Ros hásánához hasonlóan a jom kipuri Istentiszteleteket is a szabadtéren, kellő elővigyázatosság mellett tartottuk meg. A Vasvári, óbudai, budavári, debreceni, miskolci és szentendrei közösségek udvaron, kertben felállított, nyitott oldalú sátrakban imádkoztak, a lipótvárosi Zsilip tagjai pedig, az újévhez hasonlóan, egy kibérelt hajó fedélzetén.

Oberlander Báruch rabbi elismerte, hogy a szabadtéren való imádkozás nem olyan komfortos, mint a zsinagógai, ahol az évszaknak megfelelően mindig kellemes a hőérzet, a padok kényelmesek, az imakönyveink és táliszaink a megszokott helyen, kéznél vannak.

Azonban ez a beismerés a legkevésbé sem volt panasz, mint inkább elismerés az imákon résztvevőknek. Oberlander rabbi a mostani  körülményeket a lubavicsi Rebbe egy történetével hozta párhuzamba. Valamikor az 1950-es években egy zsidó egyetemistákból álló csoportban feltették a kérdést, „Ön csodarabbi, csodákat is tud tenni?” Mire a Rebbe erre azt felelte, a recept igen egyszerű: ha az ember az Örökkévalót szolgálja a saját, hétköznapi természete fölött, erőfeszítést tesz és minden erejét a micvák betartására fordítja, akkor az Örökkévaló is a világ természete fölé fogja emelni az illetőt. Azonban, ha az ember az Isten szolgálatában állandóan saját természetére és a rossz körülményekre hivatkozik, például, hogy ő fáradt és pihenésre van szüksége, vagy a rossz idő miatt inkább nem megy imádkozni, akkor az Isten vele szemben ragaszkodni fog a világ természetéhez.

Idén a jom kipuri böjtölők az előző évekhez képest még nagyobb erőfeszítést tettek, legyőzték a saját természetüket, hiszen nemcsak az előírás szerint az ételről és italról mondtak le, de a zsinagógai kényelemről is, így a megtérésük még teljesebbnek mondható, melyet az Örökkévaló is értékel.

Természetesen ebben a járványhelyzetben az emberek legjobb akarata ellenére sem tudott mindenki közösségben imádkozni. Rájuk gondolván Oberlander rabbi az engesztelőnapi böjt kimenetele után egy órával, hétfő este fél 9-kor online Mázkirt tartott, ahol az előre elküldött elhunyt szerettek nevei kerültek imába.

Bízunk benne, hogy a szabadtéri imádkozókat, olvasóinkat és a világ zsidóit az Örökkévaló az Élet, egészség és jólét könyvébe pecsételte be!

Kiemelt kép:

Ima szabadtéren a Vasvári Pál utcai zsinagóga udvarán (a kép illusztráció és egy hétköznapon készült)