Slách lechá

Hosszan tűrő – a gonoszokkal is

Küldj magadnak férfiakat, hogy kikémleljék Kánaán földjét, amelyet én Izrael fiainak adok; egy-egy férfiút küldjetek atyáik törzséből, mindazt, aki fejedelem közöttük. (4Mózes 13:2.)

Küldj magadnak… Tetszésed szerint. Én nem parancsolom ezt meg neked, ha te akarsz, küldj. Mert jöttek Izrael fiai és mondták: „hadd küldjünk férfiakat magunk előtt” (5Mózes 1:22.), ahogy írva van: „odaléptetek hozzám mindnyájatok” (uo.). Mózes tanácskozott a Sechinával, és így szólt [Isten]: Én azt mondtam nekik, hogy jó [föld] az, ahogy írva van: „fölviszlek benneteket Egyiptom nyomorából… [egy tejjel-mézzel folyó országba]” (2Mózes 3:17.), [és mivel nem hisznek nekem] ezért “életükre esküszöm”, hogy lehetővé teszem a tévedést a kémek szavaiban, hogy ne örököljék azt.

Fölmentek a déli vidéken és eljutott Hebronig, és ott voltak Áchimán, Sésáj és Tálmáj, Ánák gyermekei. Hebron hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Coán. (4Mózes 13:22.)

…és eljutott Hebronig… [Egyes szám!] Csak Kálév ment oda egyedül, és imádkozott az atyák sírjánál, hogy ne győzzék meg társai, hogy az ő véleményükön legyen. És ezért van írva: „neki fogom adni azt a földet, amelyre lépett” (5Mózes 1:36.), és később: „És adták Kálévnek Hebront” (Bírák 1:20.)

És visszatértek a föld kikémleléséből negyven nap múlva. (4Mózes 13:25.)

…a föld kikémleléséből negyven nap múlva. Nemde négyszázszor négyszáz párszá területű volt (1 párszá kb. 3.8 km), egy átlagos ember pedig tíz párszát megy egy nap. Vagyis negyven nap alatt eljuthattak a keleti felétől a nyugatiig, de ők széltében és hosszában is megtették ezt az utat! Mivel világossá vált az Örökkévaló előtt, hogy minden nap után egy évet [sivatagi vándorlást] fog rájuk kiróni büntetésként, ezért lerövidítette előttük az utat.

Az Örökkévaló hosszan tűrő, nagy a kegyeleme, megbocsátja a bűnt, a hitszegést, s attól megtisztít, de teljes fölmentést nem ad, megemlékezik az atyák bűnéről a fiakon harmadíziglen és negyedíziglen is. (4Mózes 14:18.)

Az Örökkévaló hosszan tűrő… az igazakkal és a gonoszokkal is. Mikor Mózes felment az égbe, Isten épp ült és ezt írta: „Az Örökkévaló hosszan tűrő…”, azt mondta Neki: az igazakkal! Azt válaszolta neki az Örökkévaló: a gonoszokkal is! Így szólt [Mózes]: a gonoszok vesszenek! Erre azt válaszolta [Isten]: Az “életedre esküszöm”, hogy szükséged lesz még erre. Mikor Izrael fiai vétkeztek az aranyborjúval és a kémekkel, Mózes a hosszan tűrést említette imájában (2Mózes 34:6.). Azt mondta neki az Örökkévaló: Nemde azt mondtad nekem, hogy csak az igazakkal? Mire így válaszolt: Nemde azt mondtad nekem, hogy a gonoszokkal is?!

De szolgám Kálév, mivel más szellem vezette és követett engem, őt elviszem a földre, ahová elment és az ő magzatja birtokolni fogja azt. (4Mózes 14:24.)

…más szellem… két szellem: egy ami a szájában volt és egy ami a szívében. A kémeknek azt mondta: én veletek tartok a gondolatotokban, de szívében az igazat akarta mondani, és ezáltal volt benne erő, hogy lecsendesítse őket, ahogy írva van: „csitította Kálév” (uo. 13:30.), mert ők úgy gondolták, hogy azt mondja majd amit ők. Erről ír Jósuá könyve: „…és hoztam neki [a népnek] választ, amint a szívemben volt” (14:7.) és nem ahogy a számban volt.
Válogatta és fordította: Yaakov

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 35. szám – 2014. november 12.