Székhelyi József olyan színész volt, aki nemcsak szerepeket játszott el, hanem saját, szenvedélyes életét is beemelte a színpad világába.
Székhelyi József művész pályája a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után ívelt fel, és hamar a hazai színházi élet meghatározó alakjává vált. Karakteres jelenléte, ironikus humora és mély embersége nemcsak a színpadon, hanem a közéletben is egyedivé tette, olyan alkotóvá, aki saját, zsidó identitását és tapasztalatait is bátran formálta művészetté.
Egy színész, aki életből játszott: Székhelyi József portréja
Van egyfajta jelenlét, amely nem tanulható: egyszerre sugároz erőt, iróniát és mély emberséget. Székhelyi József ilyen alkata volt a magyar színjátszásnak. Nem csupán szerepeket formált meg, életet vitt a színpadra, és ugyanazzal a szenvedéllyel élte meg a kulisszák mögötti világot is.
A budapesti születésű művész 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola falai között, majd a Katona József Színház társulatában kezdte pályáját. Karrierje hamar ívelt felfelé: a Nemzeti Színház, majd a Madách Színház színpadán is bizonyította sokoldalúságát.
A kilencvenes években új kihívásokat keresett: az Arizona Színház után Sopron következett, ahol a Soproni Petőfi Színház meghatározó alakjává vált. Később a Pesti Magyar Színház és a Szegedi Nemzeti Színház életében is kulcsszerepet játszott, utóbbinak igazgatójaként is maradandót alkotott.
Pályája utolsó éveiben a Veres 1 Színház társulatában dolgozott, ahol tapasztalata és karizmája fiatalabb generációkat is inspirált.
Székhelyi József „zsidentitása”
2011-ben egy interjújában az identitásáról, vagyis ahogy ő fogalmazott „zsidentitásáról” is beszélt, hogy ő vajon madó-e (magyar zsidó) avagy zsigyar (zsidó magyar). Ugyekkor, így vázolta egy hetét:
„Hétfőtől péntekig magyar vándorszínész vagyok. Szombaton zsidó. Sabesz biboldó. Vasárnap meg kialszom az egészet.”
Egy antiszemita inzultus
Székhelyi József sosem titkolta zsidóságát, jóllehet, többször antiszemita inzultus is érte. 2009 őszén például egy szegedi felolvasó estjét zavarta meg egy szélsőjobboldali férfi (többek szerint egy egykori ÁVÓ-s).
A bekiabáló ezt kérte számon a művészen: „Nincs itt egy magyar ember, aki elmondaná ezeket a szép verseket? Miért pont egy zsidó?” A történet pikantériájához tartozik, hogy a színművész előtte egy Faludy-balladát szavalt. Dehát az antiszemita „népművelő” nem tudhatta, hogy Faludy György költő is zsidó származású…
Az ország legnagyobb zsidó temetőjében pihen
2017-ben súlyos betegséggel kellett szembenéznie: tüdőrákot diagnosztizáltak nála. A kezelések és műtétek ellenére is megőrizte tartását és humorát. 2018 augusztusában hunyt el, maga mögött hagyva egy gazdag művészi és emberi örökséget.
Végső nyughelye a Kozma utcai izraelita temető lett. Búcsúztatása méltó volt hozzá: kollégák, barátok és tisztelők hosszú sora kísérte utolsó útjára – egy olyan művészt, akinek jelenléte generációk számára jelentett iránytűt.
Még jobban megismerné a művészt?
Akkor május 27-én 10 órakor látogasson el az Óbudai zsinagógába, ahol a Színháztörténetek és vetélkedő következő találkozóján Székhelyi kerül reflektorfénybe.
Jelentkezés és bővebb információ a zsidoprogramok.hu oldalon keresztül.
Források: VSZK, „Székhelyi Vesszei”, Barikád, 2011. 3. évf. 36. szám, 20. old.; „Antiszemita inzultus érte Székhelyi Józsefet”, Délmagyarország, 2009. 99. évf. 228. szám, 3. old.
Borítóképen Székhelyi Benkő László zenésszel 2016-ban. Fotó: Wikipédia.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.