Jom hásoá, az izraeli holokauszt-emléknap alkalmából az éppen egy évvel ezelőtt elhunyt kállói rebbe, az erdélyi származású Menáchem Mendel Taub szavait idézzük.
A rebbe, aki az elmúlt évtizedekben többször járt Magyarországon, és soha nem mulasztotta el elénekelni a híres „Szól a kakas már” kezdetű dalt, az auschwitzi haláltábor túlélőjeként a meggyilkoltak emlékének szentelte életét. Megkínzásának jele, a többi rebbétől elütő módon csupasz arcbőre, 96 éves korában bekövetkezett haláláig nap mint nap emlékeztette az átélt borzalmakra.
„Számomra nincs egyetlen holokauszt-emléknap, minden egyes nap holokauszt-nap. Egyetlen napon sem tudom elfeledni, mit tettek azok a nácik, töröltessen el a nevük. Eljutottunk egy pontig, ahol senki másra nem számíthatunk, csakis Égbeli Atyánkra, és az egyetlen dolog, ami segíthet rajtunk, az a világmindenség Teremtőjébe vetett hit. Olyan ponthoz érkeztünk, amikor az egész világ el akarja törölni a zsidó népet.” – mondta a rebbe a 2016-ban, három évvel halála előtt adott interjúban.
„Meg kell erősítenünk a hitünket, még erősebben kell szeretnünk zsidó testvéreinket, és tudnunk kell, hogy a Szent, áldott legyen, Ő mozgatja a világot, és örömmel kell őt szolgálnunk. Szigorúan meg kell tartanunk a szombatot, és ezt úgy érhetjük el, ha tanulmányozzuk a szombattartásra vonatkozó törvényeket.”
Arra a kérdésre, hogy vajon fontos-e, hogy a fiatalabb generáció is megismerje a holokausztot és annak eseményeit, határozott igennel felelt: „Mindenképpen! Tórai parancsolat, hogy emlékezzünk arra, mit tett velünk Ámálék.” – mondta, és egy történetet is elmesélt: „Egyszer egy fiatal fiút láttam, aki az auschwitzi vonatsínek mellett mászkált, és folyamatosan mormogott valamit magában. Odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy hívják. Annyira megrémült, hogy sírva fakadt, de végül sikerült összeszednie magát, és annyit mondott, hogy ő zsidó. Azt mondtam neki, hogy én is zsidó vagyok. Elmesélte, hogy ő Jicchák Vinig a varsói gettóból. Aztán elbeszélt egy történetet, mely teljesen felkavart:
»Az anyámmal voltam a gettóban. Aztán a nácik elválasztottak minket egymástól. Az anyám zokogva szaladt utánam, és azt mondta: Szeretett Jicchákom, még nem taníthattalak meg a Tórára. De erre emlékezned kell, akárhol is leszel, ha bármikor elmondod ezt a mondatot: Smá Jiszráel, Hásem Elokénu, Hásem echád – Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlen, akkor az Isten megvéd minden rossztól. Ezt mondogatom magamnak egész nap, reggeltől estig.«
Egy másik alkalommal, mesélte a rebbe, egyszer csak felébredt az éjszaka közepén, és eszébe jutott, hogy hanuka van. Addig törte a fejét, hogy hogyan gyújthatnának meg egy kis hanukai lángot, míg végül eszébe jutott a másnapi kenyérhez félretett, borsónyi adag margarin. Kihúzott egy szálat a szakadt, tépett rongyokból, melyek a testét takarták, abból készített kanócot a kicsike mécseshez. Sziklaszilárd hite segítette a túlélésben. És amikor arról kérdezték, hogy létezik-e megbocsátás, ezt mondta: „Nincs helye a megbocsátásnak… Rabbi Simon bár Jocháj, a Misna egyik bölcse megígérte, hogy a Tóra nem felejtődik el a leszármazottaink között. Amikor elmondjuk a Smá Jiszráelt, és ezáltal egységgé válunk, nem kell egy újabb holokauszttól tartanunk” – vélte ki a rebbe. – „Minden zsidó tudja, hogy létezik az Isten, de nem tudjuk, mi volt a holokauszt oka. Megerősítjük magunkat a Teremtőbe vetett hitünkben. Annak, aki hisz az Örökkévalóban, nincsenek kérdései” – jelentette ki. Azt a kérdést is feltették a rebbének, hogy mi a Hitler – legyen neve átkozott – fölött aratott legnagyobb győzelem. „A ma nemzedéke. Az elme nem képes felmérni, milyen elképesztő mértékben megnőtt a Tórát oktató intézmények, jesivák, kolelek és az Örökkévalóhoz és az Ő Tórájához hű otthonok száma.”
zsido.com
Forrás: bhol