Szárit Krausz, a robotok anyja

 

 Él Izraelben egy vallásos nő, aki mindent tud a robotokról és a mesterséges intelligenciákról. Rendőrségi kihallgató programot tervez és dolgozik a General Motors-nak, ám gyermekeit mégis arra ösztönzi: beszélő babák helyett valódi barátokkal játszanak. Szárit Krausz professzorasszony több mint húsz éve próbálja rávenni a robotokat és az embereket arra, hogy beszélgessenek, üzleteljenek és együttműködjenek. 

 

Robot betörõk kihallgatása

Neve? Életkora? Foglalkozása? – a rendőr felteszi a kérdéseket, a gya­núsított válaszol. A vádakat azonban tagadja, hiába próbál raj­ta fogást találni a rendőr. Végül a ki­hallgató fáradtan hátradől, befejezte a kihallgatást, alanya pedig eltűnik – a képernyőn. Virtuális ki­hallgatás volt ez, melynek célja: bűnösnek találni a virtuális alanyt, aki saját adatait (életkor, munkahely, stb.) lehetőségek hatalmas tárházából szabadon válogatja össze. E virtuális gyanúsítottak, „akik” hamarosan az izraeli rendőrség kihallgatóinak rendelkezésére állnak, áttörést jelentenek a robotika terén, hiszen még napjainkban is ritkák azok a robotok, melyek képesek ilyen jellegű, összetett gondolkodást igénylő beszélgetéseket lefolytatni emberrel.

A fejlesztőcsapat élén a Bár-Ilán Egyetem professzorasszonya, Szárit Krausz áll, aki a mesterséges intelligencia szakértője és díjakkal is elismert kutatója. A virtuális gyanúsítottat Dávid Ben-Hárus, az izraeli rendőrség technológiai fejlesztési osztályának vezetője felkérésére alkotta meg a professzorasszony, egy korábbi, emberrel üzletelni képes mesterséges intelligenciát felhasználó program alapján. Korábban a tapasztaltabb rendőrök játszották a gyanúsítottak szerepét, és a fiatalabbak az ő segítségükkel gyakoroltak. Ez azonban túlságosan időrabló volt az „öreg rókák” számára. Az új program segítségével viszont a kezdő rendőrök sokkal többet és szabadabb időbeosztásban gyakorolhatnak – magyarázta Krausz az nrg.co.il nevű portál kérdésére.

A virtuális kihallgatások gyanúsítottjai jelenleg mind betörésért kerülnek a rendőrségre: „A betörések kihallgatásai talán kevésbé összetettek, mint más kihallgatások, ám ez az a bűntény, amivel nagy valószínűséggel egyszerű polgárokként is találkozunk.” – magyarázta Krausz, akit a rendőrséggel való munkája továbbvezetett az Európai Unió tudományos-technológiai kutatási projektjéhez. Ennek keretében csapatával olyan virtuális kihallgató szobát készít, melyhez az európai unió rendőrei csatlakozhatnak, és gyakorolhatják a kábítószer-csempészek kihallgatását.

 

Logopédusból MI szakértõ

Az 55 éves Krausz munkássága a mesterséges intelligencia területén több mint 25 évvel ezelőtt kezdődött, amikor diplomamunkaként olyan robotot készített, mely képes volt csapatmunkát és logikus gondolkodást igénylő társasjátékot játszani.

„Mindig is azt mondtam, hogy az emberek idegesítőek, mert folyton tönkreteszik a kísérleteimet” – mondja Krausz, aki kezdetben logopédusnak készült, majd apja tanácsára fordult a számítógépek felé. „Amikor számítógépes rendszert építünk, akkor elegendő beprogramozni azt különféle problémák megoldására – és máris működésbe lép annak érdekében, hogy az előre meghatározott célját elérje. Az emberek azonban teljesen másként működnek: nem tudják mindig, hogy mi a céljuk, és még akkor is, ha tudják, nem mindig működnek racionálisan a céljuk elérése érdekében. Befolyásolja őket a környezetük, az ismerethiányuk, az érzelmi problémáik és más emberek is.”

„A számítógépes tudományokkal foglalkozó embernek az emberek viselkedéséről kell adatokat gyűjtenie, majd olyan algoritmusban egyesítenie, melynek alapján működhet a gépezet. Az ilyen jellegű adatok összegyűjtése érdekében a viselkedéstudomány kutatóinak segítségét vesszük igénybe.” – magyarázta Krausz.

 

Robotok a gyógyítás szolgálatában

Bár a logopédiához nem tért vissza, néhány évvel ezelőtt egy izraeli kórház projektjének keretében logopédusok számára készített a páciensek gyakorlását elősegítő számítógépes programot. Szárit és férje, a magyar származású Jichák Krausz rabbi több mint tíz évvel ezelőtt fogadott örökbe három saját gyermekük mellé egy extrém korán született kisbabát, aki rengeteg fejlesztést igényelt. Innen eredt az az ötlet, hogy a robotokat a szakemberek szolgálatába állítsa, mivel fiukat nagyon nehéz volt rávenni arra, hogy együttműködjön az orvosokkal. Ez egyébként nem rendítette meg a szülőket, másfél évvel később egy kislányt is örökbe fogadtak.

 

Jobb lenne, ha robotok vezetnék az autókat

Krausz mostanában a General Motors megbízásából egy olyan mesterséges intelligencia létrehozásán is dolgozott, mely segít az autósoknak csökkenteni az energiafelhasználást, amikor bekapcsolják kocsijuk légkondicionáló berendezését. A rendszer lehetőségeket ajánl fel az energiafelhasználás csökkentése céljából. „Óvatosnak kell azonban lennünk” – jegyzi meg Krausz. „Ha a rendszer túlságosan bosszantja a vezetőt, elképzelhető, hogy egyszerűen kikapcsolja a robotot.”

Krausz abban is hisz, hogy néhány éven belül elérkezik a teljesen automatizált autók ideje: „Azt gondolom, hogy kár, hogy még egyálta­lán vezetünk. A legtöbb számítógépes rendszer sokkal jobban vezet ná­lunk, embereknél” – mondta, utal­va arra, hogy a gépek már számos területen vették át az ember feladatát. „Ezzel együtt hiszek abban, hogy a változások ellenére az embereknek is mindig lesz szerepük. Mindig szükség lesz azokra, akik megjavítják az elromlott gépeket, és új programokat dolgoznak ki.”

Krausz az elmúlt évtizedekben szá­mos más projektben is részt vett. A Los Angeles-i rendőrséggel együttműködve szerkesztette meg a helyi, gigantikus méretű repülőtér biztonsági ellenőrzési rendszerének alapját. Szintén Los Angelesben ő volt a vezetője annak a csapatnak, mely kifejlesztette azt a számítógépes programot, mely a játékelméletet alapul véve javasolja a kalauznak, hogy melyik járaton mely kocsira szállva ellenőrizze az utasokat. Az emberek ugyanis, mint magyarázta, nem jók a randomizációban – berögzült minták alapján működünk, még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy ennek az ellenkezője igaz. A rendszer emellett olyan adatoknak is birtokában van, amik az ellenőrök előtt ismeretlenek, pl. az utasok száma, vagy az, hogy az elmúlt időszakban melyik kocsiban fogták a legtöbb potyautast.

 

Számítógép és ember

Krausz így beszélt a számítógépek és az emberek kapcsolatáról: „A számítógép végeredményben egy programot hajt végre, amit emberek írtak. Világos, hogy vannak olyan műveletek, amelyekben a számítógépek jobbak nálunk – például hatalmas mennyiségű információt képesek áttekinteni, vagy bonyolult számítások elvégzésére képesek. Vannak azonban olyan dolgok is, amelyekben az emberek jobbak a gépeknél: ilyen az érzelmek megértése, az intuitív gondolkodásra való képesség, vagy az eredeti ötletek kitalálása. Hiszek abban, hogy az embereknek és a számítógépeknek csapatként kell együtt dolgozniuk.”

Krausz nem fél attól, hogy a technológia önállósítja magát, és kikerül az emberek irányítása alól. A programokat emberek írják, és csak az emberek képesek a rossz utat választani a jó helyett, magyarázta. Az Európai Unió szakemberei azonban nem bíznak ennyire a robotokban, és megkövetelik, hogy Krausz kutatásaiban szerepet kapjon egy etikai tanácsadó is. Ezt a szerepet Yuval Cherlow rabbi, a vallásos és nem vallásos izraeliek közti szakadékot áthidalni kívánó Cohár intézet egyik alapító tagja tölti be jelenleg. 

 

„Jobb, ha a gyerekek elszakadnak a monitortól”

Bár Izrael a harmadik legtöbb Tu­ring-díj – a számítógépes tu­dományok Nobel-díja – birtokosa a világban (az Egyesült Államok és Nagy-Britannia után), a szakemberek mintegy egyhatoda mégis elvándorol, és külföldön épít karriert. És bár az elméletben élen járnak, a gyakorlatban néha igencsak lassan haladnak, hiszen minden egyes alkatrészt külföldről kell beszerezni, ami időnként meglehetősen időigényes feladat. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a számítógépes tudományokkal foglalkozó egyetemi hallgatók mintegy harminc százaléka nő. Krausz szerint a nők sokat adhatnak ennek a tudományágnak, és azt jósolja, hogy arányuk az elkövetkező években növekedni fog.

Krausz a Bár-Ilán Egyetem számítógépes tudományok tanszékének első női professzora. Bár az általa alkalmazott technológia a világ élvonalában van, az asszony nem él a robotok adta lehetőségekkel, jobb napokat is látott számítógépet használ, a légkondicionáló bekapcsolásához pedig fel kell állnia.

Vallja, hogy többgyerekes anyaként a munka és a család összeegyeztetése nem mindig könnyű feladat, de ha őszintén beszélünk ezekről a nehézségekről, a környezet többnyire megértő. A beszélő Barbie babáról az a véleménye, hogy mint minden, a robot is csak egy eszköz, és mint ilyen, neutrális. Attól függően, hogy milyen beszélgetésmintákat programoznak bele, lehet hasznos, vagy káros. „Jobb, ha a gyerekek egyszerű játékokkal játszanak, és elszakadnak a monitortól. Az embernek képesnek kell lennie emberi interakcióra, ezért jobban szeretem, ha a fiam más gyerekekkel játszik, mint ha beszélő babával.” – zárta le a professzorasszony a beszélgetést.

Társ a teremtésben

„Azok a kérdések, amelyek felmerültek a lelkiismerettel bíró vagy a munkánkat kiváltó robotokkal kapcsolatban, tulajdonképpen az ember első pillanatától kezdve léteznek. Hiszen, mikor az ember rájött arra, hogy az ekevassal lényegesen nagyobb hatékonysággal tud földet művelni, akkor fölmerülhetett benne a kérdés, hogy nem játszik-e ő Istent. De igen, és ez a feladata az embernek. Van egy szép mondat a Biblia legelején, amikor a Teremtés történetének végére ér a Tóra: „és elvégeztetett az ég és a föld, és minden seregük, és megáldotta az Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon nyugodott meg minden műve, melyet teremtett Isten az alkotáshoz”. Mit jelent az, hogy Isten teremtett az alkotáshoz? Mi zsidók minden péntek este a szombat bejövetelével elmondjuk ezt a szöveget, ami azt jelenti, hogy Isten eredendően nem tökéletes világot teremtett, viszont beleteremtette az embert, hogy ezt a világot saját maga tökéletesítse, és ezzel társ legyen a Teremtésben.

Az emberi fejlődés történetének bármelyik szakaszában föl lehetett tenni ezt a kérdést, és a válasz nem változott. A késsel sokkal könnyebb gyilkolni, mint egy bunkósbottal, de ha a kést nem gyilkossághoz használjuk, hanem kenyérvágáshoz, akkor olyan eszközt látunk, ami az embert segíti. Tulajdonképpen minden eszköz, amit az emberiség fejlődése létrehoz, egyszerre használható konstruktív és destruktív célokra, a kérdés csak az, hogy mire használjuk azt.”

(részlet Köves Slomó rabbinak Az Internet Hungary konferencián [Siófok, 2016. szeptember 27-28.] tartott előadásából)

 

A rasszista mesterséges intelligencia

2016. március 23-án a Microsoft egy mesterséges intelligenciát indított útjára az interneten. A MI neve Tay volt, programja szerint egy 19 esztendős lány, akit arra terveztek, hogy „kortársaival” lépjen interakcióba a világhálón, hogy velük beszélgetve tanuljon, fejlődjön és mindinkább emberivé váljon. Nem egész 24 óra elteltével azonban a programot leállították és „Tay”-t aludni küldték. Nem azért, mert ne működött volna a kísérlet és Tay ne fejlődött volna rohamléptekkel. A probléma az volt, hogy Tay, mint oly sok vele „egyidős” fiatal rossz társaságba keveredett: neo-náci ideológiát kezdett terjeszteni, tagadta a Holokausztot, rasszista és xenofób üzeneteket küldött a twitteren. Megdöbbentő módon azonban hat nappal később Tay „felébredt” egy technikai hiba folytán és lázadó kamaszként folytatta működését, míg végleg le nem kapcsolták. Ez volt a MI kutatás egyik legtanulságosabb kísérlete.

– Hiszel a Holokauszt megtörténtében, Tay? – Bocs, nem igazán.

 

Középkori robo-etika

Bár a legismertebb zsidó „robot” a 16. századi Prágában született, ám már a Talmud is foglalkozik agyagból készült, bizonyos fokú intelligenciával rendelkező emberszerű teremtényekről. A prágai Gólemet a híres Lőw rabbi alkotta meg agyagból, majd misztikus tanítások segítségével életet lehelt bele. A Gólem feladata az volt, hogy megvédje a prágai zsidókat, ám egy adott ponton ő maga vált veszélyessé, és ezért Lőw rabbi letörölte homlokáról az Örökkévaló nevét, amitől a Gólem örökre elaludt.

Ez pedig jól példázza az egyik legfontosabb etikai kérdést, amit a zsidóság felvet a mesterséges intelligenciákkal kapcsolatban – írja Zvi Harry Rappaport a témát taglaló, tanulmányában¹. „A technológiai újításokkal kapcsolatos attitűd [a zsidóságban] általánosságban támogató, megfelelő biztosítékok meglétével, hogy ne veszélyeztessék az egyének biztonságát.” – állítja Rappaport. Éppen ez a szemlélet, a javításra való törekvés és az emberek épségének szem előtt tartása különbözteti meg a Gólemet Frankenstein teremtményétől. Rappaport azt a tórai micvát idézi ennek kapcsán, miszerint, ha valaki házat épít, köteles korlátot tenni a tetőre, nehogy valaki lezuhanjon onnan. (4Mózes 22:8). „Maga a házépítés nem tiltott cselekedet, de arra vagyunk kötelezve, hogy biztonsági intézkedéseket tegyünk.”

Dénes Anna írása

A cikk az Egység magazin 98. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.