Az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe az új évre való készülődés jegyében minden évben levelet küldött „népünk, Izrael fiainak és lányainak”. Az 1972 szeptemberében kezdődő 5733-as évben, akárcsak az előttünk álló 5784-es évben ros hásáná első napja szombatra esett. Az alábbiakban a Rebbe 1972-ben, elul 18-án kelt leveléből idézünk és a péntek esti gyertyagyújtás áldását is közöljük.
„Minden ros hásánában van valami közös, legyen szó az általános tanításokról vagy az új évre való inspirációról, mert, ahogy gyakran említik, ros hásáná az év ’feje’(ros). Ugyanakkor azonban minden ros hásáná egyszeri és különleges, mindegyik különleges és új erőket és minőségeket hoz magával.
Ami ezek között is különleges, az az a ros hásáná, mely szombatra esik, vagyis melynek első napja szombatra esik, akárcsak ebben az évben. Ilyen esetben ros hásáná szentsége eggyé válik a szombat szentségével, új dimenziót adva ros hásánának, ami – tekintve, hogy az újév az év feje, ahogy fent említettük – egész évben befolyásolja a mindennapi életünket.”
A Rebbe azzal folytatja, hogy az alapvető különbség a hétköznap és a szombat között, hogy hétköznap az ember dolgozik, a szombat azonban a pihenés napja. Ha azonban ez a nap befolyásolja az egész évünket és az ember sorsa és feladata a küszködés és a munka, akkor itt ellentét áll fenn. A Rebbe a következő magyarázattal oldja fel ezt a gondolatot:
„Az ember több dolog és kvalitás összessége – nagy vonalakban testből és lélekből áll. Ennek következtében tetteiben szintén benne van a test és a lélek, más szavakkal a materiális és a spirituális. Ebből következik, hogy az ember küszködésre rendelt mivoltában is szerepet kap mindkét elem, vagyis a fizikai munka és a spirituális munka, a munka járma és a Tóra járma… Szombaton az ember azzal teljesíti be munkára rendelt sorsát, hogy a napot a Tóra jármának szenteli. Ebben az értelemben a szombatra eső ros hásáná azt az üzenetet is közvetíti, hogy a most kezdődő évben különleges hangsúlyt kell fektetni a Tóra (és a micvák) jármára és a hétköznapi dolgokban is meg kell találni és felszínre kell hozni a spiritualitást.”
A Rebbe ezt azzal a példával magyarázza, hogy az ember munkáját a legtöbb esetben részben vagy teljes mértékben a pénzszerzés motiválja. Fontos azonban, hogy az ember minden cselekedete az Ég érdekében történjen, vagyis hogy ne csak magáért a gazdagság öröméért akarjon pénzt keresni, hanem azért, hogy több adományt tudjon adni vagy jobb zsidó oktatást tudjon biztosítani a gyermekeinek.
„Más szavakkal: elvárható, hogy minden zsidó, férfi és nő, fiatal és idős a szombat szellemiségét vigye a munkájába, még a hétköznapi tevékenységekbe is, hogy spiritualitást és szentséget adjon az egyszerű és mindennapi tetteknek, mígnem átitatja azokat a szombat szellemisége.”
Bár ez nehéznek tűnik, mondja a Rebbe, ez az Örökkévaló akarata, és mivel Ő adta ezt az útmutatást a zsidó nép számára, bizonyos, hogy mindenki képes teljesíteni.
Ha ros hásáná első napja szombatra esik, akkor a gyertyákat feltétlenül meg kell gyújtani még a naplemente előtt. Ebből az alkalomból különleges áldást mondunk, mely askenáz szokás szerint így hangzik:
בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱלֹקינוּ מֶֽלֶךְ הָעוֹלָם אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָּנוּ לְהַדְלִיק נֵר שֶׁל שַׁבָּת וְשֶׁל יוֹם טוֹב
Báruch átá Á-donáj Elohénu melech háolám áser kidsánu bemicvotáv vecivánu lehádlik nér sel sábát vesel jom tov.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival és megparancsolta a szombati és az ünnepi gyertyák meggyújtását.
Emellett elhangzik az új dolgokra mondott sehechejánu áldás is:
בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱלֹקינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם שֶׁהֶחֱיָינוּ וְקִיְּמָנוּ וְהִגִּיעָנוּ לזמן הזה.
Báruch átá Á-donáj Elohénu melech háolám sehechejánu vekijmánu vehigiánu lázmán háze.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki életben tartott, fenntartott és engedte, hogy megérjük ezt a napot.