SÍRFELIRAT: PESZÁCHRA KÓSER

A VILÁG APRÓ ZSIDÓ KÖZÖSSÉGEI

    Bahrein, Haiti és Burma: három olyan hely, ahová nem igen szoktak azért utazni, hogy zsidó gyökereket keressenek. Holott mindhárom országban van közösség.

    Bár a khilá egyik helyen sem éri el a száz főt, mindenütt büszkék a helyi zsidók hagyományaikra – derül ki a Zsidó Világkongresszus legutóbbi kiadványából, amely az idén is sorra veszi a világ zsidó népességét, és említést tesz a száz főnél kisebb közösségekről is. A kiadványban érdekes információk olvashatók a helyi zsidók történelméről, szokásairól, tradícióikról, jelenlegi helyzetükről.

    Kimondott csemegéket is találunk a kötetben. Értesülhetünk arról, hogy a Fidzsi-szigeteken negyven zsidót tartanak számon, az első hitsorsos még 1881-ben érkezett az óceáni szigetállamba. A közösség alapítója bizonyos Henry Marks volt, aki kiterjedt kereskedelmet folytatott a térségben. Később még több zsidó vándorolt ide Indiából és Közel-Keletről. Nemrégiben szervezték meg a Fidzsi Zsidó Szövetséget. Évente közösségi szédert tartanak.

    Namíbiában hatvan zsidó van, a legelső, ma is életben levő öregek 1924-ben vándoroltak be, és jelentős segítségben részesültek a dél-afrikai zsidó intézményektől. Erre szükség is volt – Namíbia ugyanis az első világháború végéig német gyarmatként szerepelt a térképen, és az ország nagy számú német kisebbsége antiszemita fenyegetést jelentett. Kapcsolatuk a judaizmushoz ennek ellenére megmaradt, miként az egy helyi zsidó sztoriból is kiderül.

    Ez az illető Namíbia egyik távol eső vidékén élt. Halála előtt azt kérte családjától, hogy sírkövén szerepeljen valami héber felirat is. Az örökösök – akik nem tudtak héberül – valahol megláttak egy feliratot. Azt vésték fel, s így az elhunyt sírkövén a mai napig ez áll: Itt nyugszik Peter Cohen, peszáchra kóser.

    A mostanra a totális iszlám terror útján járó Afganisztánban tíz zsidóról tud a ZSVK kiadványa. Holott a 12. században Binjámin Tudela nyolcvanezres közösséget talált itt – de még a 19. század második felében is 40 ezerre tették számukat. Ám a legtöbbjük Izrael állam megalakulása után, az ötvenes évek elején alijázott. A maroknyi ott maradott a fővárosban, Kabulban él.

    Az Öböl-menti Bahrein harminc zsidója a múlt század utolsó harmadában vándorolt az országba Irakból, Iránból és Indiából. Hír szerint gazdagok, boldogulnak az arab többséggel is, zaklatni nem szokták őket, az utolsó incidens 1949-ben zajlott, amikor az Izrael megalapításán feldühödött csőcselék feldúlta a helyi zsinagógát. Ezt követően a legtöbb zsidó alijázott Bahreinből.

    Ötven zsidót találunk Gaudeloupe szigetén – az itteni közösséget 1654-ben alapították azok a menekültek, akik három hajóval érkeztek Brazíliából. A cukorültetvényeket kezdték művelni, de XIV. Lajos, a Napkirály egy 1685-ös rendeletében elűzte őket Gaudeloupéről. A 20. század második felében francia és észak-amerikai zsidók fedezték fel a szigetet és letelepedtek ott. 1988 óta működik az Or Száméách zsinagóga, mellette Talmud-Tóra is van.

    Haiti zsidósága 25 főt számlál. A legtöbb emigráns ide is Brazíliából érkezett, még a 17. században. 1804-ben Haitin fehérellenes zendülés tört ki, ennek során a zsidókat sem kímélték: sokukat meggyilkolták, másokat kiüldöztek Haitiból. A 20. század elején Libanonból, Egyiptomból és Szíriából jöttek zsidók, őket követték a harmincas években a hitleráj elől menekülők. Ma a legtöbb zsidó a fővárosban, Port-au-Princeben él. A közösségi élet magánlakásokon zajlik.

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 21. szám – 2014. augusztus 6.