Rási

Vájechi

 

Miért sír Ráchel?

 

És Jákob tizenhét évig élt Egyiptomban, és voltak Jákob napjai, életének évei, száznegyvenhét év. (1Mózes 47:28.)

 

És Jákob… élt… Miért „zárt” ez a fejezet? [A Tóratekercsben ahol új fejezet van ott ki van hagyva egy kis üres hely, akkor miért nem egy új fejezettel kezdődik a szakasz ahogy általában?] Azért, mert mikor meghalt Jákob ősapánk, Izrael fiainak „bezáródott” [elhomályosodott] a szemük és szívük a szolgaság fájdalmától, ami elkezdődött. Egy másik magyarázat: [Jákob] fel akarta fedni fiainak az idők végét [a Messiás eljövetelének idejét], de bezáródott előtte.

 

És történt e dolgok után, hogy mondta Józsefnek: Íme atyád beteg. Erre magával vitte két fiát, Menásét és Efráimot. (1Mózes 48:1.)

 

…mondta Józsefnek… egy hírnök. Ez egy hiányos mondat [mert nincs odaírva, hogy ki volt]. De vannak akik azt mondják, hogy Efráim volt, aki Jákobhoz járt tanulni, és mikor megbetegedett Jákob Gósen földjén, akkor elment Efráim az apjához Egyiptomba, és elmondta neki.

…magával vitte két fiát… hogy megáldhassa őket Jákob mielőtt meghal.

 

Most pedig két fiad, akik születtek neked Egyiptom országában, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, ők is az enyéim: Efráim és Menáse, éppúgy mint Rubén és Simon, legyenek az enyéim. (1Mózes 48:5.)

 

…ők is az enyéim… ugyanúgy számításba kell őket venni Izrael földjének felosztásakor [külön törzsként] mint a többi fiamat.

 

Viszont azok a gyermekeid, akiket utánuk nemzettél, a tiéd legyenek; testvéreik nevét fogják viselni örökségükben. (1Mózes 48:6.)

 

Viszont azok a gyermekeid… Ha születnek még, ne legyenek beszámítva fiaim közé, hanem Efráim és Menáse törzsébe számítsanak, és ne legyen külön nevük a törzsek között a föld felosztását tekintve. Annak ellenére, hogy a földet az emberek arányában osztották fel, ahogy írva van: „A nagyobb számúnak adj nagyobb birtokot…” (4Mózes 26:54.) és mindenki ugyanolyan részt kapott, kivéve az elsőszülötteket [akik kétszeres kaptak, akkor mi a különbség ha külön vagy egy törzsnek számít? A válasz: hogy] őket nem nevezték külön törzseknek, csak ezeket [Efráimot és Menásét].

 

És én, midőn eljöttem Pádánból, elhalt mellőlem Ráchel Kánaán országában, az úton, mikor már csak egy darab föld volt hogy Efrátba eljussak, eltemettem őt ott, az Efrátba, azaz Bét Lechembe vezető úton. (1Mózes 48:7.)

 

És én, midőn eljöttem Pádánból… Annak ellenére, hogy én megterhellek téged, hogy vigyél el és temess el Kánaán földjén, én nem így cselekedtem édesanyáddal, mivel ő Bét Lechem közelében halt meg.

 

…eltemettem őt ott… és nem vittem el még Bét Lechemig sem, hogy bevigyem őt egy településre. Amiért  is tudom, hogy neheztelsz rám a szívedben, de tudd meg, hogy az Örökkévaló parancsára temettem el őt ott, hogy segítségül legyen fiainak, mikor Nebuzaradán őket szétszórattatja és elhaladnak azon az úton, akkor kijön Ráchel a sírjából és sír és könyörületet kér rájuk [Istentől], ahogy írva van: „Hang hallatszik Rámában… Ráchel sír a gyermekei miatt…” (Jeremiás 31:14.) és az Örökkévaló felel neki: „…van jutalma munkádnak, úgymond az Örökkévaló… visszatérnek a gyermekek az ő határukba” (uo. 15–16.).

 

Simon és Lévi testvérek, erőszak eszközei a fegyvereik. (1Mózes 49:5.)

 

Simon és Lévi testvérek… egy gondolaton voltak mind Sechemet, mind Józsefet illetően. [Ahogy írva van (1Mózes 37:19–20.):] „És szóltak egymáshoz: …most pedig gyertek, öljük meg…” Kik szóltak egymáshoz? Ha azt mondod Rubén vagy Jehuda [az nem lehet], hiszen ők nem értettek egyet József megölésével (ld. uo. 26., 29.). Ha azt mondod a szolgálók gyermekei [az sem lehet], hiszen nekik nem volt teljes a gyűlöletük [Józseffel szemben], ahogy írva van: „…és ő [József] társa volt Bilha és Zilpa fiainak…” (uo. 37:2.). Iszákár és Zebulon pedig nem beszéltek az idősebb testvéreik előtt. Így hát nem maradt más mint Simon és Lévi, akiket atyjuk „testvérek”-nek nevezett.

 

Válogatta és fordította: Yaakov