A tudás kapui
„Mindazt amit az Örökkévaló az Ő világában teremtett és alkotott, saját dicsőségére teremtette…” szól bölcseink tanítása (Atyáink bölcs tanításai 6:11.). A világegyetem minden részlete csak akkor érheti el létének teljességét, ha azt valamiképpen szent célra fordítjuk. Még az első pillantásra teljesen közömbös dolgokban is ott lappang az isteni szikra. Minél több mindenben vagyunk képesek felfedezni az isteni szikrát, és azt az Örökkévaló szolgálatára fordítani, annál inkább beteljesül világunk rendeltetése, és így még közelebb araszolunk a teremtés tökéletes stádiuma felé. Ennek az elméletnek egy láncszeme például, a Báál Sém Tovi tanítás, miszerint a körülöttünk forgó világ minden részéből le kell vonnunk egy olyan tanulságot, ami előre segíti istenszolgálatunkat.
Ezzel is magyarázható a Zohárnak e jóslata: „A [világ teremtésének] hatodik ezred hatodik századában megnyílnak majd a mennyei tudományok kapui és a földi tudományok forrásai, és így készül majd fel a világ a hetedik évezredre…” (Zohár 1:117.), miszerint a mély chászid filozófia kivirágzása (a mennyei tudományok kapui), és a tizenkilencedik század ipari forradalma (a földi tudományok forrásai), fogja beharangozni a messiás által elhozott hetedik évezred utópikus korát.
Azért nélkülözhetetlen a világi tudományok fejlődése is, ahhoz hogy a világ készen álljon a megváltó által beköszöntött időkre, mert a világ csak akkor tökéletes ha minden részét, beleértve a modern tudományokat is, teljes mértékben nemes célokra használjuk fel.
Megjelent: Gut Sábesz 6. évfolyam 11. szám – 2015. február 16.