Az utóbbi napokban élénk figyelmet keltett egy izraeli katona ügye, aki nem kóser szendvicset fogyasztott. Utánajártunk, mit esznek az izraeli seregben.
Az Egyesült Államokból érkezett fiatalember jelenleg az alapszintű parancsnoki, altiszti tanfolyamot végzi. Az egyik gyakorlat szünetében otthonról hozott, disznóhúst tartalmazó szendvicset kezdett enni, sőt azt a társainak is kínálta. Amikor kiderült, hogy nem kóser ételt hozott be a gyakorlótér területére, a parancsnoka kihallgatásra rendelte és tizenegy napi fogdára ítélte. Büntetését később enyhítették, majd teljesen eltörölték a büntetést.
A Likud párti Miri Regev kulturális miniszter, aki korábban a hadsereg szóvivőjének tisztét töltötte be, ellenezte a büntetés eltörlését: „A hadseregben tilos disznóhúst enni, ez egyértelmű. A katonának büntetést kellett volna kapnia, nem pedig eltörölni azt.”
A Bájit Hájehudi képviselője, Eli Ben Dahan, aki a hadügyminiszter helyettese, szintén tiltakozott: „Ez a mi identitásunk kérdése. A Cáhál, Izrael állam, a világ egyetlen zsidó államának a hadserege. A hadsereg szabályai világosak és eszerint a zsidó nép hadseregében kóser ételt esznek – a vallásos és a vallástalan katonák is. A hadsereg szabályainak megszegéséért, bármilyen téren, büntetés jár, melynek mértékét a parancsnokok határozzák meg, az eset körülményeinek mérlegelése alapján… Nem szabad semmilyen tárgyban sem teret engednünk annak, hogy a katonák semmibe vegyék a parancsokat.”
A hadsereg szóvivője, Moti Almoz azt nyilatkozta, hogy az izraeli hadsereg továbbra is vigyázni fog a kóserságra, de nem néznek bele minden katona szendvicsébe.
Talán különösnek tűnhet, hogy ennyit foglalkoznak Izraelben azzal, hogy mi is van egy katona szendvicsében. Ám az izraeli hadsereg és a zsidó hagyományok kapcsolata nem mai eredetű. Már a Cáhál elődjében, a Hágánában is volt egy „Vallásügyi osztály”, majd 1948 végén, az akkori vezérkari főnök, Jáákov Dori parancsba adta a Katonai Rabbinátus felállítását.
Az első katonai főrabbi Slomo Goren (1918-1994) lett, aki 1972-ig látta el hivatalát (majd 1972 és 1983 között Izrael askenázi főrabbija volt). David Ben-Gurionnal egyetértésben azt tartotta legfontosabb feladatának, hogy az akkor alakuló izraeli hadseregben lehetővé tegyék azt, hogy közösen szolgálhassanak vallásos és nem vallásos katonák. A legfontosabb kérdések a szombat és a kásrut témájában merültek fel. Slomo Goren rabbi fektette le azokat az elveket, melyek szerint a Cáhál vallási élete mind a mai napig működik. Meghatározta például, hogy minden táborban legyen zsinagóga, legyen idő imádkozni és sok egyéb szabályt. A Katonai Rabbinátus feladata az elesettek illő eltemetése is. Slomo Goren és az őt követő katonai főrabbik szomorú kötelessége volt még a háborúk után a sok száz „águná” (olyan asszony, akinek a férje a háborúban eltűnt és az újraházasodáshoz rabbinátusi engedélyre volt szüksége) feloldása.
A katonák természetesen nem a rabbiknak, hanem a parancsnokaiknak engedelmeskednek. Ezért a Katonai Rabbinátus ajánlásai alapján a vezérkari főnök parancsokat ad ki, melyek előírják, hogyan kell a hadseregben viselkedni. Például a 340101 számú parancs a kósersággal kapcsolatos szabályokról szól, a 340103 számú a katonai konyhákról, a 340201 számú pedig a Szombat és az ünnepek betartásáról.
Az ország védelmével kapcsolatos minden tevékenység szombaton is megengedett, azonban kérdés, hogy például szabad-e gyakorlatokat tartani szombaton. A válasz az, hogy általában nem, de lehetnek kivételek, például 2012 novemberében, a „Felhőoszlop” akció idején a sürgős bevetésre induló tartalékosok szombaton is gyakorlatoztak. A Katonai Rabbinátus halachikus tájékoztatókat ad ki arról, hogyan kell szombatot tartani készültségben vagy éppen bevetések idején. A legfontosabb elv az, hogy minden nem feltétlenül szükséges ténykedést, mellyel a katona megszegné a szombatot, mellőzni kell. Például a katonai járműveket csak bevetésre, illetve őrjáratokra indítják el, a rádiót csak a legszükségesebb esetekben használják.
A Cáhálban a megalakulása óta kóser konyha van. Ezért a katonai konyhákban külön tejes és húsos edényekben főznek, és persze Peszách idején, mint a legtöbb helyen Izraelben, nincs kovászos étel. A konyhákban mindig jelen kell lennie egy, a kósersági szabályokat jól ismerő katonának. A konyhán kívül, a táborokban és a gyakorlótereken a helyzet nem ennyire egyértelmű. Ugyanakkor az izraeli hadsereg leendő parancsnokának tudnia kell, hogy milyen értékeket képvisel.
Nem csak a katonaság tart kósert Izraelben: minden állami intézményben, sőt az állami eseményeken a vallási előírásoknak megfelelő étkezést kell biztosítani. Így többek között az izraeli parlament, a Knesszet étkezdéjében még a legvallásosabb képviselők is tudnak enni.
Dan Diamant
Kép: Reuven Castro – nrg.co.il