Éppen száz esztendővel ezelőtt 1922. szeptember 17-én vasárnap délután, ros hásáná előtt öt nappal, az 5682. zsinagógai év elul hónapjának 24. napján avatták fel a Nagy Fuvaros (akkori helyesírás szerint Nagyfuvaros) utcai zsinagógát. A mostani, ugyancsak vasárnapi centenáriumi ünnepség méltó volt a Külső-Józsefváros legjelesebb múltú zsidó templomához, ahol közösség méltán lehet büszke arra, hogy a nehézségek ellenére mindennap meg tudják tartani a reggeli és az esti imát.

A pezsgő zsidó élet olyan külső környezetben folyik, amelyet a kopott házak, az utcán lődörgő, a társadalom legmélyén élők serege vesz körül. A zsinagógaépítők által remélt színes zsidó élet azonban töretlenül képes dacolni mindezzel. A Nagy Fuvaros utca 4. szám alatti egykori Józsefvárosi Kaszinó épületét alakították át egy évszázada – Freund Dezső tervei alapján – kétszintes zsinagógává.

A Józsefvárosi pályaudvar és a Teleki téri piac környékén akkor olyan szép számban éltek az oroszországi és a lengyelországi haszid hagyományokat ápolók, hogy az utca túloldalán is működött egy ortodox lakászsinagóga. S a környékbeli cégek kínálata élelmiszer- és ruházati kínálata is igazodott ehhez az igényhez, beleértve a héber betűkészlettel is rendelkező nyomdát.

Állítólag itt nyomtatták ki a vészkorszak alatt 1944 nyarán a Pesten bujkáló Áron Rokeáh belzi rebbe (1880-1957) búcsúbeszédét, ami a mai II. János Pál téren lévő haszid imahelyen hangzott el.

A Nagy Fuvaros utcai közösség (az Emberbarát Egylet) az ugyancsak közeli Szilágyi utcából költözött a mai helyére. Olyan neves rabbik szolgáltak itt, mint Scheiber Lajos, a neves tudós Scheiber Sándor édesapja,  Salgó László vagy Schöner Alfréd országos főrabbi, és a kiemelkedő szellemi közösséget kialakító Raj Tamás, akinek beszélgetős sorozata nagy hírnévre tett szert.

Jelentős változást hozott a közösség életében a 2010-es esztendő, amikor a közel harminc éves Glitzenstein  Sámuel, az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség rabbija vette át a neológ rabbiktól a vallási vezetést. Hat esztendei működése során a közösség gyarapodott és kulturális programjai még tovább színesedtek. Jelenleg Glitzenstein Chájim Sául, ugyancsak az EMIH rabbija tevékenykedik itt. 

A centenáriumi ünnepségen Szabó György, a MAZSÖK elnöke felidézte, hogy családja ezernyi kötelékkel kapcsolódott a Nagy Fuvaros utcai zsinagógához. Annak idején, 1941-ben a nagyszülei e falak kötöttek házasságot. Az akkor készült fotó azért különösen értékes számára, mert a nagypapájáról csak ez élte túl a második világháború borzalmait.

Báruch Oberlander rabbi, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője felidézte azokat az előadásokat, amelyeket a közösség tagjai számára tartott. Kiemelte, hogy itt a rendszerváltás előtti esztendőkben is folyamatosan élénk hitélet folyt, pedig voltak olyan évtizedek, amikor a napi kétszeri, reggeli és esti ima megtartásához nem kis bátorság kellett. Ezekben az évtizedekben nem egy zsidó közösség feladta, s bezárta az imaházát. Budapest egyik legösszetartóbb közössége azonban dacolt a kedvezőtlen körülményekkel, a folyamatosság az elmúlt 100 esztendőben soha nem szakadt meg! Annak a reményének adott hangot, hogy a 120. sőt a 150. évet is meg tudja majd ünnepelni a közösség. Ehhez Glitzenstein Sámuel rabbi egy olyan történettel csatlakozott, amelyben az adakozás micvája bukkan fel, mert mint ismeretes a zsidósághoz elválaszthatatlanul hozzátartozik ez, vagyis a cedáká. Az adakozás mindig dicséretes.

Jókívánságait fejezte ki Heisler András a Maszihisz, és Mester Tamás, a BZSH elnöke is.

Az évforduló alkalmából – a MAZSÖK támogatásával – megjelent Goldberger Tamás belgyógyász főorvos, helytörténész Napkeltétől napnyugtáig című 224 oldalas, gazdagon illusztrált kötete a zsinagóga múltjáról és jelenéről. A szerző 46 héten keresztül a körzet Emberbarát című lapjában megjelent cikkeit fogta össze, s egészítette ki az időközben általa felkutatott adalékokkal, visszaemlékezésekkel. Olyan eseményeket is felkutatott az elmúlt száz évből, amelyek eddig nem voltak ismeretesek.

Fotó: Szentgyörgyi Ákos, Forrás: BZSH