Izraelben minden évben a nyelv megújítója és feltámasztója, Eliézer Ben-Jehuda születésnapján, tévét hó 21-én ünneplik a héber nyelv napját. Idén ez a nap december 25-re esik. A több ezer éves nyelv, a világ teremtésének nyelve majdnem kétezer éven át szunnyadó állapotban, csupán liturgikus, illetve írott, szépirodalmi, illetve a rabbinikus irodalom nyelveként létezett. Újjáélesztése rendkívüli és példa nélkül álló a nyelvek történetében. Ma, száz évvel Ben-Jehuda halála után több mint 9 millióan beszélik és az ivrit, vagyis a modern héber virágzik, pezseg és él.
Az 1858-ban Eliezer Perelman néven született Ben-Jehuda, 1881-ben költözött Izraelbe a családjával (erről részletesen itt olvashatnak).
Álma, melynek az életét szentelte, az volt, hogy élő, beszélt, modern nyelvvé alakítva támaszthassa fel a zsidóság nyelvét, a hébert, mivel ő is vallotta, hogy nyelvében él a nemzet. Ben-Jehuda több mint 300 új héber szót alkotott.
A halála óta eltelt száz évben további több mint 15 ezer új szóval gyarapodott a nyelv és a szám folyamatosan növekszik. A nyelv jelenleg több mint 75 ezer szót számlál, köztük 2400 olyan kifejezés is szerepel, melyek mai világunk új kifejezéseinek modern héber megfelelői. Olyan szavak, melyeket a nyelv korábban soha nem tudott kifejezni, hiszen maguk a jelenségek sem léteztek. E szavakat az 1953-ban alapított Héber Nyelv Akadémiája nevű szervezetnek kell elfogadnia és használatra alkalmasnak nyilvánítania ahhoz, hogy hivatalosan beépülhessenek a nyelvbe.
A mindennapok nyelve
Azzal együtt, hogy a hébert újjáélesztői alkalmassá tették arra, hogy újra a mindennapok nyelve lehessen, a nyelv nem veszítette el kapcsolatát a kétezer évvel ezelőtti vagy még korábbi nyelvhasználattal. Írástípustól függően – mivel a régi hébernek többféle írásmódja létezett – kis odafigyeléssel kisiskolások is el tudnak olvasni kétezer évvel ezelőtt írt szövegeket és a több mint 3300 évvel ezelőtt átvett és azóta változatlan formában megőrzött Tóra szövege is jól megérthető egy kis gyakorlattal.
Tegezni igen, káromkodni nem lehet
https://www.reddit.com/r/gifs/comments/6gzyf9/when_it_is_not_so_delicoius_as_they_say/
Az udvariaskodás nem erőssége a hébernek, a „szeretnék” szót vagy az „akarok” jelentésű roce/rocá szóval fejezhetjük ki, vagy körülírhatjuk azzal, hogy örülnék, ha ezt vagy azt tennéd. Tegezve, természetesen, hiszen a héber nyelv nem ismeri a magázást. Ha valakit, elsősorban egy nagy rabbit igazán meg akarunk tisztelni, akkor egyes szám harmadik személyben kell megszólítani az illetőt. Ennek ellensúlyozására viszont héberül nem káromkodhatunk egy ízeset, hiszen a héber a láson hákodes, a szent nyelv, melynek használatával Isten a világot teremtette. Aki káromkodni szeretne, más nyelvekből vehet kölcsön szavakat.
Hímnem, nőnem
Nemcsak a mellékneveknek, hanem az igéknek is van hím- és nőnemű alakja. Egyes szám második személyben múlt időben, illetve egyes igéknél egyes szám jelen időben azonban ez csak szóban jelenik meg, a két alak írásképe azonos:
akarok, akarsz, akar – roce (hímnem)/rocá (nőnem) – רוצה
mentél – háláchtá (hímnem)/ hálácht (nőnem) – הלכת
Néha a b-betűből v-betű lesz
Ennek pedig az az oka, hogy a héber írás csak mássalhangzókat jelenít meg, szám szerint 22-t. Továbbá még öt, úgynevezett szó végi betűt, melyek alakjukban eltérnek a szó elején vagy közben használt alakjuktól, a hozzájuk tartozó hang azonban megegyezik. Más esetekben viszont éppen fordítva: az íráskép azonos, ám attól függően, hogy hangsúlyos vagy hangsúlytalan helyen szerepel a betű, másként kell ejteni (így lesz a hangsúlyos helyen b-nek olvasott bét betűből vét, vagyis v, a káfból /k/ cháf /erős h/ és a péből /p/ fé /f/). A kiejtés ráadásul többféle is lehet, a modern héber a szfárádi zsidók (némileg leegyszerűsített) kiejtését használja, de a liturgiában több más kiejtési rendszer is létezik. A magyarországi zsinagógákban például általában az askenáz kiejtés különböző változataival találkozhatunk. A legtöbb hangzót a jemeni zsidók kiejtése különbözteti meg, ezért vannak, akik az ő dialektusukat tekintik a legautentikusabbnak.
Sok szónak kétféle írásmódja létezik
Visszatérve a magánhangzókra: bizonyos mássalhangzók utalhatnak egy-egy magánhangzó jelenlétére, pl. a jud betű i hangra, vagy a váv o-ra vagy u-ra. Hogy egy picit még bonyolultabb legyen: sok szónak kétféle írásmódja létezik: a ktáv chászer (hiányos írásmód), amikor csak a legszükségesebb hangzókat írják le és a ktáv mále (teljes írásmód), amikor minden lehetséges mássalhangzó megjelenik. A magánhangzókat szükség esetén (például gyerekkönyvekben, imakönyvekben vagy új bevándorlóknak szóló újságokban) pontokból és vonalakból álló jelrendszer képviseli a mássalhangzók alatt, mellett vagy fölött.
A betűket jobbról balra, a számokat pont fordítva kell írni
A héber írás jobbról balra halad. A számokat viszont balról jobbra írjuk. Már amennyiben számmal írjuk le, ugyanis a héber betűk egyben számokat is jelentenek, így évszámokat, dátumokat, könyvek fejezeteinek vagy mondatainak számát, oldalszámokat és még sorolhatnánk számmal is leírhatunk. A héber ábécé, az álefbét első betűje az egyes számértéket képviselő álef, az utolsó pedig a 400-as számértékű táv. A szavak számértékének külön tudománya is van, úgy nevezik: gemátria.
Egyszerűsített kifejezések
A héber nyelv, akárcsak a magyar, képes viszonyokat egyetlen szóval kifejezni. Míg az angol vagy a német két szóval fejezi például azt, hogy a férjed, addig a héber egyetlen szóval képes erre: báálech – בעלך. Valamint ugyanúgy, mint a magyarban, ragok és toldalékok is hozzátehetők a szavakhoz, sőt, az „és” vagy a „hogy” szócska sosem áll önmagában, mindig a következő szó elejéhez ragad, így még a magyarnál is tömörebben képes kifejezni szószerkezeteket.
Könnyű felismerés
A héberben minden kifejezés visszavezethető egy három mássalhangzóból álló gyökre (héberül sores). A gyökbetűkből a nyelvtani szabályok ismeretével még akkor is könnyen képezhetők igék, fő- és melléknevek, valamint egyéb szófajba tartozó szavak, ha magukat a szavakat korábban nem ismertük.