Sifrá és Puá modern utódai: segítség a gyermekágy idején

A gyermekágyas időszak, a szülés utáni hetek fizikailag és lelkileg is megterhelőek az édesanya és az egész család számára. Az újszülött körüli teendőkben és a kibővült család ellátásában a rokonok, barátok sokat segíthetnek. Egy új élet születése az egész közösségnek öröm és vannak, akik szívesen és önzetlenül vesznek részt abban, hogy ez az időszak könnyebb legyen mindenkinek. 

 

„Tegyenek úgy, mint Ávráhám ősapánk, aki először ételt adott az embereknek és csak azután kérte meg őket, hogy mondjanak köszönetet Istennek.” A Rebbe

 

Kezdetek

1976-ban, Jom kipurkor, az év legszentebb napján újabb mérföldkőhöz ért a Chábád mozgalom. Miután a Rebbe zsinagógájában a hászidok befejezték az igencsak hosszú és nagy koncentrálást igénylő muszáf imát, rövid szünetet tartottak. Ekkor adta át a Rebbe titkára, Hodakov rabbi a Rebbe üzenetét: „Létre kell hozni Kfár Chábádban egy új szervezetet, olyan szervezetet, mely az új anyákat segíti fizikai szükségleteik kielégítésében. A Rebbe azt is mondta, hogy nem szabad különbséget tenni a tehetősek és a szegények között, nehogy az utóbbiak szégyenkezzenek, és ne akarják elfogadni a segítséget. Ha tudják, hogy a gazdag kismamák is elfogadják ugyanazt a segítséget, a méltóság érzésével fogadják majd el a támogatást.” A Rebbe kérése volt az is, hogy minden lehetséges módon segítsék az anyákat. Elsősorban fizikai támogatást kapjanak, de ha kell, akkor mentális vagy anyagi segítséget is nyújtsanak nekik. Hodakov rabbi azt is hozzátette: „A Rebbe nevet is adott az új szervezetnek: Sifrá és Puá, azokról a bábákról, akik Egyiptomban kötelezték el magukat a frissen szült anyák és gyermekeik segítése mellett.” A Rebbe azt is világossá tette, hogy a Kfár Chábádban alapítandó csoport csak a kezdet: „A szervezetet először Kfár Chábádban kell megalapítani, később azonban mindenképpen ki kell terjeszteni a működését az egész világra” – jelentette ki.

Nézzük először is, kikről kapta az új szervezet a nevét. A válaszadáshoz térben és időben nagyot kell ugranunk. Az egyiptomi fogság idejében járunk, az egyiptomiak kegyetlen módon sanyargatják a zsidókat, a zsidók pedig annál többen lesznek, minél nehezebb a soruk. A tórai történeteket kiegészítő midrás elbeszéli, hogy a zsidó anyák hatosikreket szültek minden egyes alkalommal, így a nép létszáma igen hamar látványosan megnőtt.

 

A két szent életű szülésznő, Sifrá és Puá

Sifrá és Puá története röviden így hangzik: a fáraó maga elé hívatta Sifrát és Puát, a két zsidó szülésznőt, és elrendelte, hogy hajtsák végre kegyetlen parancsát: öljenek meg minden újszülött zsidó fiút. Az istenfélő szülésznők azonban nem bántották az újszülötteket, és amikor a fáraó kérdőre vonta őket, azt mondták, hogy a zsidó nők nagyon erősek, és már az ő kiérkezésük előtt életet adnak a gyermekeiknek. Az Örökkévaló azzal jutalmazta meg Sifrá és Puá bátorságát, hogy utódaik lévik (a papi törzs tagjai) és királyok lettek. Ez a bátorság tette lehetővé Mózes megszületését és életben maradását is.

A megváltás folyamata a világ első, írott formában is rögzített polgári engedetlenségi mozgalmával kezdődött. Mint oly sokszor a világtörténelem során, bátor nők merész tettei indították el a nagyszerű folyamatot. A Tóra nem közli velünk a fáraó nevét, hívhatták őt bárhogy, mégis csak egy volt a gonosz és a zsidó népet gyűlölő hatalmasságok sorából. A két bábaasszonyt azonban nevén nevezi a Tóra, mert ők voltak az igazi hősök. Szent életű, az Örökkévaló útjain járó asszonyok, akik anélkül, hogy tudták volna, mi lesz a következő lépésük, megtagadták a fáraó gonosz rendeletének végrehajtását.

Ki volt hát ez a két vakmerő asszony? A Talmud (Szota 11b.) közli a legismertebb magyarázatot: Sifrá nem más, mint Jocheved, Mózes anyja, Puá pedig Mirjám, Mózes nővére (vagy Elisevá, Mózes sógornője, Áron felesége). Minden idők egyik legnagyobb tóramagyarázója, a középkori Franciaországban élt Rási továbbfűzte ezt a magyarázatot, mondván: a Sifrá név a lesáper, javítani szóból ered, mivel Jocheved megtisztította az újszülötteket és kiegyenesítette a tagjaikat, Puá pedig megnyugtatta őket. Vannak, akik azt mondják, hogy rajtuk kívül még rengeteg bába volt a zsidók között, és ez a két asszony volt a szülésznők vezetője, ám Rási úgy véli, hogy valóban kizárólag ők ketten látták el ezt a feladatot a zsidók között, hiszen, ahogy a fáraónak is mondták, asszonyaik hamarabb adtak életet a gyermekeiknek, mint hogy ők megérkezhettek volna. A Lubavicsi Rebbe hozzátette, hogy Jocheved és Mirjám komplikációk esetén mindig az asszonyok rendelkezésére álltak, és a zsidók bíztak bennük, mert szentéletűek és istenfélők voltak.

Van azonban egy ettől eltérő magyarázat is: a regensburgi Jehudá ben Smuel rabbi (1150–1217) és más középkori források szerint Sifrá és Puá nem lehetett Jocheved és Mirjám, inkább igaz betértek voltak, akiket a fáraó jelölt ki az egyiptomiak közül a zsidó fiúgyermekek megölésére. A fáraó nem várhatta el ugyanis két zsidó nőtől, hogy saját népük gyermekeit megöljék. A Málbim néven ismert, szintén középkori kommentátor egy harmadik megközelítést ajánl: szerinte a két név két szerepet jelöl: az egyik asszony a vajúdást segítette, a másik pedig elvágta a köldökzsinórt és ellátta az újszülöttet. Szerinte a fáraó nem két szülésznőt hívott magához, hanem az összes, a zsidók közt tevékenykedő, egyiptomi származású bábát, akik viszont mind szentéletű asszonyok voltak, félték az Örökkévalót és megtagadták a fáraó gonosz parancsát.

 

A csoportok másik példaképe: az Álter Rebbe

A Chábád mozgalom első vezetőjéről, az Álter Rebbéről szól a következő történet:

Jom kipur, az engesztelés napjának reggelén, az ima közepén az Álter Rebbe egyszer csak levette a táleszát és a kitlijét, és eltűnt. A hászidok türelmesen várakoztak, míg végül, hosszú idő elteltével, a rebbe visszatért, és folytathatták az imát. Később, az imádkozás végeztével fény derült arra is, hogy mi történt. A település szélén élt egy nagyon szegény család. Az asszony éppen aznap adott életet gyermekének, de a család olyan szegény volt, hogy még fájuk sem volt, amivel befűthettek volna, csak fagyoskodtak a kidőlt-bedőlt falú házban, melynek ablaka fölött és ajtaja alatt is befújt az ősszel már jeges szél.

Az Álter Rebbe nem volt rest. Az év legszentebb napján, amikor – hacsak nem életveszélyben levő ember vagy szülő nő számára tesszük – mindennemű munka tilos, kiment a falu szélére. Felgyűrte ingujját, fát vágott és tüzet rakott, hogy befűtsön, de még ez sem volt elég, levest is főzött az asszonynak, hogy visszanyerhesse erejét és táplálni tudja újszülött gyermekét.

A hászidok igencsak elcsodálkoztak, és Jom kipur végeztével, a sófárfújást követően megkérdezték szeretett rebbéjüket, miért ő maga végezte el ezeket a munkálatokat. Miért nem mással végeztette el a feladatot? Azt felelte erre a rebbe: az életmentés – pikuách nefes – a lehető legnagyobb micva, amit egy zsidó megtehet! Lehetünk az elérhető legmagasabb szellemi szinten, elmélyülhetünk az imáinkban, megismerhetjük a kabala legmélyebb titkait – még az év legszentebb napján is meg kell szakítanunk magas szintű spirituális tevékenységünket annak érdekében, hogy segítséget nyújtsunk egy egyszerű zsidónak, és ennél nagyobb micvát, jótéteményt nem is képzelhetünk el.

Az Álter Rebbe tette a mai napig inspirációt jelent a számunkra. Ahogy ő is Jom kipur napján mutatott példát mindannyiunknak, úgy a Rebbe is Jom kipur szent napján indította útjára ezt a különlegesen fontos szervezetet.

 

Mit tesznek ezek a csoportok?

A Rebbe elsődleges célja e csoportokkal a fizikai segítségnyújtás volt. Felismerte, hogy minden egyes nőnek szüksége van a szülés utáni hetekben arra, hogy valaki odafigyeljen a saját, személyes szükségleteire, hiszen ő maga annyira el van foglalva újszülött gyermekével vagy gyermekeivel, hogy magára nem jut ideje és a háztartás, valamint a többi családtag ellátása is nehézséget okozhat egy ideig.

A Sifrá és Puá csoportok szerte a világon ezeket az igényeket elégítik ki a saját lehetőségeiknek megfelelően. Vannak helyek, így például Budapesten is, ahol az anyának vagy az egész családnak szállítanak naponta ételt meghatározott időn át, máshol a háztartásban, a nagyobb gyerekek felügyeletében is segítenek. Szombatra ünnepi fogásokat és különleges finomságokat főznek, segítenek kitakarítani, felkészülni az ünnepre. Mivel a szervezet önkéntes alapon működik, olyan típusú támogatást tud nyújtani az anyáknak, amilyet és amennyit a közösség saját magából adni tud. A csoportok kisebb-nagyobb adományokat is kapnak, ezekből fedeznek bizonyos költségeket, például ajándékcsomagokat készítenek vagy az önkénteseknek osztanak ki praktikus dobozokat az ételek csomagolásához és szállításához.

Így a szolgáltatás nem mindenhol egyforma. Vannak helyek, ahol bébiszittert és pelenkát, ruhát vagy akár babakocsit is rejtő kezdő csomagot is biztosítanak a kismamáknak, napi három étkezéssel a család minden tagja számára, máshol csak az anya kap egy héten át naponta tápláló reggelit. Van olyan közösség, ahol egy helyi étterem adja át naponta a megmaradt ételadagokat a Sifrá és Puának, és azt osztják ki a frissen bővült családok között. A segítségnyújtás sokféle lehet, a lényeg mégis mindenhol ugyanaz: a támogatás, a női közösség érzése. „Nem csak a segítség a fontos, hanem az, ahogyan azt adjuk. A Sifrá és Puában dolgozó nők tudják, milyen fontos egy mosoly és az őszinte érdeklődés az anya jólléte iránt. Az új kisbaba születése fölött érzett öröm mellett sokszor problémák is felmerülnek. A Sifrá és Puá önkéntesei szívesen meghallgatják az anyákat és segíteni akarnak nekik. Maga az a tény, hogy az anya tudja: nincs egyedül, hogy egy egész szervezet áll mögötte, készen arra, hogy segítsen neki, megnyugtató és erőt adó az anya számára.” A segítségnyújtás során fény derülhet arra, hogy az anyának az átlagosánál sokkal nagyobb támogatásra van szüksége, és a Sifrá és Puá önkéntesei közbenjárhatnak a családok érdekében. Olyan is előfordult már, hogy a korábban nem vallásos családok éppen e segítségnyújtás hatására kerültek közelebb a Tórához.

 

És az anyák?

Az anyák természetesen hálásak, hiszen mindannyiunknak jólesik egy kis törődés, különösen az új gyermek vagy gyermekek érkezését követő, érzelmekkel, érzésekkel és fizikai nehézségekkel is terhelt időszakban: „Egy hétig érkeztek hozzám a finomságok és a csodálatos reggelik. Egy egész hét után szeretnék teljes szívemből köszönetet mondani mindnyájatoknak. Olyan sokat adtok bele, megtervezitek a legkisebb részletet is, és ez az, ami igazán jót tett a lelkemnek. Gratulálok, jó szombatot!” – „Jó estét, szeretnék hatalmas köszönetet mondani minden önkéntesnek, aki reggeliket készít a kismamák számára. Minden nagyon finom volt és kellemes reggelente kényeztető finomságokat kapni a településen lakó nőktől. Különösen, ha különféle ételallergiákat is figyelembe kell venni… Csodálatos érzés, hogy egy ilyen fantasztikus közösség tagjai vagyunk!”

 

Hasznos tippek ételcsomagok készítéséhez a Sifrá és Puá szervezet egész Izraelre kiterjedő whatsapp-csoportjából

Elképzelhető, hogy a kismamának fárasztó éjszakája volt, és szeretne visszafeküdni aludni. Fontos, hogy az étel az előre megbeszélt időpontban érkezzen, hogy az anyuka előre tudjon tervezni és ne kelljen sokat várakoznia.

Fontos, hogy a csomagolás tiszta, rendezett legyen, hogy az anyukának kedve legyen megkóstolni az ételt. Ha egy saláta csöpög, ha a forró ételt túlságosan hamar takarjuk le és gőz lepi el a dobozt, akkor kevésbé lesz gusztusos a külleme, és esetleg nem lesz kellemes belekóstolni.

Néha kevésbé van kedvünk megkóstolni azt, amit nem ismerünk fel, ilyenek lehetnek például különféle egybesült ételek vagy ízesített krémek. Érdemes egy kis matricára ráírni, hogy mi micsoda és a dobozokra ragasztani vagy alkoholos filccel ráírni a dobozokra.

A mosolygós, szívet ábrázoló, virágos, mázál tov stb. feliratú matricák melegséget adnak a csomaghoz.

Érdemes az egészséges és tápláló ételek mellé kényeztető finomságokat is csomagolni, már egy kis szelet csokoládé is különlegesebbé teszi a csomagot, de sokféle lehetőség van, ami megédesítheti a csomag tartalmát.

Amikor ételcsomagokat készítünk, azzal az egész család nyer. A gyerekek magukba szívják az önzetlen adományozás gondolatát. Egyes munkafolyamatokban segíthetnek is, és ha sokat készítünk egy-egy fogásból, akkor adhatunk nekik az óvodába, iskolába is, közelebb hozva őket ehhez a micvához.

Saláta: fontos, hogy ne tegyünk rá előre öntetet, hogy jól nézzen ki akkor is, amikor megérkezik a kismamához. Az öntetet kis dobozkában csomagoljuk a saláta mellé.

Egyes dolgokat, például süteményt, bulgurból készült salátát, különféle egytálételeket egy-két nappal előre el lehet készíteni.

Vannak dolgok, amiket meg lehet vásárolni, és ezzel időt takaríthatunk meg. Ilyen például a zsömle, a kis csoki vagy a joghurtok, pudingok.

Idővel biztosan rájössz, hogy mit szeretsz a leginkább készíteni, ez megkönnyíti a felkészülést.

 

A cikk az Egység 146. számában jelent meg.