Ma – niszán hónap 11-én – van a Rámbán, vagyis Mose ben Náchmán rabbi halálozási évfordulója. A korszakos zsidó gondolkodó életére és öröksége emlékezünk.
A teremtés 5030. évében (1270-ben), ezen a napon hunyt el a Rámbán, a középkori zsidó gondolkodás egyik legfényesebb csillaga. Munkássága évszázadokon átívelő hatással bír mind a zsidó vallási tanulmányokra, mind a közösségi identitásra.
Rámbán és Rámbám két különböző rabbi volt
Mose ben Náchmán rabbi, akit neve kezdőbetűinek összevonása után széleskörűen csak Rámbánként nevezünk 1194-ben született Katalóniában, az Ibériai-félsziget egyik legjelentősebb zsidó szellemi központjában. Sokan összetévesztik Rámbámmal (Mose ben Májmonnal), ám a két tudós életútja és munkássága más-más korszakot és hangsúlyokat képvisel. Míg a Rámbám racionalista filozófiája dominált, a Rámbán egy mélyen spirituális, misztikus szemléletet hozott a zsidó gondolkodásba.
A Rámbán sokoldalú tudós volt: Biblia- és Talmud-kommentátor, jogtudós, filozófus és vezető kabalista. Kommentárjai máig alapműveknek számítanak, különösen a Tóra hetiszakaszainak magyarázatai, melyekben gyakran egyesíti a szó szerinti értelmezést a mélyebb, spirituális rétegekkel.
A nevezetes vallási vitája
1263-ban vonakodva, de eleget tett a királyi meghívásnak, és Barcelonába utazott, ahol az uralkodó színe előtt vitába szállt a zsidóság védelmében. Előre kikötötte, hogy csak teljes szólásszabadság esetén hajlandó részt venni a disputában – ezt a király meg is ígérte. A Paulus nevű zsidó származású hittérítő és domonkos szerzetesek, valamint a tiszteletre méltó geronai rabbi, a Rámbán négy napon át tartó nyilvános vitáján a hallgatóságot mélyen lenyűgözte a rabbi tudása, bölcsessége és érvelésének tisztasága. A király annyira elismerte őt, hogy még szombaton is meglátogatta a zsinagógában, és búcsúajándékként egy drága ajándékot nyújtott át neki.
A vitát követően azonban – ahogyan az a párizsi Jehiél rabbi esetében is történt – az egyházi ellenfelek győzelmet hirdettek, és rosszindulatú propagandát kezdtek terjeszteni. A Rámbán válaszul megírta a vita hiteles leírását, amelyet még a király is jóváhagyott. Ennek ellenére a befolyásos domonkosok „istentelenség” vádjával bíróság elé állították, és végül száműzték.
A szentföldi zsidó közösség újjáépítője
72 évesen kellett elhagynia szeretett közösségét, híres jesiváját, hazáját és barátait. Ekkor útra kelt a Szentföld felé, ahol azonban elhagyatottság, szegénység és vallási tudatlanság fogadta. A Rámbán fáradhatatlan munkába kezdett: újjászervezte a közösségeket, iskolákat alapított, zsinagógákat épített újjá, és nyilvános tanításokat tartott. Itt írta meg Tóra-kommentárjának jelentős részét, és küldte haza tanítványainak. Nevéhez fűződik az is, hogy a Zohár egy példányát ő juttatta először vissza Nyugatra.
A Rámbán 75 évesen halt meg, és Haifában temették el, a párizsi Jehiél rabbi sírja közelében – akinek sorsa sok tekintetben hasonlított az övéhez. Életműve, tanítása és erkölcsi példája máig élő örökség a zsidó világban.
Emléke legyen áldott!
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.