2017-ben nagyszabású megnyitó keretében avatták fel a szárnyasok kóser vágására alapított csengelei vágóhidat. Az eltelt három év dinamikus piacszerzésről szólt, erről beszélgettünk Oirechman Sámuellel, a vágóhíd ügyvezetőjével. 

 

– Jól tudom, hogy eredetileg víziszárnyasok vágására alapították az üzemet?

– Valóban. Az alapítást egy igen kedvező adottság ösztönözte. Magyarországon nagy hagyománya és szakértelme van a hízott víziszárnyasoknak, így a libának és kacsának. Ráadásul a világon csak néhány országban engedélyezett az állatok tömése. Az ilyen típusú termékekre van kereslet főként Izraelben, Kanadában és Franciaországban.

Miután elhatároztuk, hogy megépítjük a vágóhidat, azonnal nekiláttunk a piacszerzésnek és, Istennek hála, már azelőtt sikerült ka­pacitásunk nagy részét lekötni, mi­előtt az üzem beindult volna.

 

– Mekkora piacot sikerült mára meghódítani?

– Pontos számokat nehéz mondani persze, de becslésünk szerint az izraeli piac 45%-a, az európai piac pedig 30%-a köthető hozzánk.

– A nyáron lehetett olvasni az ún. mehádrin tanúsítvány megszerzéséről. Mesélne erről az olvasóknak?

– Üzemünk teljes mértékig a kóser piacot szolgálja ki, kialakítását is úgy végeztük már a tervezés során, hogy a kóser szabályok alapján legyen optimalizálva. A víziszárnyasok esetén a rituális felügyeletet az izraeli Főrabbinátus végzi. Azonban szerettünk volna további piacokat is megnyerni, így például a még magasabb kósersági szintet igénylők piacát. Ehhez nem elég, hogy a kóserság egy alapszintnek megfeleljen, szükséges a mehádrin, azaz a legmagasabb szintű kóserság biztosítása. Viccelődve ezt szuperkósernek is szoktam hívni.

 

– Mi kell az ilyen tanúsítvány megszerzéséhez?

– Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismerni kell a tömött liba, illetve kacsa körüli háláchikus, azaz vallásjogi vitát. Sokan a háláchikus döntéshozók közül azon az állásponton vannak, hogy az állatok tömése túlzott fájdalommal jár az állat számára, ezt pedig tiltja a vallásjog. Azt is problémásnak tartják többen a korai és modern vallásjogi döntéshozók közül, hogy a tömött liba vagy kacsa a levágás előtt, a tömés következtében, megbetegedhet. Azok a vallásos zsidók, akik ezen döntéshozók álláspontját tartják mérvadónak, jellemzően nem eszik a tömött libát vagy kacsát, illetve az azokból készült termékeket.

Mások nem így vélekednek, és a tömés módját és tényét nem tartják problémásnak.

Az izraeli Főrabbinátus szakemberei hosszú hónapokon keresztül alaposan megvizsgálták a beszállítóink által végzett tömési folyamatot, annak minden apró részletére kiterjedő figyelemmel. Miután megtették javaslatukat, mi és beszállítóink, végrehajtották az összes szükséges változást, így először a világtörténelemben mehádrin minősítést kapott tömött liba és kacsa. Mondanom sem kell, hogy ezzel új piacok nyíltak meg üzemünk számára amellett, hogy lehetőség nyílik azoknak a vallásos zsidóknak is arra, hogy megkóstolják a hízott liba- és kacsatermékeket, akik eddig ezt nem tehették, kósersági hagyományaik miatt.

Az így kidolgozott metódussal sikerült elérnünk, hogy az állatok a lehető legkevesebbet szenvedjenek már a tömés során is.

 

– A víziszárnyasokon kívül vágnak mást is?

– Az üzem tervezésekor azt is figyelembe vettük, hogy ne kizárólag víziszárnyasok, de akár csirke vagy pulyka vágására is alkalmas legyen az üzem. Ez részben technológiai, részben a gyártási folyamatbéli különbséget jelent.

– Nyilvánvalóan a piacok is különböznek…

– Igen. Izraelben csirkére és pulykára megvan a gyártókapacitás, azonban az európai piacon sok lehetőség van. Ez annak köszönhető, hogy a legtöbb országban nem-kóser vágóhidakon végeznek kóser vágást, ilyenkor az üzemet lezárják, kitisztítják, és egy bizonyos időre csak kóser vágást végeznek. Franciaországban mindösszesen kettő, Angliában pedig összesen egy, kifejezetten és csak kóser vágásra szakosodott üzem van, a kereslet fennmaradó részét az említett bérvágásos rendszerben oldják meg. A csengelei üzem egyedülálló tehát, hiszen nemcsak egyike a kevés európai, csak kóser vágásra szakosodott üzemeknek, de azok között a legnagyobb is. Ez lehetőség és felelősség is számunkra.

 

– Miként hatott a koronavírus-járvány az üzem működésére?

– Pont az előbb említett okokból az európai kóser vágás veszélybe került. Egyrészről az alapvetően nem-kóser vágásra szakosodott üzemek bezártak vagy a nem-kóser piacra fordították kapacitásukat, másrészről, mivel a rituális metszők, azaz sakterek, illetve a rituális felügyelők, azaz másgiáchok jellemzően Izraelből érkeznek, a beutazási korlátozások ellehetetlenítették, hogy a vágásokra megérkezzenek.

Magyarország kormánya rendkívül támogató a vallás, így a zsidó vallás támogatása iránt, és megkeresésünket követően azonnal akcióba lendült. Felvették a kapcsolatot az izraeli hatóságokkal, és szigorú szabályok alapján lehetővé tették, hogy a sakterek és a másgiáchok szabadon utazhassanak a két ország közt. Természetesen folyamatos tesztelés és más egészségügyi előírások betartása mellett.

 

– Mennyivel tudott így az üzem hozzájárulni az európai ellátáshoz?

– Az európai ellátás megbénult, üzemünknek tulajdonképpen majdnem egyedüliként sikerült folyamatosan termelnie. Azt is tudni kell, hogy saktereink és másgiáchjaink jó része hónapok óta Magyarországon van, és a korábbiakkal ellentétben nem utaznak haza, csak igen-igen ritkán.

Ebben az időszakban szinte teljes mértékben átálltunk a csirke és pulyka vágásra, annál is inkább, mert a hízott liba és kacsa iránti izraeli kereslet, a vendéglátóipari egységek bezárása és a rendezvények kis létszáma miatt drámaian vissza­esett. Büszkén mondom, hogy ebben a nehéz időszakban megláttuk a lehetőséget, és arra is büszke vagyok, hogy kollégáim éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy megfelelő mennyiségű kóser hús legyen elérhető Európa-szerte.

– Mely országokat sikerült így kiszolgálni?

– Szinte minden európai ország minden ortodox rabbinátusának felügyelete mellett dolgoztunk, Bel­giumtól Franciaországig, Német­országtól Hollandiáig. Ez, bár egy­szerűnek hangzik, rendkívül bo­nyolult folyamat, mert az egyes kó­ser felügyeletet biztosító rabbinátusoknak más-más elvárásai is vannak. Általánosságban persze a folyamat megegyezik, azonban a részleteket tekintve vannak eltéré­sek. Ezek mindegyikének meg kellett felelnünk, büszkén jelentem, kollégáim és a teljes csapat jelesre vizsgázott.

 

– Mennyire sikerült ezeket a piacokat megtartani?

– A belga közösségek szinte teljes mértékben nálunk vágnak most is, és ez igaz számos francia közösségre is. E mellett rendkívül fontos, hogy a hazai piacot is sikerült kiszolgálnunk ebben az embert próbáló időszakban. Ahogy mondtam korábban, az üzem lehetőség és felelősség is egyben, igyekszünk tehát nem csak kiaknázni a piaci lehetőségeket, de felelősen viselkedni a hazai és az európai zsidó közösségek igényei irányába. Izgalmas, egyben felemelő feladat.

 

– Amikor Isten segítségével véget ért majd a pandémia, lesz-e olyan történet, amely különösen közel áll a szívéhez ebből az időszakból?

– Tulajdonképpen minden nap újabb kihívás volt, ami­kor segíteni tudtunk sok tízezer embernek. Mégis talán Peszách ünnepe előtti időszak marad a legemlékezetesebb. Ahogy említettem, az izraeli sakterek és mesgiáchok jó része hónapok óta az országban volt és van is. Peszách előtt azonban, amikor a koronavírus-járvány első hulláma miatt a legnagyobb volt a riadalom és a legmagasabbak voltak az óvintézkedések, az ünnep miatti megnövekedett kereslet miatt a nap szinte 24 órájában dolgoztunk. Az egyik munkanap szünetében az izraeli kollégáknak tettem egy könnyelmű ígéretet. Azt ígértem, hogy Peszáchra mindenki a családjával ünnepelhet, hiszen az üzem amúgy is zárva lesz. Miután ezt kimondtam, futott át az agyamon, hogy ez szinte kivitelezhetetlen, hiszen akkorra már egy repülőjárat sem közlekedett Magyarország és Izrael közt.

Kitaláltuk, hogy egy egyszeri charter járatot intézünk annak érdekében, hogy hazavihessük az itt maradt rabbikat, saktereket, mesgiáchokat. Az egyik izraeli légitársaság örömmel, de nem kifejezetten olcsón, vállalta a repülőjárat megszervezését. Mivel a gép Izraelből jönne először Magyarországra és azután innen vissza, felmerült annak az ötlete, hogy az Izraelben ragadt magyarokat, akik haza kívánnak jönni, szintén elhozzuk, és visszafelé így tegyünk a Magyarországon rekedt izraeliekkel is saját kollégáink mellett. Fel is vettük a kapcsolatot a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, akik rendkívül örültek ennek a lehetőségnek, és teljes mellszélességgel támogatták a magyarok hazasegítésének ügyét. Ha jól emlékszem, erről még Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is készített rövid videót Facebook-oldalára.

 

– Sikerült megtölteni a gépet?

– Szinte teljesen. Mindenki, aki vissza akart térni hazájába, megtehette. Persze nem volnánk chábád hászidok, ha ebben az akcióban se láttuk volna meg a segítség lehetőségét. Minden utas, akár Izraelből jött Magyarországra, akár innen ment Izraelbe, különleges peszáchi csomagot kapott, benne az ünnep alapvető „kellékével”, a kézi sütésű macesszel.

Hálát adok a Teremtőnek, hogy lehetőséget adott arra, hogy nevét ilyen széles körben szenteljük meg és segíthettünk zsidó testvéreinknek nemcsak abban, hogy hazajussanak, de abban is, hogy zsidóhoz méltóan üljék meg ezt a csodálatos ünnepet.

– Köszönöm az interjút, további sok sikert kívánok minden olvasónk nevében.

 

A kóser ellátás fejlődése Magyarországon

Tapasztalatból mondom, hogy egyre könnyebb Magyarországon kóser háztartást vezetni. Arról, hogy miként éli meg a kóser piac fejlődését egy magyarországi zsidó háziasszony, Abergel Andreát kérdeztük.

– Milyennek tartod a hazai kóser ellátás minőségét?

Istennek hála, egyre bővül a választék. Több mint 15 éve vezetek Budapesten szigorúan kóser háztartást, és bizony kezdetben nem volt olyan egyszerű. Akadozott a húsellátás, a pékáruk minősége igen gyenge volt és számos alapvető élelmiszer szinte beszerezhetetlen volt.

Ez lassacskán megváltozott. A kóser hús minden fajtája folyamatosan elérhető, pékáru rendkívül széles választékban kapható és friss kóser tejtermékek is állandóan elérhetők. Istennek hála, hat gyermekem van, mondanom sem kell, mennyire fontos, hogy minden kapható legyen, ami szem-szájnak ingere.

– Miben más, ha valaki kóser háztartást vezet, mint aki nem?

Minden alapvetően a tervezésen múlik. A kóserságban eleve előre kell gondolkodni. Elég csak arra gondolni, hogy az ember úgy tervezze például a húsevést, hogy utána hat órán át nem ihat tejet. Ez a fajta tervezés a konyha vezetésére is igaz. Kicsit előre kell tervezni, hogy az ember mit akar készíteni, felkészülni az ünnepekre megfelelő mennyiségű étel biztosításával. Ma már azonban Budapesten sem okoz különösebb gondot a kóser háztartásvezetés. Igaz, hogy a kóser termékek sokszor drágábbak az átlagosnál, azonban abban bízom, hogy ahogy a kereslet nőni fog, az árak is lejjebb mennek majd. Ez egy oda-visszaható folyamat.

 

Megyeri A. Jonatán írása

Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 134. szám – 2020. szeptember 1.

 

Megszakítás