Ritka felvételek kerültek elő egy náci halálvonat felszabadításáról, írja a TOI. A fekete-fehér némafilmen látható, amint amerikai katonák felszabadítják a zsidó rabokat, akik közül azóta többen felismerték magukat a felvételen. Az ún. Farsleben vonat 1945. április 13-i felszabadításáról számos fénykép ismert, ám ez az első film, melyen látható, hogyan bukkannak elő az őket a halálba vivő szerelvényekből a hitetlenkedő, de megkönnyebbült rabok, üdvözölve megmentőiket.
A filmre nemrégiben talált rá az Amerikai Nemzeti Archívumban Matthew Rozell, író, holokauszt-kutató, aki korábban Vonat Magdeburg mellett (A Train Near Magdeburg) címmel könyvet is publikált az eseményekről. Az archívumban megjegyzéseket is fűztek a felvételhez:
„… számos jelenet, felszabadított zsidó rabok csoportokban a vasúti sínek mellett. Arckifejezésük utal az átélt szenvedésekre… Férfiak, nők, gyerekek, néhányan a kóros soványság különböző fokain. Amerikai katonák ételt osztanak. A katonákat körülvevő csoport tagjai tolakodnak, hogy néhány falat ételhez jussanak. A háttérben egy falut lő a német tüzérség az Elba túlpartjáról.”
Jáákov Bárziláj, 90 éves túlélő 12 éves önmagát, édesanyját és nővérét fedezte fel a felvételeken. A férfi elmondta, hogy megszámlálhatatlanul sok fényképfelvételt nézett már át a vonat felszabadításáról, ám még soha nem találta meg önmagát.
„Döbbenetes volt, felfoghatatlan, nem jutottam levegőhöz, amikor végre megtaláltam, amit évek óta kerestem” – mondta. „Öten érkeztünk Bergen-Belsenbe és csak hárman tértünk vissza. Apámat és nagyapámat ott veszítettem el. A felvételen láttam az anyámat, a nővéremet és saját magamat. Rendkívüli érzelmeket váltott ki belőlem. Meg se tudtam szólalni”.
A ma 82 éves Mirjám Müller négyévesen menekült meg a vonatról. A film láttán, mint mondta:
„Rengeteg emlékem idéződött fel. Nehezen lélegeztem utána. Azt mondtam: ez az átkozott háború soha nem ér véget. Folytonosan visszatérünk hozzá. Ma 26 unokám és 40 dédunokám van, és a következő már úton van. Áldott legyen az Örökkévaló, aki csodákat tett velem”.
Dula Kogan, aki szintén a vonaton volt, apját találta meg a képeken:
„A halálba utaztunk. És hirtelen azt látod, hogy hogyan mentettek meg téged a haláltól. Hihetetlen, hogy ezeket a pillanatokat megörökítették”.
A háború végén, a Szövetségesek előrenyomulásával a németek igyekeztek elfedni mindazt a rettenetet, amit elkövettek. 1945. április hetedikén 2500 zsidó rabot zsúfoltak vonatba a bergen-belseni koncentrációs táborban. A vonatot Theresienstadt irányában indították el, ám április 13-án azonban a Szövetségesek bombázása miatt meg kellett állniuk Farsleben mellett. Néhány rabnak sikerült megmenekülnie, és menekülés közben amerikai katonákkal találkoztak, akik visszatértek velük a vonathoz, hogy megmentsék a zsidó rabokat. Amikor a vonatot őrző náci katonák meglátták a feléjük faladó amerikai tankot és dzsipet, elmenekültek. Az amerikai katonák kitárták a vagonok kapuit, és a rabok százával özönlöttek kifelé.
George Gross, tankos így emlékezett vissza:
„Mindnyájan úgy néztek ki, akár a csontvázak. Éheztek, arcuk beteg volt. És volt még valami. Ahogy megláttak minket, nevetni kezdtek, már ha azt nevetésnek lehet nevezni. Sokkal inkább mondhatjuk, hogy a megkönnyebbülés tiszta, már-már hisztérikus kifejezése volt”.
A felvételen látható a fentieken kívül amerikai, orosz és angol katonák találkozása az Elba partján Magdeburg felszabadítása után.
Címlapkép: Képernyőfelvétel egy videófelvételről, amelyen Jacob Barzilai, édesanyja és nővére (jobbra) látható, amint 1945 áprilisában a németországi Farslében közelében kiszabadulnak a náci halálvonatból. (YouTube. A szerzői jogról szóló törvény 27a. paragrafusa alapján felhasználva.)