Ezen a héten különleges haszid évfordulóról emlékezhetünk meg.  158 évvel ezelőtt született Sá-lom Dovber Schneersohn, aki ké-sőbb, felnövekedve a Rebbe Rá-SáBként a lubavicsi haszidok 5. rebbéjévé lett.

Már kisgyerekként megérezte-megértette, miben is áll egy ha-szid rebbe különlegessége. Csa-ládi történetekből tudjuk, hogy amikor testvéreivel, Zálmán Áháronnal és Sálom DovBerrel a szobájukban voltak, kedvenc játékukkal töltötték az időt: „rebbéset” játszottak. Az idősebbik fiúval, Zálmán Áháronnal sokat játszottak „reb-béset”: az idősebb fiú volt a rebbe, és egy széken ülve fogadta öccsét, Sálom DovBert, aki a haszidot alakította. Egy alkalommal a „haszid” azzal állt a „rebbe elé”, hogy hibát követett el: diót tört sábeszkor, amit pedig nem lett volna szabad. A „rebbe” egyből rávágta, mivel tehetné jóvá a hibát: „Mostantól mindig az imakönyvből olvasd az imákat, ne pedig fejből mondjad őket” – utasította haszidját, aki azonban nem tett eleget a felszólításnak. Amikor édesanyja megkérdezte, miért nem fogad szót a rebbéjének, az akkor 4-5 esztendős leendő rebbe így felelt: „Nem tudom elfogadni a tanácsát. Amikor egy valódi rebbe válaszol a haszidjának a problémájával kapcsolatban, először mindig vár egy pillanatot és sóhajt. Csak miután így kifejezte együttérzését, azután válaszol.”

És valóban, felnőve a Rebbe RáSáB külösen együttérzővé vált, és híres volt arról, hogy mindenkiben meglátta a jót. Különösen nagyra tartotta azokat az egyszerű embereket, akik szívből imádkoznak, és nem töltik idejüket felesleges dolgokkal. Egyszer a rebbe egyik gazdag híve, egy gyémántkereskedő értetlenül állt az előtt, miért tartja olyan nagyra a rebbe az egyszerű embereket. A rebbe erre elmagyarázta, hogy ők tele vannak nemes tulajdonságokkal. „Miféle nemes tulajdonságokkal? Én nem látom azokat.” – felelte a gyémántkereskedő. Erre a rebbe megkérte, mutassa meg neki a nála levő gyémántokat. Amikor a kereskedő egy különösen szép példányra hívta fel a figyelmét, a Rebbe Rásáb fitymálva azt mondta: „Mi ebben a különleges szépség?” „Ehhez szakértelem kell, hogy valaki meglássa bennük a szépséget” – magyarázta a kereskedő. „Ugyanígy van a zsidókkal” – válaszolta a rebbe – „Szakértelem kell hozzá, hogy meglássuk a jó tulajdonságaikat.”