóban afgán geniza néven vált híressé a lelet, amely az egykor hatalmas perzsa zsidó közösség gyökereit tárja fel. A geniza szó raktárat, tárolóhelyet jelent és olyan helyiséget vagy üreget jelöl, ahol már nem használható, nem kóser szent iratokat, illetve Isten nevét tartalmazó írásokat tárolnak. Ezeket az iratokat ugyanis a zsidó vallás szerint tilos megsemmisíteni vagy kidobni, így ezeket genizákban őrzik illetve eltemetik. A genizák általában a zsinagógákban, vagy zsidó temetőkben találhatóak. Számos elfeledett geniza szolgált a régészek és történészek számára fontos bizonyítékokkal és értékes leletekkel. Ilyen például a száz éve felfedezett kairói geniza, amelyből több százezer fontos kordokumentum került elő.
A 19. században még negyvenezer főt számlált az afganisztáni zsidó közösség, a 20. századra erősen fogyatkozni kezdett: elsősorban Izraelbe való elvándorlás miatt. Napjainkra, az erős iszlám fundamentalizmus hatására gyakorlatilag megszűnt az afgán közösség.