Lassan véget ér a hanuka ünnepe. Ahogy korábban is, most is megkérdeztem a nagymamámat arról, mire emlékszik a régi pesti ünnepekből.

Két részre vannak bontva az emlékeim. Az egyik a háború előtti, amikor a József utcába lementünk minden nap, egyébként is ott tartózkodtunk, mert az anyuka az üzletben volt. Apu is odajött délután, arra nem emlékszem, hogy mentek-e előtte templomba. Este sokan összegyűltek: barátok, ismerősök, rokonok – nagy társulat volt. Bort ittak.  Vágni lehetett a füstöt. A nagymamáék csináltak csörögefánkot, rendes fánkot és pici kis mandulás tallérokat. Meggyújtották a gyertyákat. Előkerült a trenderli, és óriási trenderlicsaták voltak. És rettentően odavoltam, ha nekem a stell ájn volt.

Mi az, hogy stell ájn?

A trenderlin négy betű van: nun, gimel, hé és sin. A nun, az [jiddisül] nist, vagyis semmi, a gimel gánc, tehát egész, a hé hálb, azaz fél és a sin, stell ájn, vagyis tegyél be egyet a bankba. A férfiak valamilyen kártyajátékot játszottak. Nem igazi kártya volt, kvitliztek, hatalmas csaták voltak. Én voltam egyedül gyermek, én kaptam ajándékot. Aztán később az unokahúgom is gyermek lett, de akkor már a háború volt, és nem működött a József utcai részleg.

A másik rész a Karácsony Sándor utcában volt, a háború után, négyen voltunk, mert az unokatestvérem is velünk volt. Az apuka, sose felejtjük el, akár katona volt, akár kint volt a fronton, valahogy mindig úgy jött össze, hogy hanukára hazajött. Forgácsfánkot sütött az anyu, és almát pongyolában, azt nagyon sokat sütött, és én is sokat csináltam később.

Fehér László: Joel trenderlivel

Ott is trenderliztünk, kaptunk ajándékot. A háború alatt csak épphogy egy pár harisnyát, vagy egy könyvet, a háború után már nagyobb dolgokat, hoztak ruhaanyagot, meg mindenféle könyvet, játékot kaptunk. Kitettük az ablakba a gyertyatartót. A Lujza utcában lakott egy rokon, anya édes unokatestvére, ez még a háború előtt volt. Nyolc gyerekük volt, Gurman volt a nevük. Szemben velünk nem volt ház, ők is a 3. emeleten laktak, átláttunk a Karácsony Sándor utcából a Lujza utcába. Ők nézték a mi gyertyatartónkat, mi néztük az övéket. Amikor karácsonnyal összeesett, mint ebben az évben is, és a karácsonyi koszorúkat is kirakták az utcában, az nagyon szép volt.

Egy szép hanukai emlék?

Egyszer apuka elment segíteni egy textil nagykereskedésbe. Pont karácsonyra esett. Ott álltam az ablaknál, és esett a hó, és az apuka csak nem jött, csak nem jött. A Gurmanéknál égtek a gyertyák. Apuka végre megérkezett, és hozott nekem egy gyönyörű kötött kabátot, aranygombokkal, és az anyunak egy fekete selyemruhára való anyagot, azt kapta fizetségként. Ez volt életem egyik legmeghatározóbb hanukája.

Dénes Anna

Megszakítás