Raskin Smuel rabbi a budapesti Keren Or zsinagóga rabbija és a Magyarországon élő izraeliek közösségének vallási vezetője, aki a közösségi médiában hétről hétre oszt meg elgondolkodtató történeteket, tanulságos írásokat. Facebookon megosztott, összegyűjtött írásai nemrég Budaposzt címmel jelentek meg. 

 

A magyarországi iskolai szünidők alatt igyekszem jól kihasználni az időt. A gyerekekkel elutazunk a Szentföldre, meglátogatjuk a rokonokat és sok időt töltünk együtt. Ma reggel, hét óra körül, a kávémat ittam az anyósoméknál Rison Lecionban, miközben odakint szakadt az eső. Anyósom finom reggelit készített nagy odaadással, majd becsomagolta az adagokat. Kérdeztem, hogy kinek lesz mindez, mire ő így felelt: „Egy anyának, aki nemrégiben szült. A »Sifrá és Puá« szervezetnek segítek ezzel.”

A „Sifrá és Puá” szervezetet a Lubavicsi Rebbe kez­de­ményezésére hozták létre azért, hogy a szülés után lé­vő nők szükségleteiről gondoskodjanak, akár gyakorlati, akár pénzügyi vagy pszichológiai segítségre merül fel az igény. A Rebbe mindenek felett álló, szent ügyként kezelte a gyermekvállalás ösztönzését. „Amikor gyermekkel gazdagodik egy család, az áldást hoz minden tekintetben” – mondta. Ez annyira fontos volt a Rebbének, hogy Jom kipur szent és félelmetes napján adott utasítást a szervezet első egységének megalapítására Kfár Chábádban, 5737-ben (1976-ban). A Rebbe kérése az volt, hogy minden lehetséges módon segítsék az anyákat, a pelenkától kezdve a babakocsiig, és ne tegyenek különbséget gazdag és szegény között, mert különben lennének, akik szégyellenék az szolgáltatás igénybe vételét. A Rebbe hozzátette továbbá: „A szervezetet először Kfár Chábádban kell megalapítani, ké­sőbb azonban mindenképpen ki kell terjeszteni a működését az egész világra”.

Az anyósom elmondta: „Bár rendkívül kellemetlen az időjárás, amikor látom, hogy mekkora örömöt okoz a segítség és a figyelem a frissen szült anyának, akkor azt érzem, hogy ez mindent megér. Valahol nagyobb gyerekek is vannak, és az anyának nehezére esik, hogy a saját maga számára is gondoskodjon az ízletes és tápláló reggeliről. Ezekben a családokban egyszerre van jelen az öröm és a fejetlenség, így a főzésben, mosásban és gyerekfelvigyázásban mindig jól jön a segítség. Minden anya, akit a »Sifrá és Puá« támogatott, jól tudja, hogy mennyit jelentett az odaadó segítség azokban a pillanatokban”.

A Raskin házaspár

Manapság a „Sifrá és Puá” szervezet több száz közösségben van jelen, és hasonlóan működik minden egyes országban és városban: gondoskodik az anyáról a szülést megelőző és a szülést követő időben. Itt, Magyarországon Dvori, a drága feleségem szervezi az önkénteseket, akik a zsidó kismamák minden szükségletéről gondoskodnak: reggelit visznek, megfőzik a sábáti fogásokat, vigyáznak a nagyobb gyerekekre, segítenek a takarításban stb. Nem tesznek különbséget társadalmi és anyagi helyzet vagy közösségi hovatartozás alapján, hiszen mindenki megérdemli a szeretetet és a gondoskodást, és senkinek sem kell szégyellnie, hogy segítségre van szüksége.

A Mózes második könyvét nyitó Smot hetiszakaszban a Tóra leírja a héber bábák, Sifrá és Puá történetét, akik Izrael gyermekeinek szentelték életüket. Egyiptom ura, a fáraó így rendelkezett: „Midőn szülésnél segédkeztek a héber nőknek, tekintsetek a szülőszékre: ha fiú az, öljétek meg őt”. Valójában azonban „A szülésznők félték Istent és nem tettek úgy, amint szólt hozzájuk Egyiptom királya, és életben hagyták a fiúgyermekeket”. Ezért az Örökkévaló megáldotta őket és „házakat állított nekik”. A történet érdekessége, hogy a Tóra tanúsága szerint Izrael népe rendkívüli módon szaporodott és sokasodott. Vajon egy ilyen mértékben növekvő népesség számára elég volt összesen két bába munkája?

Az írásmagyarázók szerint népünk asszonyai segítség nélkül szültek. Még az előtt életet adtak gyermeküknek, hogy a bábák megérkeztek volna. Ha ez így volt, mi szerepük lehetett a bábáknak? Az, hogy megnyugtassák az anyákat és gondoskodjanak a szükségleteikről. Sifrá és Puá valójában nem vett részt a szülések levezetésében, ám puszta jelenlétükkel tudatták az anyákkal, hogy bármiben a rendelkezésükre állnak. Ez megnyugtatta és erővel töltötte fel az anyákat, akik biztosak lehettek abban, hogy minden, szüléssel kapcsolatos igényükről a lehető legjobban gondoskodnak majd, és nincs okuk az aggodalomra.

De mi volt a bábák jutalma? Az Örökkévaló „házakat állított nekik”. Ezt Rási így magyarázza: „A papság házait, a lévik családját és a királyi családot”. Isten, jó cselekedeteik­nek megfelelően, természetfeletti jutalomban részesítet­te őket. Azzal, hogy a bábák élni hagyták a fiúgyer­me­ke­ket, nem csupán egy-két család továbbélésében segédkeztek, hanem az Egyiptomból kivonuló egész nemzedéknek, melyből Izrael népének összes, későbbi nemzedéke származik. Emiatt érdemelték ki „a papság házait, a lévik családját és a királyi családot”. A zsidó nép különleges családjai mind tőlük erednek.

Ebből a magyarázatból tanulhatjuk, hogy a Sifrá és Puá példáját követő női aktivisták is természetfeletti jutalomra számíthatnak az Örökkévalótól, aki gondoskodik „minden szükségletükről, élő gyermekekről és bőséges megélhetésről”.