Szíria valaha a világ egyik legnagyobb és legősibb zsidó közösségének adott otthont, mára azonban mindössze kilenc zsidó maradt az országban. Az Élijáhu Hánávi zsinagóga, amely több mint 2700 éves múltra tekint vissza, a polgárháború idején romokban hevert, a helyi zsidó közösség meg egyre inkább eltűnt. A közösség utolsó tagjai közé tartozó Bakhour Chamntoub, aki egyedül él Szíriában, elmondta, hogy bár a zsidó élet már megszűnt Damaszkuszban, ő továbbra is büszkén vállalja vallását, és reméli, hogy az Assad-rezsim bukása új lehetőségeket hozhat az ország számára.
Szíriában volt a világ egyik legnagyobb zsidó közössége
Szíria valaha a világ egyik legnagyobb és legősibb zsidó közösségének adott otthont. Mára azonban mindössze kilenc zsidó – többnyire idős férfiak és nők – maradt az országban, írja a ynet. Az Assad-rezsim bukásával látogathatóvá vált a Damaszkusz egyik külvárosában, Dzsobárban álló Élijáhu Hánávi zsinagóga, melynek első épületét a polgári időszámítás kezdete előtti 720-ban emelték. A tizenhárom évnyi polgárháború nyomán – amikor a környék az ellenzéki harcosok kezén volt – az épület nagyrészt romokban hevert, falainak és tetőzetének egy része beomlott, a berendezési tárgyai közül sok hiányzik, ám megmaradt a kapu fölött egy márványtábla, mely arab nyelven hirdeti, hogy a helyszínen az első zsinagóga i. e. 720-ban épült.
Az aprócska közösséget a 74 éves Bakhour Chamntoub vezeti. Az elmúlt tizenöt évben most először látogathatott el szabadon az Élijáhu Hánávi zsinagógába, ahol döbbenettel tapasztalta, hogy az épület nem csupán megsérült, hanem jelentős részben rommá vált. Chamntoub tizenkét testvére elhagyta már az országot, ő egyedül maradt ott, saját bevallása szerint azért, mert jól érzi magát Szíriában és olyan emberek veszik körül, akik tisztelik őt. Azt is elmondta, hogy bár a többség nem vállalja fel nyíltan a vallását, ő maga soha nem takargatta zsidóságát és nem találkozott diszkriminációval.
Szíria háromezer éves zsidó múltja
A zsinagóga nem véletlenül viseli Élijáhu (Illés) próféta nevét. A közösség eredete ugyanis majdnem háromezer évre nyúlik vissza, Élijáhu próféta idejébe, amikor is a próféta Damaszkuszban élt. A következő csoport jóval később érkezett. Amikor 1099-ben a keresztes hadak bevették Jeruzsálemet és lemészárolták a város muszlim és zsidó lakóit, mintegy ötvenezer zsidó menekült Damaszkuszba. A város népességének mintegy harmada zsidó volt ebben az időszakban. A következő hullámban a spanyol inkvizíció elől menekülő zsidók érkeztek az 1492-es kiűzetést követő években.
A XX. század elején a szíriai zsidó közösség mintegy százezer főt számlált. A zsidó állam megalapítása (1948) körüli években a szíriai zsidók helyzete – ahogy az arab államokban általában – egyre nehezebb lett, súlyosbodtak a megkötések és és gyilkos pogromok is előfordultak. Sokan Izraelbe emigráltak, mások az Egyesült Államokba vagy más országokba menekültek.
Asszad családjának 54 éves kormányzása idején a szíriai zsidók hivatalosan vallásszabadságban éltek, ám a közösség tagjainak egészen az 1990-es évek elejéig tilos volt elhagynia az országot, nehogy Izraelbe költözzenek és rengeteg hátrányos megkülönböztetéssel kellett szembenézniük. A megkötések feloldásával a még Szíriában élő zsidók túlnyomó többsége elhagyta az országot.
A polgárháború 2011-es kitörése előtt Chamntoub és a közösség más tagjai szombatonként az Élijáhu Hánávi zsinagógában imádkoztak. A férfi még élénken emlékszik a gazellabőrre írt tóratekercsekre, a fénylő csillárokra, a falakat és a padlózatot borító textilekre. Mindez már a múlté, a zsinagógát kifosztották.
A környék zsidónegyede
Bakhour Chamntoub egyébként Damaszkusz régi részében él, a Maimonidész nevű, 1944-ben alapított zsidó magániskola közelében. Az iskola évtizedek óta zárva tart. A környéket zsidónegyedként ismerik, a házak ablakain és ajtajain sok helyütt feltűnik a zsidóügyi tanács pecsétje.
A zsidó közösség összezsugorodásával párhuzamosan egyre nehezebben lehet kóser élelmiszerhez jutni az országban. Chamntoub Amerikában élő testvéreitől kap legalább évente egyszer kóser húst tartalmazó csomagot. Korábban egy zsidó barátja vágott neki csirkét a szárnyasok piacán, ám az idős férfi mára szinte mozgásképtelenné vált és már nem tud csirkét vágni. Chamntoub többnyire vegetáriánus ételeket eszik, magára és egy magányosan élő, 88 éves zsidó asszonyra főz. Reméli, hogy Assad bukásával megkezdődik a gazdasági szabadság kora. Azt is elmondta, hogy korábban csakis a belbiztonsági szolgálat engedélyével adhatott interjút. Mindez azonban nem törte meg a férfit: „Zsidó vagyok és büszke vagyok rá” – jelentette ki.
Mindemellett azonban a zsidó élet megszűnt Damaszkuszban. A város zsinagógái üresen állnak, már régóta nem tartanak ott istentiszteleteket.
Címlapkép: www.wmf.org