Az egykor virágzó közösség épületeinek nagy része menthetetlen állapotba került.

A közelmúltban átfogó kutatás keretében mérték fel 350, Irakban és Szíriában található zsidó műemlék állapotát. Túlnyomó többségük már csak rom, mert a legalább 2600 éves múltra visszatekintő közösségeket elüldözték, vagy a háborúk és az elnyomás miatt maguk döntöttek a menekülés mellett, így az épületekre nem volt, aki felügyeljen. A brit-amerikai Zsidó Kulturális Örökség Kezdeményezés (JCHI) által elvégzett, másfél éven át tartó kutatómunka során katalogizálták a térség összes zsidó emlékét, az ókori romoktól egészen a közelmúltig rendeltetésszerűen működő intézményekig.

A kimutatás szerint az Irakban található épületek 90%-a, a Szíriában állók pedig több mint fele már menthetetlen állapotba került. Négy iraki helyszínről – köztük az utolsó, működő zsinagógáról és a bagdadi zsidó temetőről – megállapították, hogy egy azonnali, átfogó felújítási projekt keretében még megóvhatóak lennének.

„Ez a kutatás a Közel-Kelet egy feledésbe merülő szegmensére hívja fel a figyelmet: a térség ősi zsidó örökségére. A mi feladatunk, hogy megőrizzük ezt az örökséget és ne hagyjuk, hogy még az emlékét is eltöröljék” – mondta Michail Mail, a JCHI igazgatója.

A felmérés négy olyan történelmi emléket jelölt meg, melyek nagyon rossz állapotban vannak, és kiemelt jelentőségük miatt azonnali beavatkozásra lenne szükség. Ezek az aleppói Bandara zsinagóga, a damaszkuszi Élijáhu próféta zsinagóga, az iraki Al-Kiflben fekvő Jechezkél (Ezékiel) próféta síremléke, valamint a bagdadi Meir Tweig zsinagóga.

Az iraki zsidók létszáma mára tíz fő alá csökken, többségükben idős emberek, akik segítséget nyújtottak a kutatás elkészítéséhez.

„A Meir Tweig zsinagóga még a hitközség tulajdonát képezi, s már felvették a kapcsolatot megbízhatónak tartott kivitelezőkkel. A közösség legfőbb aggodalma, hogy esetleg felhívják magukra a figyelmet. Nem szeretnék, ha kitudódna, hogy hol található a zsinagóga” – mondta Mail.

Bagdadban a zsidó temetőre szeretnének még kiemelt figyelmet fordítani. Az igen rossz állapotban lévő és szemétlerakónak használt temetőben számos fontos ember nyugszik, többek között 1969-ben Izraelnek való kémkedéssel vádolt és kivégzett zsidók.

Az észak-iraki Moszulban fekvő, 1902-ben emelt Sasson Zsinagóga, mely a város legfontosabb zsidó imaháza volt, szintén igen rossz állapotban van. „A zsinagóga teteje több helyen beszakadt, s így a belső teret az időjárás rongálja. Elképzelhető, hogy hamarosan a falak is leomlanak. A belső tér szeméttel van tele, az értéktárgyak egy részét pedig fosztogatók vitték el” – áll a jelentésben.

Moszultól északra található Náchum próféta síremléke, mely legalább 900 év áll Ál-Kusban. Korábban fontos zarándokhely volt, ahová elsősorban sávuot ünnepén érkeztek látogatók.

A zsidók távozása után a helyi keresztények vették át a gondozását, de az állapota így is leromlott. 2017 óta jelentős felújítási munkákat végeztek el itt, melyet az Egyesült Államok kormánya és a térséget irányító kurd kormány is támogatott.

Az iraki és a szerencsésebb helyzetű szíriai zsidó emlékek állapota között jelentős eltérés látható. Ennek oka a zsidókkal szembeni eltérő kormányzati politika és a zsidó közösség elmenekülésének eltérő dátuma.

Bár Izrael megalapítását követően mindkét országban erőszakos antiszemita incidensek zajlottak, Szíriában a hetvenes évek közepétől enyhült a zsidók elnyomása és a közösség viszonylagos nyugalomban intézhette saját ügyeit, igaz, a kilencvenes évek elejéig nem hagyhatták el az országot. Irakban is sokat szenvedtek a zsidók, de már a hetvenes években könnyebbé vált a kivándorlás, és ezzel a lehetőséggel a legtöbben éltek is.

„Az elnyomás különböző szintje és a közösség távozásának eltérő időpontja nagyban befolyásolta az épített örökség fennmaradásának esélyét. Szíriában a zsidók egy részét erőszakkal az országban tartották, ők így felügyelhették a saját intézményeiket, különös tekintettel a zsinagógákra. Ráadásul a közösség 1992-től kezdődő kivándorlása után a szír kormány politikai okokból átvette az épületek gondozását. Ennek köszönhető, hogy az olyan nagyobb városokban, mint Damaszkusz és Aleppó, a közösség megszűnte ellenére is fennmaradt a zsidó örökség.

Irakban más volt a helyzet. A hetvenes évek közepére szinte az összes zsidó elhagyta az országot, az ingatlanok pedig az államra szálltak, mely nem törődött a fenntartásukkal, vagy újrahasznosította, esetleg eladta azokat. Ennek következtében az iraki zsidó örökség szinte teljesen megsemmisült vagy teljességgel átalakult.” – írja a beszámoló.

zsido.com

Forrás: TOI