49 nappal, azaz hét héttel peszách másnapja után ünnepeljük sávuotot, a tóraadás ünnepét. Szokások és szabályok.
Az ünnepet megelőző 49 nap a szfirát háomer, vagyis az ómerszámlálás ideje: peszách másnapjától kezdve minden nap eggyel többet számolunk, amíg elérkezünk a tóraadás ünnepéig. Több mint 3300 évvel ezelőtt ezen a napon, sziván hónap 6-án adta az Örökkévaló a virágba borult Szináj-hegy lábánál összegyűlt zsidó népnek a Tórát. Azóta ezen a napon minden évben újra elfogadjuk Isten e csodálatos ajándékát. A hagyomány szerint minden, valaha élt zsidó jelen volt ezen a jeles eseményen, melyet bölcseink Isten és a zsidó nép esküvőjeként írnak le.
Az ünnep Izraelben egy-, a diaszpórában két napos. Peszách és szukot mellett ez a harmadik zarándokünnep: a Szentély fennállásakor Jeruzsálembe zarándokoltak az ünnepre a zsidók, és áldozatokat mutattak be a Szentélyben. Ekkor mutatták be a bikurimot, vagyis az első terményekből hozott áldozatot.
Ünnepi szokások
Ahogyan más ünnepeken, a nők sávuotkor is gyújtanak gyertyát. Az ünnep estéjén, illetve napján is kidust mondunk, és ünnepi lakomát fogyasztunk. A zsinagógákban felolvassák Rút könyvét, mely főszereplőjének, a moábi származású Rútnak a története, a Tóra elfogadásának és felvállalásának szép példája. Rút volt Dávid király dédanyja, Dávid király pedig sávuotkor született és akkor is halt meg.
Az ünnep első estéjén az esti imát csak az est beállta után szabad elkezdeni, mivel meg kell várni, hogy leteljen az ómerszámlálás utolsó napja is. Sávuot éjszakája a tikun léjl sávuot ideje. Szokás egész éjszaka ébren maradni, és tóratanulással tölteni az időt. Annak emlékére tesszük ezt, hogy bár a tóraadás előtt a zsidók napokon át készülődtek a nagy eseményre, aznap azonban mégis elaludtak, és Mózesnek erővel kellett őket összegyűjtenie. Ezt a hibát szeretnénk kijavítani (tikun) az egész éjszakán (vagy legalább néhány órán át) tartó tanulással.
A zsinagógákban elhangzik a mázkir ima, melyen szokás szerint csak azok vesznek részt, akiknek van közeli elhunyt hozzátartozója. A tóraolvasás része a Tízparancsolat is, melyet a nép a Szináj-hegynél is meghallgatott. Szokás, hogy ekkor a nők és a gyerekek is elmennek a zsinagógába, és együtt hallgatják meg és fogadják el szimbolikusan a Tórát.
Sávuot ünnepén szokás tejes ételeket enni. Ennek többek között az a magyarázata, hogy a zsidók számára a tóraadás pillanatában kötelezővé váltak a kósersági törvények, kóser hús pedig még nem állt rendelkezésre. Ezért ettek azon a napon tejeset. Egy másik magyarázat a Tórát a tápláló tejhez hasonlítja.
A Midrás elmeséli, hogy a hegyek összevesztek azon, hogy melyikük legyen a tóraadás helyszíne. Csak a kis Szináj-hegy nem szólt semmit, mert úgy gondolta, hogy jellegtelensége miatt úgysem őt fogja az Örökkévaló választani. Isten azonban pont azért jelölte ki a Szináj-hegyet, mert nem kérkedett, hanem csendben meghúzódott. Csoda is történt: a tóraadásra az egész hegy virágba borult. Ennek emlékére szokás a lakásokat virággal díszíteni ezen az ünnepen. További magyarázat a tóraadás helyszínére, hogy a törzsi területeken kívül kellett a zsidóknak átvenniük a Tant, mert így egyik törzs sem követelhetett előjogokat a maga számára. Az Izrael földjén kívül fekvő Színáj-hegy biztosította, hogy a zsidó nép minden tagja egyaránt a magáénak érezze a Tórát, törzsi hovatartozásától függetlenül.
Az ünnep elnevezései
Sávuot ünnepe bővelkedik a különböző forrásokból (Tóra, Misna, Talmud) származó elnevezésekkel, melyek az ünnep különböző aspektusait világítják meg:
chág hásávuot – a hetek ünnepe, peszáchtól fogva hét hetet számolunk sávuotig
chág mátán toráténu – a tóraadás ünnepe
chág hábikurim – az első termény áldozatának ünnepe
chág hááceret – a Jeruszálemben való összegyülekezés ünnepe
chág hákácir – a betakarítás ünnepe