A napokban fejeztem be Hargittai István: Jeremiás nyomában – Beszélgetések Komoróczy Gézával című kötetét, amely a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Bár a szerzőt nem ismerem, az interjúalanyt, Komoróczy Gézát annál inkább, többször beszélgettünk és többek közt szép méltatást írt az általunk megjelentetett Sámuel imája – Zsidó imakönyvről (lásd Mózes imája – Sábeszi imakönyv 78–79. old.). Így nagy érdeklődéssel vettem kézbe a kötetet, úgy gondoltam, biztos érdekes lehet, amikor két professzor beszélget mindenféle témáról. Nem is csalódtam, sok érdekes dolgot olvastam Komoróczy professzor életéről és más témákról.
Mi a különbség a szakvélemény és a magánvélemény között?
Emlékszem egy beszélgetésre, amely köztem és Falus András immunológus professzor között zajlott, amikor is felvetettem egy kérdést, amit az izraeli diákok tettek fel nekem a zsidó orvosi etikáról szóló kurzusaimon, amiket sok éve tartok a SOTE-n. A diákjaim azt az időről időre előforduló helyzetet vetették fel, amikor egy várandós nő vizsgálatakor az orvosok valamilyen rendellenességet fedeznek fel a magzatnál, és abortuszt javasolnak. A házaspár a rabbijukhoz fordul tanácsért, mire pedig a rabbi mérlegeli, hogy háláchikusan az adott esetben megengedett-e az abortusz (lásd Zsidó jog és etika 1. kötet 101–102. oldal). Ha azt mondja, nem, akkor a szülők elutasítják a terhesség megszakítását. Milyen jogon tanácsol a rabbi, nagyobb tudása van, mint az orvosnak? A válasz az, hogy az orvosi szakvélemény csak a magzat fejlődésére vonatkozik. Azonban az, hogy az adott esetben javasolt-e elvégezni az abortuszt, az már nem az orvosi tudásából fakad, hanem a saját meggyőződéséből, hogy lát-e értéket abban, hogy egy esetlegesen beteg gyerek megszülessen. Az orvos élet szentségéhez való vallási vagy morális ítéletén múlik, hogy mit tanácsol. Amikor a rabbi véleményt mond, akkor nem az orvos szakmai véleményét kérdőjelezi meg vagy bírálja felül, csupán a magánvéleményét utasítja el és szakmai döntést hoz a Tóra alapján az adott esetről. Falus professzornak nagyon tetszett a válaszom és az abban lévő egyértelmű meghatározások arról, hogy vannak szakmai vélemények és magánvélemények.
Ez a beszélgetés jutott eszembe ezzel a könyvvel kapcsolatban is, mivel úgy vélem, a professzor úr nem csak a saját szakterületéről mondott szakmai nyilatkozatot, hanem más témákról, a zsidó vallás, hitközségi élet stb. területéről is. Ezekre tehát olvasás közben mint magánvéleményre tekintettem.
Pontatlanságok, félreértések
Ilyen jellegű művek olvasása közben külön figyelmet fordítok az engem érintő témákra, így a zsidósággal és különösen a haszidizmussal kapcsolatos témákra.
Azonban ebben a könyvben van néhány tévedés, melyek személyesen érintenek. Leginkább az, ami a 301. oldalon szerepel nagyapámról: „Oberlander Lázár, a gettó felszabadulása után egy időben egyik fiával a kóser vágoda vezetője, 1949-ben hamis útlevéllel Ausztriába távozott” – ezt azzal kell pontosítani, hogy nagyapám tanár volt a Kazinczy utcai ortodox Tajrász iskolában, nagyanyám vezette a boltot édesapám segítségével 1949. februárig, amikor elhagyták az országot.
A következő oldalon a lubavicsi sliáchokról ír és a 150. lábjegyzetben ennek kapcsán két fogalmat mos össze: a SáDáRt, ami olyan küldöttet jelent, aki a különböző városokat járja azzal a céllal, hogy támogatást gyűjtsön a szentföldi lakosság részére. Később a lubavicsi rebbék is küldtek SáDáRokat (ר׳׳דש), akikre jellemző volt, hogy egy pár napot töltöttek egy-egy helyen, hogy haszidizmust tanítsanak. A sliáchok (חילש) ezzel szemben küldetésük helyszínére költöznek, azzal a céllal, hogy ott éljenek életük végéig és segítsék megszervezni vagy újraindítani a zsidó közösséget.
Bár a saját szakterületemen találtam hibákat, mégis nagyon élveztem a könyv olvasását, a sok anekdotát és érdekes fejtegetést, azonban megerősített abban a véleményemben, hogy igaza van a magyar mondásnak: a suszter maradjon a kaptafánál.
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 1. szám – 2023. szeptember 14.