Közeledünk a Tóra utolsó fejezetéhez, már csak néhány hét választ el minket attól, hogy smini áceret/szimchát Torá ünnepén befejezzük, és rögtön újra is kezdjük az öt könyv felolvasását. Hetiszakaszunkat, mely a Nicávim címet viseli, mindig a ros hásánát, vagyis a zsidó újévet megelőző héten olvassák fel a zsinagógákban. Mózes, halálához közeledvén, még egy utolsó beszédet intéz a zsidó néphez, melynek központi tematikája – akárcsak a vasárnap este ránk köszöntő ros hásánáé -a tesuvá, vagyis az Istenhez való őszinte megtérés kiemelkedő fontossága. Ez az az időszak, amikor, hogy a Chábád hászidizmust magalapító ljádi Snéur Zálmán rabbi által tanított történetet idézzük, a király a mezőn van, elhagyja fényes palotáját, hogy alattvalói bátran odaléphessenek hozzá, és megszólíthassák, elmondhassák mindazt, ami a szívüket nyomja. A mese királya maga az Örökkévaló, aki az évnek ebben a szakában még könnyebben megszólítható, mint máskor, hiszen elul hónap, ros hásáná és a jom kipurig tartó tíz bűnbánó nap időszaka a megtérés ideje, amikor tiszta szívvel fordulunk hozzá engesztelésért és megbocsátásért.
De nemcsak az Örökkévaló van közel hozzánk, hanem maga a Tóra is, és annak törvényei, ahogy éppen ebben a hetiszakaszban olvashatjuk:
Mert ez a parancsolat, melyet én neked parancsolok, nem elérhetetlen számodra és nincs távol az; nem az égben van az, hogy mondanád: Ki száll föl érte számunkra az égbe, hogy elhozza nekünk és hirdesse azt nekünk, hogy megtegyük; nem a tengeren túl van az, hogy mondanád: Ki megy át számunkra a tengeren túlra, hogy elhozza nekünk és hirdesse azt nekünk, hogy megtegyük; hanem nagyon közel van hozzád az ige, szádban és szívedben, hogy megtedd azt. (M.V. 30:11-14)
Lo básámájim hi – nem az égben van [a Tóra], hanem itt van velünk, a földön, mert az Örökkévaló nekünk adta azt. E koncepciónak híres példáját ismerhetjük meg a Talmudból, Áchnáj kályhájának történetéből. Hogy hogyan is zajlott? Mindenki megtudhatja Joel és Saul e heti filmjéből, akik nagy átéléssel elevenítik fel a talmudi bölcsek vitáját és a velük megesett csodákat. Mi pedig számba vehetjük, hogy minden szimbolikus étellel rendelkezünk-e a ros hásánái lakomához, és meghallgathatjuk, hogyan is szól a kosszarvból készült kürt, a sófár.
A Nicávim hetiszakaszról szóló kisfilm itt tekinthető meg:
