Jeremiás (Jirmijáhu) próféta könyvében olvashatjuk ezeket a szívszaggató sorokat: „Hang hallatszik Rámában, jajszó, keserves sírás; Ráchel sír a gyermekei miatt, vonakodott vigasztalódni gyermekei felől, mert nincsenek.”
Kicsoda Ráchel és hova tűntek a gyermekei, akiket olyan fájón sirat?
A próféta által említett Ráchel nem más, mint a negyedik ősanya, aki minket, a szétszóratásban élő leszármazottait siratja, immár háromezer éve. Idén november 5-re esik chesván hó 11., Ráchel halálának évfordulója.
Ráchel a mezopotámiai Háránban született, i.e. 1585 körül. Apja Lábán volt, egy másik ősanya, Rebeka (Rivka) testvére. Ide menekült Jákov testvére, Ézsau elől és itt szeretett bele Ráchelbe, akiért kétszer hét éven át szolgált a nagybátyjánál.
Ráchel hosszú éveken át várt a gyermekáldásra, mígnem megszületett József, majd kilenc évvel később Benjámin. Benjámin születésekor a család úton volt Jákob szülőhelyére, Hebronba (Chevron), és Ráchel az úton belehalt a szülésbe. Jákov Betlehemben, az út mentén temette el szeretett feleségét, ma is ott áll jellegzetes, kupolás síremléke. Innen, az út mellől nézhette fájó szívvel Ráchel, ahogy gyermekeit, a zsidó népet száműzetésbe hurcolják, és ide, a gyermekeit gyászoló anya sírjához zarándokolnak évezredek óta a zsidók, hogy sírjánál imádkozzanak megváltásért mindannyiunk számára.
A zsidóságban a halottat az utolsó útjára kísérni a legnagyobb micvák közé tartozik: ez a zsidó testvérünk iránti szeretet legönzetlenebb kifejeződése, így egy ilyen történettel készültünk az ősanya halálozási évfordulójára.
Kalgoorlie Nyugat-Ausztrália egy távoli szegletében fekszik. Az aranyláz idején sok zsidó élt itt, azonban mára összesen heten maradtak. Egyikük, Dr. Avon Moffson Szukkot ünnepén adta vissza lelkét az Örökkévalónak. Bár a kisvárosban van zsidó temető, de nincs se chevra kadisa, ami gondoskodna az elhunytról, se minján, akikkel kádist lehetne mondani az emlékére. A legközelebbi ilyen hétórányi autóútra található Perth-ben. Innen indult hát útjára Szukkot félünnepén egy lubavicsi rabbi, Shalom White és a chevra elnöke, Mike Gromer, hogy zsidó temetésben részesíthessék az elhunyt orvost.
White rabbi azonban ennél többet is tett: az interneten keresztül kérte a közel s távol élő zsidókat, hogy csatlakozzanak hozzájuk, hogy legyen minján a kádishoz. És Nyugat-Ausztrália zsidósága megmozdult: a kitűzött időpontban még többen is voltak ott, mint egy minján, hogy végső búcsút vegyenek egy ismeretlen orvostól.
White rabbi búcsúztatójában arról beszélt, hogy „a zsidók testvériességének és egymásért vállalt felelősségének nincs határa. Ha kell, hát egy ismeretlen emberért kelnek útra, hogy utolsó útjára kísérhessék.”
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 6. szám – 2022. november 3.