Két év imádkozás és várakozása után az elrabolt és meggyötört izraeli túszok hazatérése végre valósággá vált. Most végre a megkönnyebbülés, valamint a hála pillanatai következtek.
Steiner Zsófia, a Gut Sábesz újság és az Egység magazin főszerkesztője levette az izraeli túszokra emlékeztető sárga szalagokat, amelyek két éven át kísérték minden sábeszi és ünnepi gyertyagyújtását, miközben a szabadulásukért imádkozott. Az egyik túlélő, Avinatan Or hazatérése különösen személyes örömöt hozott, és a hála szavai nehezen találták meg útjukat. Steiner megható írása.
Lekerülnek a meggyötrött sárga szalagok…
Leveszem a túszokra emlékeztető sárga szalagjaimat. A kitűzőket a kabátomról és a kardigánomról. A megviselt sárga szalagot a hátizsákomról, ami sok-sok ezer kilométert utazott velem az elmúlt két évben. Előveszem a télikabátomat, amire idén még nem volt szükség, és leszedem róla a szalagot, amit az első óbudai éneklésen tűztem föl rá. A túszokért imádkoztunk és énekeltünk közösen. Két szezonon át hordtam, idén télen már újra szalag nélkül vehetem föl a kabátot.
A gyertyatartóim mellett a falnak támasztva kis fényképes kártya áll. Londonban kaptam a télen, az egyik Chábád központban, ahova sábeszi gyertyát kérni mentem be. Kis csomagot kaptam, két gyertya és egy kártya, valamelyik túsz képével és a túszokért mondandó zsoltár szövegével.
Avinatan Or, az izraeli túszok egyik túlélője
Az én kártyámon Avinatan Or képe van, érte imádkoztam külön is hétről hétre. Most elveszem ezt a kártyát: Avinatan egyike a húsz, élve szabadult túsznak. Nézem a videót, ahogy a kórházba vezető úton az őt szállító kisbusz ajtajából integet az összegyűlt tömegnek. Lefogyva, megkínzott arccal, de élve és boldogan. Az egyetlen kitűző a táskámon marad fönt: emlékeztetve arra, hogy még mindig vannak meggyilkolt túszok a Hamász fogságában. Remélem, a következő sábeszre onnan is levehetem majd.
Gyertyát gyújtok Szimchát Torára, elmondom az áldást és elakadok. Két éve minden ünnepen, minden sábeszen, minden egyes gyertyagyújtáskor a túszok szabadulásáért és a háború végéért imádkoztam, hogy a katonák hazatérhessenek a normális életükbe. És most? Milyen szavakkal tudok hálát adni, amikor ez bekövetkezett?
A szent szövegek kísértetiesen reflektálnak az eseményekre
Október 7. óta újra meg újra döbbenten szembesülünk vele, hogy a tórai hetiszakaszok, a zsoltárok vagy más szent szövegek milyen kísértetiesen reflektálnak a háború eseményeire. Az utolsó, élő túszok hazajövetelére is természetesen találunk megfelelő passzust:
„És készített az egész gyülekezet, azok, akik visszatértek a fogságból, sátrakat, és laktak a sátrakban. Mert nem tettek így Izraél fiai, Jésúa, Nún fia napjaitól fogva egészen ama napig; és volt igen nagy öröm.”
És pontosan így lett. Volt igen nagy öröm. Legyen ezután már csak az!
A borítókép illusztráció. Forrás: GALI TIBBON / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.