Idén június 11-ére esik Jungreisz Ávrahám háLévi rabbi, a csengeri csodarabbi fiának halálozási évfordulója, mely alkalomból néhány emléket idézünk fel az életéből.
Egykoron Csenger a mai Kelet-Magyarország egyik Tóra-bástyája volt, ahol a hitközség megalakulásától kezdve a vészkorszakig hét rabbi fejtette ki áldásos munkáját, mint ahogy az aranymenóra lángjai bevilágították a jeruzsálemi Szentélyt, úgy szórták ők is a Tóra fényességét a szabolcsi kis városban. A csengeri menóra negyedik lángja a híres csodarabbi, Jungreisz Áser Ánsel háLévi I. (1806–1873 / 5634. kiszlév 5.), a nagy „Menuhet Áser” fia, Jungreisz Ávrahám háLévi (1841–1904 / 5664. sziván 19.) volt.
A csodarabbi halála után Reb Ávrahám háLévi jogosságát a csengeri rabbiszékben mindenki elismerte, sőt akarta is, kivéve magát az utódot, aki a mérhetetlen szerénységétől vezérelve először inkább visszautasította a megtiszteltetést. A pozíció elfogadásáról a város agg Talmud-tudósai és hívei együtt győzték meg, így lépett végül az apja örökébe.
Hogy ez így történjen, valószínűleg maga a csodarabbi is akarta, hiszen Reb Ávrahám háLévit, – akit egyik nagyapjáról, a miskolci Wiener Ávrahám (?–1832) megyés rabbiról nevezett el – a rebbe sosem küldte távoli jesivákba, hanem maga mellett tartotta, hogy a figyelmét a Tóra-tanulásról még csak az utazások se vonhassák el, és a világ dolgai ne ejthessenek csorbát lelke tisztaságán.
Reb Ávrahám háLévi harminc kerek esztendőn át viselte a csengeri rabbiság terhét. Terhét, hiszen minden tevékenység nehéz volt neki, ami elvonta őt a bét midrás ódon padjain fekvő fóliánsoktól és a jesivától, ahol százak tanultak kezei alatt. Apjához hasonlóan ő is fogadta a betegeket, akik a gyógyulásuk reményében keresték fel (bár szintén szerénységből eleinte arra kérte a hozzá fordulókat, hogy keressenek fel nálánál nagyobb rabbikat).
Bár a rebbe maga is beteges volt, mégis hetente háromnapos böjtöket tartott, hogy imáját még nagyobb átéléssel mondhassa az Örökkévalóhoz. Halála előtt végigjárta otthona összes helyiségét, hogy még egyszer utoljára minden ajtófélfán megcsókolhassa a mezüzéket, végül áldott emlékű apja egykori szobájában ért, ahol holtan rogyott össze. Halát az alábbi rövidhírben közölte a Szatmár-Németi hetilap:
„Csenger községének, vallásfelekezeti különbség nélkül köztiszteletben álló rabbija, Jungreisz Ábrahám életének 64. évében, hosszas betegeskedés után e hó [június – Cs. V.] 2-án elhunyt. A jobblétre szenderült rabbi előzékeny modora és intelligenciája által nem csak Csenger községében, de az egész környéken tisztelt alak volt, akivel nemcsak hitsorsosai, de a más vallásúak is szívesen érintkeztek. Temetése az elhunyt rabbinak e hó 3-án ment végbe óriási részvét mellett, mely alkalommal a környék rabbijai is összegyűltek, hogy az elhunytnak a végtisztességet megadhassák.” („Elhunyt rabbi”, Szatmár-Németi, 1904. 8. évf. 23. szám, 2. o.)
Reb Ávrahám gyalulatlan koporsójánál, a csodarabbi apjáról elnevezett fiát, Jungreisz Áser Ánsel háLévit II. (Lipót, 1875–1944) választották meg, akit a család javával a holokausztban pusztítottak el.
Reb Ávrahám egyszerű, piszkei vörösmárvány sírja felé ohelt emeltek, ahol ma is gyakran pislákolnak a zarándokok mécsesei. Emlékéből fakadjon áldás!
Cseh Viktor
Forrás: Friedmann, Slomo (szerk.), Jizkor-könyv Csenger, Porcsalma és vidéke mártírjainak emlékére – Széfer jizkor likedosé Csenger, Porcsalma vehászevivá. Tel Aviv: Csenger, Porcsalma és Vidéke Zsidóságának Egyesülete, 1966.