S. J. Ágnon

A jámborok szombatja

Sáj Ágnon, a híres Nobel díjas héber író, Bilváv jámim (Tengerek szívében) című elbeszélése egyszerű kisvárosi chászidokról szól, akik felhagynak ennek a világnak a dolgaival, hogy “felmenjenek” Izrael országába. Útközben egyikük, Chánánjá, elvész valamelyik kikötő zsivajában, de azután ráteríti kendőjét a tengerre, és nyugodt bizodalommal hajókázik át társai után a szent partokig.

Van a Szentnek, dicsértessék, egy drága ajándéka, aminek szombat a neve, és mivel szereti és sajnálja Izraelt, neki adta. Nagy a szombat, a szentsége felcsillan még az egyszerű embereken is, mert amint megjő a szombat, a Szent, dicsértessék, kiárasztja fényét, hogy minden, ami teremtve van, ragyog a magasságbeli fénytől. Abban az órában minden teremtett lény sóvárog arra, hogy az Ő szentségéhez tapadhasson, és szívét megvilágítsa az Ő fényességével; hát még a jámborok és a jó cselekedetek emberei, akik kevésbe veszik a tulajdon szükségleteiket, és nem törekednek másra, csak Isten nagyobb dicsőségére!
Amint péntek reggel lett, jókor felkeltek a jámborok, és elkezdtek készülődni szombatra. Rabbi Alter, a metsző, levágott egy tyúkot, s elégetett egy darab ruhát, hogy hamujával befedhesse a vért. Feige tüzet rakott, és megfőzte a szárnyast, a többi asszony is mind a szombati főzés körül szorgoskodott. A hajó kapitánya elment mellettük, és barátságosan tekintett rájuk. Látták ezt a hajósok, és halakat hoztak nekik, amelyeket a tengerből fogtak ki, és megtanították az asszonyokat cipót sütni, úgy, ahogyan a dicsőség országában szokás: parazsat raknak szét a földön, és ráöntik a tésztát. így az asszonyoknak alkalmuk adódott arra, hogy teljesítsék a tésztaáldozat parancsolatát, és cipókat sütöttek vacsorára, a nappali étkezésre meg a harmadik étkezésre. Még dél sem volt, már minden kész volt szombatra.
A jámborok serényen megmosták arcukat és kezüket meleg vízben, levágták körmüket, ruhát váltottak, és tisztes ruhát öltöttek a szombat tiszteletére, alsóruhát, felsőruhát, övet és köntöst, azután mindegyik egymagában leült, és megvizsgálta cselekedeteit, amelyeket a munka hat napján véghezvitt, és Isten titkos művére fordította mindegyik a szívét, hogy jóra választotta el őket a többi lakostól, és erőt s lendületet adott beléjük, hogy kitépjék magukat helyükből, és elinduljanak a jobb oldali úton, amely Izrael országába visz fel. De ezért fájt a szívük Chánánjáért, aki velük hányattatott az egész idő alatt, és minden szenvedést és megpróbáltatást magára vállalt, csak hogy felmehessen Izrael országába, és amikor hajóra kellett volna szállnia, elmulasztotta az alkalmat, és a világ népeinek országaiban maradt. Talán még mindig haragszik rá a Szent, dicsértessék, amiért elfelejtette, mikor van szombat, és mikor van Engesztelés napja, és nem akarja bebocsátani az Ő hajlékába? Vagy talán valami más szándék van ebben, amit nem tud felfogni az emberi elme? Nagy félelem fogta el abban az órában a jámborok szívét, és rájöttek, hogy nem az ő igazságukkal érdemelték ki, hogy útban lehetnek a tengeren a Szentföld felé, hanem a Ő kegyelme ez, dicsértessék, és felbuzdultak, hogy jóvátegyék mindazt a rosszat, amit tettel vagy szóval vagy gondolattal elkövettek, hogy ne legyen útjában a magasságbeli gondviselésnek, amikor felviszi és bevezeti őket a Szentföldre. El is határozták, hogy lelkük minden részét felemelik, és új szellemet adnak hozzá. így ültek a jámborok, ki-ki egyedül Teremtőjével, mígnem lángolt az érzékeny lélek, és új szellem adatott nekik. Vették Mózes könyveit, és végigolvasták a hetiszakaszt (kétszer eredetiben és egyszer fordításban) és Rási magyarázatait és az Énekek énekét. Az asszonyok pedig előszedték zsákjaikból a gyertyagyújtási könyörgések könyvét meg a Menjetek, lássátok könyvet, amely a Tórát elmagyarázza az asszonyoknak és a tanulatlanoknak.
A nap lebukott a tengerbe, hogy a szombat tiszteletére megfürödjék, és egy darabig még ott maradt. Amíg idelenn nem fogadják a szombatot, addig nem fogadják odafenn sem. Az asszonyok serényen leszedték az ételeket a parázsról, és asztalt terítettek kenyérrel, és gyertyákat gyújtottak. Most sokszínű köntösbe burkolózott a nap, és bement a nyugalom csarnokába, a szombatot fogadni az égi seregekkel.
Imádsághoz álltak a jámborok, és elmondták az Adjatok hálát zsoltárt, a Boldogok zsoltárt és a Tizennyolc áldást. Aki az Adjatok hálát zsoltárt áhítattal imádkozza, bizonyára érzi az Ő nagy jótéteményeit, dicsértessék, amelyeket az emberekkel véghezvisz; hát még mennyire átérezhetik az Ő jóságát a tengert járók, akik saját maguk érzékelhetik Isten műveit és csodáit! Aki a Tizennyolc áldást áhítattal imádkozza, mikor odaér, hogy “Térj vissza irgalommal a Te városodba, Jeruzsálembe!”, bizonyára közeledik lélekben Jeruzsálemhez; hát még mennyire így van ez a tengeren utazóknál, akiknek hajóját, mialatt imádkoznak, a Szent, dicsértessék, Jeruzsálem felé viszi!
Mikor véget ért a munka hat napjának utolsó órája, a jámborok felálltak, és elénekelték a szombat napjára való zsoltáréneket, és az egész világ fénylett koronáik sugaraitól. Mikor Izrael az aranyborjú bűnébe esett, elvétetett fejük koronája, és Mózesnek adatott át, de péntek este Mózes mindig visszaadja Izraelnek.
Nagy a szombat, mert akkor megpihen a test. Még nagyobb a szombat a hajón, mert ott úgysem dolgozik az ember, és így szombati nyugalma nem a test kedvéért van, hanem teljesen csakis a szombat kedvéért.
Ruhájuk ujjába dugott kézzel üldögéltek a jámborok, és a tengert nézték. Ha az ember csendesen ül, az már magában véve is nagy érdem, mert azalatt nem vétkezik; hát még ha a Szentföldre menő hajón ül! Akkor nemcsak hogy nem vétkezik, hanem hozzá még Isten parancsolatát is teljesíti, mert hiszen a Szentföldre megy fel, és ez felér minden parancsolattal.
(A szombat könyve)

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 38. szám – 2014. november 17.