Sértetlen üvegfiola, szőlőmagok, kétezer éves tojáshéjak, sértetlen, kissé kormos agyaglámpások – a Jeruzsálem második Szentély korabeli főutcája alatt futó vízelvezető csatornából nemrégiben előkerült leletek az ostromlott város lassú tönkremeneteléről tanúskodnak, írja az Izraeli Régészeti Hatóság Facebook-oldala. A csatorna áthaladt a Templom-hegy lábánál található piac, valamint Dávid városa alatt is.
„A csatornába söpörték a jeruzsálemi főutcán elszórt törmeléket, és minden úgy maradt, ahogy a város pusztulásának pillanatában [i. sz. 70] volt”
– magyarázta dr. Ajala Silberstein, az Izraeli Régészeti Hatóság régésze. –
„Az apró leletek nagy történetet mesélnek el az élettől duzzadó Jeruzsálem legszebb napjaitól és tündöklésétől fogva egészen addig, amikor a város lakói fellázadtak a rómaiak ellen, majd még tovább, amikor a Szentély és a város lerombolása után a város teljesen elhagyatottá vált.”
A szakember elmondta, hogy „mivel a legtöbb városi csatornát rendszeresen karbantartották és tisztították, a fő elvezető csatornát félig megtöltő iszapréteg arról tanúskodik, hogy a karbantartás lassanként elmaradozott. Az elhanyagolás, amit látunk, megfeleltethető annak a folyamatnak, melynek során Jeruzsálem elpusztult”.
A hordalék felső rétegeiben a város pusztulásának napjaiból származó maradványokat azonosítottak a régészek. Ezek között egészben megmaradt, kormos agyaglámpások is voltak, melyek – egy néhány évvel korábban megtalált, teljes római karddal együtt – feltehetőleg a felkelők tárgyai voltak. A mélyebb rétegekben számtalan lelet tanúskodott Jeruzsálem tündökléséről virágzása csúcsán: a drága illatszerek és olajok tárolására használt, kerámiából készült fiolák mellett egy finom üvegfiola is fennmaradt, méghozzá – csodálatos módon – teljesen sértetlenül.
Az edények között több ritka forma is fellelhető volt, mondták a vizsgálatukat elvégző szakemberek, dr. Jáel Gorin-Rosen és dr. Sulamit Terem. „A csatornában talált, rendkívül sokféle edény Jeruzsálem lakóinak szinte teljes terítékét bemutatja. Amikor egyetlen háztartás konyháját tárjuk fel, csak korlátozott számú edénnyel találkozunk, a csatornában talált gyűjtemény azonban sok otthonból és a város különböző utcáiról származott, ezért a városi kereskedők kínálatának szinte minden darabjára találunk itt példát” – magyarázta dr. Silberstein.
Mivel a régészek ígéretesnek találták a csatornából kitermelt földet, zsákokban elküldték azt a Curim-völgyi Átszitáló Projekt munkatársainak. A színes gyöngyök és értékes pénzérmék mellett ételmaradékokat is találtak a kutatók. Ezek – bár értéktelennek tűnhetnek – valójában rengeteg információt hordoznak a történészek számára, hiszen általuk jobban megismerhetjük Jeruzsálem egykori lakóinak életmódját és az ősi zsidó konyha titkait. A leletek között szerepeltek szőlőmagok, gabonaszemek, halcsontok és tojáshéjak – ezek mind a jeruzsálemi lakosok étkezési szokásairól mesélnek.
Szembetűnő, ahogy az újabb rétegek felé haladva fogy a leletek száma, egyre kevesebb dolog tanúskodik az emberi tevékenységről. Az Izraeli Régészeti Hatóság szakemberei elmondták, hogy „Minél közelebb jut az ember a város késői napjaihoz, annál kevesebb emberi alkotást találunk, és egyre inkább nyilvánvaló a város hanyatlása”. A különféle rétegeket a hagyományos vizsgálati módszereken kívül innovatív metódusok felhasználásával is vizsgálták laboratóriumban, hogy a legkisebb maradvány se kerülhesse el a kutatók figyelmét.
Eli Escusido, az Izraeli Régészeti Hivatal elnöke elmondta:
„Ma, amikor a »pusztítás« szó a szokásosnál is aktuálisabb, fontos és értékes dolog visszatekinteni a múltunkra, hogy emlékezzünk, honnan jöttünk és min mentünk keresztül. Így kapcsolódunk a saját történelmünkhöz és szélesebb rálátással rendelkezünk saját életünkre is itt, Izraelben.
A Siratófal környékén és a Dávid városában jelenleg is folyó ásatásokon a feltárt gazdag leletanyag egy csodálatos, élettől duzzadó város mindennapjairól tanúskodik, és egyben aláhúzza a pusztítás hatalmas mértékét is, megvilágítva számunkra azt is, hogy mi mindent veszítettünk el.”