Rabbi Slomo Ganzfried: A Sulchán Áruch kivonata (jom kipur)

Az erev jom kipur (az engesztelés napját megelőző nap) szabályai (17 pontban)

1. Erev jom kipur, jom kipur előtt való napon kora reggel szokás a kápárá engesztelő szertartást végezni, mert a kegyelem akkor érezhető a legerősebbnek. Férfiak részére kakast (és nem kappant), nők részére tyúkot, áldott állapotú nők részére kakast és tyúkot vesznek, és pedig kakast azért, hogy hátha fiú lesz a gyermek, ha meg leány lenne, elég az anyának és a leányának egy tyúk. Más embereknél is vehetnek ketten egy engesztelési állatot. Rendesen fehér színűeket választanak, mert mondva vagyon (Jesájá 1:18.) »Ha bűneitek olyanok is lennének mint a karmazsin, olyan fehérekké lesznek, mint a hó«. De amikor veszi, ne keressen kimondottan fehéret, ne is vegye drágábban, mert ez az Emóri útjaihoz volna hasonló, hanem csak hogy ha mások között fehér is akad eléje, azt vegye meg. Az engesztelésre szolgáló állatot mindenki a kézbe veszi és elmondják az Írásversekből álló „Bné ádám… – Ember fiait…” imát, majd a feje fölött körüllengetve elmondja háromszor a „Ze chálifáti… – Ez az én váltságom…” mondatot. Ha másoknak a feje körül lengeti, azt mondja „Ze chálifátchá… – Ez a te váltságod…”. De először magának lengesse és csak azután másoknak. Jó ha az állat levágása is kora reggel történik, mindjárt a körüllengetés után. De ne gondolja az ember, hogy az az állat valóban az engesztelése, hanem csak azt gondolja, hogy mindazt, ami ezzel a szárnyassal történik, megérdemelné, hogy reá is jöjjön bűnei miatt, panaszolja fel bűneit és a Szent, – áldassék! – irgalmasan, könyörülettel fogadja bűnbánatát. Szokás ezeknek a kaparaszárnyasoknak a beleit, máját és veséit a háztetőre vagy udvarra dobni olyan helyre, ahonnan a madarak könnyen elvehessék, mert illő, hogy ezen a napon megkönyörüljünk a teremtményeken, hogy mi rajtunk is könyörüljön az Egek ura. Továbbá, mert a kaparaszárnyasok (mint minden madár), rablottat ettek, vegye az ember a szívére, hogy tartózkodjék a rablástól. Ha (ott és akkor) tyúkok nem találhatók, vehetnek libát vagy más az áldozatra annak idején nem alkalmas elő állatot, némelyek szerint még halakat is, de gerlicéket és galambfiókákat nem szabad, mert azok alkalmasak voltak az áldozásra és úgy tűnnék föl, mintha (itt a Szentélyen) kívül is szentséget akarna áldozni. Némelyek a kapara állatokat oda szokták adni a szegényeknek, de sokkal jobb azokat pénzzel megváltani és a pénzt adni a szegényeknek.
2. Nem mondják a reggeli imában sem a Mizmor lötodá… sem Táchánun sem a Lámnácéách… zsoltárokat, még az Ávinu málkénu…-t sem mondják, csak ha jom kipur (az engesztelés napja) sábátra esik, akkor mondják előző napon reggeli imában az Ávinu málkénu… imát.
3. Micvakötelesség e napon a lakomát evésben, ivásban meggyarapítani és aki erev jom kipur, jom kipur előző napján micvakötelességből eszik és iszik, annak az olybá számít, mintha aznap is böjtölne. Micvaérdem halat enni az első lakomán.
4. Az embernek a felebarátja ellen elkövetett vétkeit a jom kipur (engesztelés) napja sem engeszteli ki, míg ő ki nem engeszteli a felebarátját, mert mondva vagyon (3Mózes 16:30.): „…mind a ti vétkeitektől az Örökkévaló színe előtt megtisztuljatok”; vagyis bűneiteket az Örökkévalóval szemben kiengeszteli a jom kipur, de az embernek a felebarátjával szemben elkövetett vétkeit nem engesztelheti meg a jom kipur, míg ő ki nem engeszteli (meg nem békíti) a felebarátját. Ezért kell minden embernek szigorúan és pontosan vennie, ha másoknak a pénze van jogtalanul a tulajdonában, hogy azt nékik visszaadja és őket kiengesztelje. Ha pedig oly pénz van birtokában, melyről kétséges, hogy jogosan megilleti-é őt vagy nem, tudassa felebarátjával, hogy kész mindjárt jom kipur után a szent Tóra törvényei szerint ítélkező bíróság elé állni, de vegye is őszintén magára, hogy aképpen is cselekszik majd, ahogyan a bíróság ítél. Ha nem is vétkezett felebarátja ellen csak szóval, akkor is bocsánatot kell tőle kérnie és köteles maga elmenni azt kiengesztelni. Ha ez nehezére esik, avagy ha úgy érzi, hogy közvetítő által sokkal könnyebben elnyerheti bocsánatát, tegye meg közvetítő által. Az az ember pedig, akitől bocsánatot kérnek, bocsásson meg teljes szívvel, és ne legyen kegyetlen, mert ez nem Izráelnek tulajdonsága, hanem Ézsaué, akire azt mondja az Írás (Ámosz 1:2.): „haragját megtartja örökre”. Így mondja a gibeonitákra is, mert nem bocsájtották meg és mert nem engesztelődtek ki (2Sámuel 21:2.): „a gibeoniták nem Izrael fiai közül valók”. Ellenkezőleg, Izráel sarjának az a tulajdonsága, hogy nehezen haragszik meg és könnyen kiengesztelhető. Ha az ellene vétkező jó és bocsánatát kéri, bocsásson meg neki teljes szívvel és készséges lélekkel, ha bármily sokat és nagyon sértette, ne álljon bosszút és ne tartson haragot. Ellenkezőleg, ha az ellene vétő nem bírja rá magát arra, hogy tőle bocsánatot kérjen, a megbántott ember adjon módot és alkalmat az ellene vétőnek arra, hogy tőle bocsánatot kérjen. Aki jom kipur napján nem tünteti el gyűlöletét, annak imája, – Isten mentse! – nem nyer meghallgatást. Míg mindenkinek, aki túl teszi magát sérelmein, eltüntetik (megbocsájtják) vétkeit.
5. Ha meghalt az az ember, aki ellen vétett, vigyen tíz férfiút és állítsa azokat annak sírja mellé és mondja előttük: Vétkeztem Izráel Istene és vétkeztem ezen (héber nevén megnevezi) férfiú ellen, azok pedig azt felelik: Legyen megbocsájtva néked! Legyen megbocsájtva néked! Legyen megbocsájtva néked! Ő maga mezítláb menjen a sírhoz, el is kell mondania előttük a vétkét, ha az nem megalázó a halottra. Ha a halott sírja, attól a helytől, hol a vétkező lakik, 3 párszánál (1 párszá = 4 mil, 1 mil = 2000 rőf, összesen tehát 8000 rőfnél) távolabbra fekszik, nem kell személyesen odamennie, hanem megbízottat is küldhet, és ez a megbízott vigyen magával tíz férfiút, menjen velök az illető sírjához és jelentse ki előttük: Íme, én, N. N.-nek megbízottja, nyilvánosan elismerem, hogy nevezett N. N. azért küldött, hogy nevében és helyette bocsánatot kérjek az e sírban nyugvó N. N.-től, amiért védekezett ellene, stb. Aki halála után gyalázott meg valakit nem kell elmennie annak a sírjához, hanem kérjen a halottól bocsánatot ott, ahol meggyalázta. Ha pedig rossz hírét költötte, vegyen magára vezeklő bűnbánatot azért, mert áthágta elődeinek azon átoktilalmát, hogy halottnak rossz hírét költeni (és terjeszteni) nem szabad.
6. Micvaérdemet szerezhet magának minden ember azzal, hogy a jom kipur előtti napon a mikvébe (rituális fürdőbe) megy magát alábuktatni, hogy megtisztuljon a magömlés tisztátalanságától, továbbá megtérése jeléül is, mint az idegennek is alá kell merülnie a mikvában, amikor zsidóvá lészen. Azért ifjak és hajadonok is bukjanak alá a mikve vízében. Ügyelni kell arra, hogy az alámerülés ideje alatt ne legyen a testükön semmi testüket a víztől elválasztó, tehát eltávolítható dolog (1. lejjebb 161. fej.). A mikvében való alámerülés ideje tulajdonképpen délután van. A nőnél házaséletében előfordulhat az, hogy az érintkezés után való három napon belül is eltávozik fogantató magva és akkor ez olybá veendő, mint az éjszakai magömlés és tisztátalanság, erre pedig mikvében való alámerűlés nem használ, hanem vegye elejét a dolognak úgy, hogy a mikvében való alámerülése előtt fürödjék meg jó meleg vízben, azután már nem veszejti el, ha azonban a mikvében való alámerülés előtt, vagy nem sokkal havi vérzésének meghatározott ideje előtt közösült, amikor a nő fogantatása gyakori, tilos a lehetséges fogantatás magvát elpusztítani, miért is ne fürödjék meleg vízben, de a hideg vízben alá kell merülnie. Aki – mitől Isten mentsen! – gyászoló, még a gyász hetében is megfürödhet és alámerülhet körülbelül egy vagy két órával az est beállta előtt, még a mincha (délutáni) ima előtt is, de a gyászolás egyéb szabályait, pl. a gyászpadon ülést és a bőrcipő felvételének tilalmát meg kell tartania az est beálltáig.
7. Szokás, hogy minden családfő egy gyertyát állít a háza részére, mert Mózes jom kipur napján szállott le a második két kőtáblával, és a tórát fénynek mondjuk, – és egy másik gyertyát elhunyt atyjának és anyjának lelkéért, hogy engesztelést szerezzen nekik. Az egyik gyertyát otthon szokták meggyújtani, hogy egészen a másnapi havdala (az ünnep elbúcsúztatása) idejéig égjen és arra mondja a havdala brácháját (l. lej. 133:28.), a másikat pedig a zsinagógában gyújtják meg. Ne készítsék a gyertyákat a bálványtemplomok viaszkjából. Mivel vannak némelyek, kiket súlyosan érint, ha megtörténik, hogy jómhakipurimkor kialszik a gyertyája, bár emiatt semmi aggodalomra nincs okuk, mégis jó annak használatától tartózkodni, – adja a gyertyát a zsinagóga szolgájának, az állítsa oda, ahova akarja, de ő maga ne tudja, hogy a szolga hova állította. Mikor a mincha imához megy, vigye a gyertyát magával a zsinagógába és tegye a helyére, hogy azután estalkonyat előtt, mindjárt meggyújthassa, mert később, ha már a mááriv (esti) imához mennek a zsinagógába, az idő nagyon rövid.
8. Mikor a mincha (délutáni) imához mennek a zsinagógába, már a sábáti ruhát szokták felölteni. A mincha ima Ámidájában a 18. áldásszakasz után mondják a Viduj, bűnvallomást azaz Eloháj nöcor… előtt mondják el a Jihju lörácon… zsoltárverset és kezdik azonnal az „Istenünk és atyáink Istene jusson eléd…” szavakkal a bűnvallomást egészen a „és rossz betegségekkel” szavakig, azután mondják az Eloháj nöcor… szakaszát és abban újra a Jihju lörácon… zsoltárverset. Ha azalatt, míg ő a Viduj, bűnvallomást mondja, kezd az előimádkozó a tefilla hangos ismétlésébe, – mivel ő a Jihju lörácon… Írásverset már elmondotta, felelhet ámén-nel a bráchákra és mondhatja a közönséggel a Kdusá és Mojdim imákat (l. fent. 18:14.).
9. A Viduj, bűnvallomást állva kell elmondani és hajtsa meg magát, mint a Mojdim imánál szokta. Amikor a bűnöket sorban említi, üssön az öklével a szívére, mintegy azt mondván: te okoztad nékem, hogy vétettem stb. A bűnvallomásnak sorrendjét, mint az imakönyvekben vannak, mindenki egyformán mondja, de ha valaki tudja olyan bűnét, mely a Viduj, bűnvallomásban megemlítve nincsen, mert halkan mondja a bűnvallomást, helyes, ha külön említi meg azt a vétket és szomorú szívvel és könnyeket ontva tesz róla vallomást. Ugyanígy kell tennie, ha a tudott bűne a bűnvallomásban felsoroltak egyike, hogy ezt a vallomásban nagyobb, keserűbb megbánással említse. Azokat a bűnöket, melyeket az elmúlt jom kipuron már bevallott, bár tudja, hogy azokat azóta nem tette többet, mindazonáltal újból bevallhatja, megbánhatja, sőt dícséretre méltó, ha megteszi, így mondja az Írás (Zsoltárok 51:5.): az én vétkem mindig előttem vagyon.
10. A mincha (délutáni) ima után nem mondják az „Ávinu málkénu… Atyánk, Királyunk…” imát, akár hétköznapra, akár sábátra esik a jom kipur.
11. A mincha (délutáni) ima után a málkot (l. 5Mózes 25:2.) fenyítést szokták végeztetni magukon, bár ez a fenyítés nem igazi (bírói), mégis alkalmas arra késztetni az ember szívét, hogy elkövetett bűneit megbánja és elhagyja. Ehhez borjúbőrből vágott szíjat használjanak, ha nincs is egy arasz széles (mint a bíróságé), a magát megfenyíttető arccal észak felé, háttal dél felé hajoljon meg, hajtson térdet. A fenyítés tartama alatt a Viduj, bűnvallomást szokták mondani. A fenyítést alkalmazó a VöHu ráchum (Zsoltárok 78:38.) írásverset mondja el háromszor, annak háromszor tizenhárom = 33 szavával számlálja a 39 malkot ütést.
12. Este előtt eszik az elválasztó lakomát. A hámojci kenyér darabját mézbe mártják éppen úgy, mint ros hásánákor. Csak könnyen emészthető eledelt, pl. szárnyahúst egyenek. Ennél a lakománál nem szoktak halat enni. Ne egyék, ne igyék hevítő dolgokat, pl. erősen fűszerezett vagy sáfrányozott eledeleket. Nagyon kell ügyelni arra, hogy a hétköznap egy részével megtoldják a szentséges napot, vagyis, hogy még nappal, röviddel az alkonyodás előtt hagyja abba étkezését. A hitbuzgók még előbb, kb. egy órával az est beállta előtt hagyják abba. Ha abbahagyta, mikor utána még hosszú volt a nap és szándéka is később még enni vagy inni, kell, hogy ezt már az evése után járó asztali ima előtt elhatározza és határozottan kijelentse, vagy legalább is szívében gondolja, hogy e megszakítással még nem veszi magára a böjtöt.
13. A mi országainkban jom kipur előestéje előtt nem szoktak melegen eltenni eledelt a böjt után való szükségletre, ahogy szokás erev sábátkor eltenni sábátra, mert olybá tűnik, mintha jómhakipurimról készült volna hétköznapra, továbbá azért sem, mert mohó falánkságnak tűnnék.
14. Az vagyon az Írásban (Jesájá 58:13.): „és tiszteltnek az Örökkévaló szent napját”, ezt úgy magyarázzuk (Sabát 119a.): ez jom kipur napja, amelyen nincsen evés, nincsen ivás, micvakötelesség tehát azt tiszta ruhával és (gyertya-, mécses-) fénnyel megtisztelni. Ezért terítenek ki a zsinagógában szép takarókat és gyújtanak több fényt, amit az Írás a megtisztelés módjának nevez, mert az vagyon mondva (Jesájá 24:15.): „böurim tiszteljétek meg az Örökkévalót”, amit Onkelosz targumjával úgy fordítunk: „fényekkel tiszteljétek meg az Örökkévalót”. Estalkonyat előtt terítenek takarókat az asztalokra és gyújtják meg a gyertyákat a lakásban éppúgy, mint erev sábát alkonyata előtt. Ott kell meggyújtani a gyertyát abban a szobában, hol a felesége fekszik, hogy a nemi érintkezést kerüljék. A gyertyák meggyújtásakor ezt az áldást mondják: „Áldott vagy Te… s megparancsolta nekünk, hogy gyújtsuk a jom kipur gyertyáját (mécsesét)”. Ha pedig sábátra esik, ezt mondják „…hogy gyújtsuk a sábát gyertyáját és a jom kipur gyertyáját (mécsét)”. (A Sehechejánu bráchára vonatkozólag l. fent 103:4.)
15. Fel szokták venni a „kitel”-t, ez a halottak ruhája (fehér palástja) és ezáltal az ember szíve jobban megalázkodik, és inkább megtörik. Még a gyászoló is felveheti. És mert imára szánt ruha, nem menjen ki benne illemhelyre. A nők is fehér és tiszta ruhákat vesznek fel a nap tiszteletére, de ne ékesítsék magukat ékszerekkel, az ítélettől való félelme miatt.
16. Az a szokás, hogy az apa és az anya megáldja fiait és leányait, mielőtt a zsinagógába mennek, mert akkor már beköszöntött a nap szentsége, az irgalom kapui már kinyittatnak. Ebben az áldásban azt könyörgik, hogy pecsételtessenek meg jó életre és legyen a szívük szilárd az Istenfélelemben és sírva és könnyezve esedeznek, hogy fogadtassák szívesen imájuk. Ezzel fiaik és leányaik is készségre serkennek, hogy jó utakon járjanak és az igazaknak (jámboroknak) ösvényeit őrizzék. Némelyek elmennek rokonokhoz is, olyanokhoz, akik tóratudósok és igaz jámbor emberek, hogy áldást nyerjenek tőlük és megkérjék őket, hogy imádkozzanak érettük is a szent és félelmetes napon. Ezt még oly korán kell tenniük, amikor estig még hosszú a napszaka, mert est idejére már készeknek kell lenniük arra, hogy a nap szentségét lelki nyugalommal és higgadtsággal fogadják.

Az áldás rendje „Jövárechechá… – Áldjon meg téged…”, „Jöszimchá… – Tegyen téged…”. Ehhez azután mindenki tiszta nyelvi készsége szerint hozzátoldhatja a maga kérő áldását. Azután mondja el ezt az imát: „Legyen Atyánknak az egekben a kegyes akarata, hogy adjon a szívedbe hozzávaló szeretetet, tőle való félelmet, legyen az Istenfélelem a te arcodon életednek minden napján, hogy ne vétkezzél, teljék kedved a tórában és a parancsokban. Szemeid mindig egyenesen nézzenek, a szád bölcsességet szóljon, a szíved Istenfélelemről elmélkedjék, kezeid foglalkozzanak a micvaparancsok teljesítésével, a lábaid fussanak megtenni mennyei Atyádnak az akaratát. Adjon néked igaz és jámbor fiúkat és leányokat, akik egész életükben tórával és micvákkal foglalkoznak. Legyen áldott a te forrásod és teremtse eléd a te élelmed keresetét megengedett és könnyű módon és bőségesen az ő gazdag kezéből és nem húsból, vérből való emberek adományából, olyan keresetet, mely szabaddá tesz az Örökkévaló szolgálatára. Írassál be és pecsételtessél meg Izráel összes jámborai között boldog és hosszú életre! Ámen!

17. Szokás a tálitot (imaköpenyt) felvenni, de vigyázni kell arra, hogy még nappal vegye fel és mondjon rá bráchát. Ha estalkonyig késett vele, ne mondjon már áldást rája.

132. fejezet

Jom kipur estéjének rendje (5 pontban)

1. Ezekben az országokban az a szokás, hogy Kol nidré előtt a közönségnek a legtekintélyesebbje kivesz egy Széfer Tórát (Tóratekercset) és körüljárja vele a felolvasó asztalt; a férfiak megölelik és megcsókolják a tórakönyvet és elnézést és bocsánatot kérnek tőle azért, hogy vétettek a tóra tisztelete ellen, és vállalják, hogy a mai naptól kezdve mindezen túl annak az útjain járnak, és többször is elmondják a (Zsoltárok 97:2.): „Világosság vagyon vetve az igaznak, – és az egyenes szivüeknek öröm” írásmondatot. Majd megáll a széfertórával az előimádkozó mellett annak jobb oldalán, a község tekintélyes tagjai közül pedig egy másik annak a baloldalán, szintén széfertórával a kezében és hárman együtt mondják: „Bijsivá sel málá… – A mennyei ítélőszéken…”. Az előimádkozó háromszor mondja el a Kol nidrét, ennek ismert dallamával és minden ember mondja halkan az előimádkozóval. A Kol nidrét akkor kell elkezdeni, amikor még nappal van és éneklését nyújtsák az est beálltáig. Miután az előimádkozó a Bárchu-t elmondotta és felszólítására a közösség a Báruch… áldással felelt, visszateszik a széfertórát a frigyszekrénybe a helyére. Sábát estéjén már a Mizmor sir löjom hásábát… zsoltár megkezdése előtt visszatehetik.
2. Mikor az előimádkozó a Sehechejánu áldást mondja, azzal a szándékkal tegye, hogy ezzel mentesítse a közösséget az áldás elmondásának a kötelezettsége alól. Mindamellett helyes, hogy aki hallgatja, ne akarja magát azáltal mentesíteni, hanem mondja el maga is halkan és siessen vele, fejezze be előbb, mint az előimádkozó, hogy annak az áldására Ámén-nel felelhessen. A nők, kik már az ünnepi gyertyák meggyújtásakor mondták el a Sehechejánu áldást, ugyanúgy, ha a férfi gyújtotta meg a gyertyákat és mondotta már akkor a Sehechejánu bráchát, most ne mondják újra a Sehechejánu áldásmondatot.
3. Jom kipur este és nappal a Báruch sém… mondatot (a Sám Jiszráél után) hangosan mondják.
4. Vannak, kik az egész esti ima rendje alatt és az egész napon át állanak. Ha kifáradtak, szabad támaszkodniok valamire. Az oka a talponállásnak, hogy mint angyalok álljanak. Ezért (mert az angyalokra hímnemben szoktunk utalni) nőknek nem szükséges, hogy álljanak. Ha valaki egyszer már állott azzal a szándékkal, hogy ezen túl e napon egész életében állani fog és azután fel akar hagyni a szokással, fel kell magát oldatnia a fogadalom alól.
5. Vannak, akik az éjszakát a zsinagógában szokták tölteni és egész éjjel magasztaló és dicsőítő énekeket mondanak. Ha érzi, hogy aludnia kell, menjen távol a frigyszekrénytől. Az előimádkozók ne virrasszanak, mert azáltal gyengítik a hangjukat. – A lefekvés előtt mondja el mindenki a zsoltárok könyvének első négy énekét, mert elmondásuk ajánlatos védőerő az éjjeli tisztátalanság ellen, – amitől Isten mentsen! A négy éneknek és 306 szavuknak az együttes száma 310, ami a קרי (= magömlés) szó betűinek is a számértéke, továbbá a zsoltárok kezdőbetűi számértékének összege 126, ehhez a négy zsoltárnak és magának az összegnek a száma az öt ez együtt 131, amennyi a סמאל (rossz angyal) neve betűinek számértéke, akit igyekezzék távoltartani magától. Jó, hogy ne övezzék magukat tollpárnákkal, amelyek a testet melegítik, és semmi esetre se takarják be a lábaikat azokkal.

133. fejezet

A jom kipur (az engesztelés napjának) szabályai (31 pontban)

1. Jom kipur napján tilos az evés, az ivás, a mosakodás, a test kenése és a nemi érintkezés. Tilos mindenféle munka és a tárgyak ki-bevitele éppenúgy, mint sábát napján és mivel a szentségtelen nap egy részével kell megtoldani a szentséges napot, azért mindez már valamivel estalkonyat előtt, tehát amíg még nappal van is tilos, ugyanígy a Jom kipur kimenetelekor is megtoldják valamivel a csillagok feltűnte után.
2. Némelynek megengedik, hogy amikor a gyermeknek enni adnak, közvetlen ételhez és italhoz nyúljanak, mások ezt is megtiltják. Ha tehát lehetséges, kerüljék el.
3. Tilos a mosdás (lásd a 124:7–9. pontjait), de jom kipur napján is csak az élvezetre szánt mondás tilos (l. továbbá a 159. fej.) Igen nagyon kell tehát ügyelni arra, hogy ne mosakodjék jobban, mint amennyire éppen kénytelen. A mincha (délutáni) a nöilá (záró) és mááriv (esti) imához, mivel az egész napot imával és ünnepi énekekkel foglalkozva tölti, megtartja kezei tisztaságát, ne mossa meg azokat.
4. A kóhénok, akik a papi áldásra az emelvényre (duchán) mennek, mivelhogy a »duchenoláshoz« a papi áldáshoz egészen a csuklóig kell megmosni kezeiket, ha reggel csak az ujjaikat mosták le és akkor mondták rá a kézmosásra járó áldást, mindamellett most, mivel az a kézmosás a papi áldáshoz nem elegendő és ezért most a csuklóig mossák meg a kezeiket, kötelesek másodszor is elmondani a kézmosásra rendelt áldást. Miért is jobb, ha reggel a csuklóig mossák meg a kezüket, hogy ne legyenek kénytelenek később a bráchát megismételni.
5. Aki beteg, ha nincs is veszélyben, mosakodjék meg rendes módján. A menyecske házassága első harminc napján belül mossa meg az arcát is, hogy az ura előtt csúnyának ne tűnjék.
6. Aki – mitől Isten óvjon! – látja, hogy rajta Jom kipur napján éjjeli tisztátalanság esett meg, ha még nedves, törölje le valami kendővel, ha már megszáradt, csak a bemocskolt helyeket mossa le, mert ugyanaz a szabály áll rája, mint a székletre, de ne jobb ruhadarabbal mossa le, hogy ki ne facsarja. Tilos a mikvában alámerülnie, még ha máskülönben az esztendő minden napján szokott is a mikvában fürödni. Közölje baját egy Tóratudóssal, hogy mi esett meg vele a félelmetes és szentséges napon, az majd kioktatja, mit kell tennie, hogy megbocsáttassék neki és sokáig éljen.
7. A test kenése tilos még piszok eltávolítása céljából is, akár testének bármelyik részén is. De a beteg, ha nincs is veszélyben, bekenheti magát rendes szokása szerint. Akinek kiütései vannak, – mivel a mi országainkban az egészséges emberek nem szokták kenni magukat, – tilos a szent napon magát bekennie, mivel nyilvánvaló, hogy csak orvoslás céljából teszi.
8. A bőrcipő felvétele tilos, némelyek még az olyan faszandálnak a fölvevését is megtiltják, mely nincsen, bőrrel bevonva, de nádból, vagy szalmából fonottat, vagy posztóból készültet szabad felvenni. A bőrcipő felvételének tilalmát még szigorúbban kell venni akkor is, ha iszapos, sáros, vagy agyagos helyen, sőt ha nemzsidók közt is kell járnia, de ha nagyon nehezére esik iszapos, sáros vagy agyagos helyen bőrcipő nélkül járni, vegyen fel olyan cipőt, melynek nincsen sarka, vagy ha csak sarkos cipője van, vegye a ballábára valót a jobb lábára és a jobb lábára valót a balra, ha elütnek egymástól. A zsinagóga ajtaja előtt azonban vesse le és rejtse el azokat és ügyeljen arra, hogy se a levételnél, sem a felvételnél ne érintse puszta kézzel a cipőket, mert különben meg kell mosnia kezeit.
9. Szabad állani párnákon és takarókon, még ha bőrből vannak is, de az Ámidát helyettesítő ima mondása idején tilos bármin állani. Aki könnyen megfázik, meghűl, annak szabad némi fűre állani.
10. Minden beteg embernek, ha nincs is veszélyben, vagy akinek a lába sebes, és ugyanígy a nőnek gyermeke szülése után harminc napon belül szabad cipőt felvenniök.
11. Tilos a férjnek megérinteni a feleségét még nappal is és tartsa őt jom kipur egész napján nidá-nak, tisztátalanságában elkülönítettnek.
12. A viselős és szoptató asszonyok egész napon át böjtölnek, mint minden más ember. Az a szoptató nő, akinek a gyermeke beteg és veszedelemben forog és nem akar mástól inni, csak tőle, – ha pedig böjtöl, az veszedelmes lehet a gyermekre, ne böjtöljön.
13. Ha az áldott állapotban levő asszony valamilyen étel szagát érzi és megkívánja, mivel úgy tudjuk, ha nem adnak néki abból, amit megkíván, veszedelmes lehet rá is meg a magzatára is, ezért ha azt mondja: ennem kell, bár nem változott meg az arca színe, – avagy ha látják, hogy megváltozott az arca színe, bár ő nem szól semmit, azt súgják a fülébe: ma jom kipur van, mert néha e figyelmeztetés által is megnyugszik. De ha nem nyugszik meg, a következőképpen adjanak neki enni: először csak ízlelésre adjanak valamit, pl. belemártják a levesbe az ujját, vagy mást és a szájába teszik, mert néha egy csepp is megnyugtatja. Ha még nem nyugszik meg tőle, az eledelnek nevezett mértéknél (l. alább 15. pont) kevesebbet adnak neki, ha még attól sem nyugszik meg, adjanak neki annyit, amennyi neki kell. Hasonlóképpen járnak el minden más emberrel is, aki étel szagát érezte és megváltozik az arca színe és veszedelmes lehet reá (l. fentebb 33:4.), de ennek mindaddig, hogy meg nem változott az arca színe, ne adjanak enni még akkor sem, ha azt mondja: ennem kell.
14. A gyermekágyas nőre és a veszedelemben forgó betegre az evés és ivás, meg a jom kipur megszentségtelenítése tekintetében ugyanaz a szabály áll, mint a sábát megszentségtelenítése tekintetében (l. fentebb a 92-93. fej.), de az evés és ivás tekintetében akárhány orvos mondja is, hogy nem kell ennie, sőt ha azt mondják is, hogy az étel vagy ital most megárthat neki, a beteg azonban azt mondja, hogy neki kell, sőt ha maga mondja is, hogy most még nincs veszély, de ha nem eszik, érzi, hogy rosszabbul lesz és veszedelembe juthat, hallgassanak rá és adjanak neki enni, mert evés és ivás dolgában ő ismeri és érti magát a legjobban, mint az Írás mondja (Példabeszédek 14:10.): „a szív ismeri lelke keserűségét”.
15. Amikor az áldott állapotban levő nőnek, a gyermekágyas nőnek, avagy betegnek enni adnak, tegyék eléjök az eledelt és mondják nekik: ha úgy érzed, hogy veszedelembe juthatsz, ha nem eszel eleget, egyél rendesen, míg azt nem érzed, hogy elég volt, de ha megteheted, hogy nem eszel egyszerre egy egész mértékkel, tedd meg. És egyék egyszerre annyit, mint egy tojásnak a kétharmada, (mert ez annak az ételnek a mértéke, amely miatt jom kipur napján már a kórész [kiirtás) büntetése jár, akkora, mint egy nagy datolya, amely valamivel kevesebb, mint egy közepes tojás a héja nélkül), azután igyék egy keveset, kisvártatva azután megint ehet ugyanannyit. Annyi ideig kell várnia, hogy a két evése között, az első evés végeztétől a második megkezdéséig legalább is az áchilát prász időmértéke teljen el (ez négy vagy legalábbis három tojás mennyiségének megfelelő étel elfogyasztásának ideje – lehet 10 percen belül, amely időt mindig hely, idő és körülmények szerint ítéljenek meg, l. Sut Chátám Szofér VI. 16. fej. Ford.) Ennyit és ily módon ehetnek több ízben is, de ne egyenek ezidőközben semmit, ha ez keresztülvihető és neki elegendő. (Mert ha nem tartották be az említett időszünetet, a két étkezés folytatólagosnak és egynek számít.) Az ital tekintetében pedig ne igyék egyszerre tele szájjal hanem valamivel kevesebbet, várjon utána egy keveset, azután megint ihat. Az ivás közben tartott szünetek ideje is legalább a fent jelzett ideig, vagy legalább is egy negyed log (1/7 liter) ital ivása idejéig tartson. Ezeket a mértékeket már jom kipur előtt perceket jelző órán állapítsák meg, hogy pontosan tudják.
16. Akit éhséggörcs fogott el, az éhségtől keletkezett baj, aminek a jele, hogy szemei elhomályosodnak, hogy már alig lát, annak adjanak enni addig, amíg szemei kitisztulnak.
17. Mindazoknak, akiknek adhatnak enni veszély miatt; – ha nincs ott megengedett eledel, adhatnak akkor tiltott eledelt. (L. Sulchán áruch 618. fej.) Ha tiltott eledelt adnak neki, ajánlatos, hogy megszakításokkal egy olajbogyónál mindig kisebb darabot adjanak, ha az illető ezzel beéri.
18. Ha öntudatnál van, mondja el az evés előtt is, utána is a megfelelő bráchát, de kidust ne csináljon. Az evés után köteles asztali áldásban Jáále vöjávo-t kell mondani, ha sábátra esik a Röcé… szakaszt is betoldja. De ha ezt elfeledte, nem kell újból kezdenie, mert aznap nem kötelesség kenyeret enni.
19. Kilenc évesnél kisebb fiút és leányt ne hagyjanak böjtölni, ha akarnának is valamily ideig böjtölni, hogy komoly bajuk ne essék – Isten ments! – De aki már betöltötte a kilencedik évét és egészséges, már rászoktathatják, hogy egy keveset böjtöljön és ne egyék, csak néhány órával azután, mint rendesen enni szokott. A cipő felvételének, a mosdásnak és testkenésnek tilalmára azonban már rá kell szoktatni kilenc éves kora előtt is.
20. Érdemes jó néhányszor illatos fűszert szagolni és reá bráchát mondani, hogy így pótolják ki százra a napi áldásmondásokat. Mindazideig azonban, hogy az előző élvezése után még nem vonta el attól a figyelmet, tilos másodszor is áldást mondani rája, mert ez hiábavaló bráchá volna. Ezért az előző és követő között oly nagy időszünetet kell tartania, hogy közben biztosan elvonja attól a figyelmét. Jó, ha minden alkalommal más illatszert szagol, ha ugyanaz a fajta is; mégis jobb, ha három fajta; illatozó faág, illatozó fű, virág vagy egyéb illatszer. Ha figyelt az előimádkozónak, a Tórafelolvasónak és a maftirnak minden bráchájára már csak három hiányzik a bráchák számának 100-ra való pótlásához, egészítse ki az ez illatokra járó bráchákkal.
21. Megemlékeznek jom kipur napján a halottakról és imádkoznak azok lelkéért, mert a halottakról való megemlékezés megtöri és megalázza az ember szívét, továbbá, mert a halottaknak is szükségük van engesztelésre, miként a Szifré könyve hozza (5Mózes 21:8. verséhez): „Adj engesztelést népednek”, ezek az élők; „akiket megváltottál” ezek a halottak, – tehát a halottaknak is van szükségük engesztelésre. Cedaka jótékonyadományt is felajánlanak értük (és l. fentebb 97:3., hogy a felajánlás után azt kell mindjárt mondani bli neder, hogy ne legyen fogadalom.) A halottak érdekében gyakorolt jótett támasztéka az Írásban (2Mózes 30:10.) Tecáve hetiszakaszában az áll: „egyszer egy évben szerezzen engesztelést” és mindjárt utána (uo. 12.) pedig: „adja kiki lelkének váltságát az Örökkévalónak”. Használ a cödáká jótett a halottaknak is, mert az Örökkévaló vizsgálja és látja a szíveket: hogyha ez a halott élne, ő is adna cedakaadományt. Az élő pedig könyöröghet azért, hogy a halott ítélete enyhíttessék, miként Dávid Absalomért imádkozott (Szotá 10b.) az igaz jámbor életet élt halottak pedig utódaik szószólói. Peszach utolsó napján és sávuot második napján valamint semini ácaret napján is megemlékeznek a halottakról, mert e napokon a szentírásból a Kal háböchor… szakaszát olvassák fel, amelyben (5Mózes 16:17. ) az áll: „kiki keze adománya szerint”, ezért ajánlanak fel jótékony adományokat és mivel amúgy is felajánlanának cedakaadományt, azt a halottakért szokták adni, hogy az Örökkévaló emlékezzék meg róluk jóra és az ő érdemükben velök együtt rólunk is emlékezzék jóra. – Az a szokás, hogy akinek apja is, anyja is él, a halottakról való megemlékezés tartamára kimegyen a zsinagógából. Sőt az apa vagy anya elhalálozása első évében is kimennek még a zsinagógából.
22. Az aznap körülmetélendő gyermeket Ásréj… előtt metélik körül és a körülmetélés áldásmondatait bor nélkül mondják. A mi vidékeinken azonban borra mondják és adnak belőle egy néhány cseppet a körülmetélt gyermeknek szájába azonkívül, amit akkor adtak, mikor a Bödámájich cháji… (Jechezkél 16:6.) írásszavakat mondották. Más gyermeknek azonban még kóstolni se adjanak a serlegből (mert ez súlyosabb, mint tisá böáv napján). Aki a möcicá, véreltávolítást borral szokta végezni, most ne öntse rá a szájával, hanem a kezével, de a möcicát mint rendesen, szájjal végezze.
23. Szokás füvet (szénát) szétszórni a zsinagógában. Oka az, hogy az Ávodá rendjének (a szentély jom kipuri istenszolgálatának idejében) a szentély emlékére le szoktak borulni arccal is a földre, ez pedig ott, hol a zsinagóga padlója ki van kövezve, tilos, sőt némileg ott is fennáll a tilalom, hol nincs kövezve, azért füvet (szénát) terítenek ki rája, hogy ne közvetlenül a földet érintsék. Ott, hol fű nincsen, vesse arca és a föld közé imaköpenyét vagy valami mást (ami elválasztja).
24. A nöilá (záró) ima ideje akkor van, mikor a nap már csak a fák csúcsaira süt, hogy a csillagok feltűntével fejezze be. Néha már az estébe húzódik, mégis mondják a chatménu (pecsételj meg minket) imamondatokat, mert az ítélkezés nem szűnik meg, míg Izrael idelenn imarendjét be nem fejezte. Azt a verset „Hájom jifne… – A nap fordul…” ne mondja, ha már feljöttek a csillagok, mert akkor valótlant mondana, ha nem így mondja „Hájom páná… – A nap fordult, a nap lement leáldozott…”. Az előimádkozó azonban a papi áldását és utána a Szim sálom… szakaszt mondja akkor is, ha, már este van.
25. Azt a szokást, hogy nemzsidó a nöilá (záró) ima költeményei elmondásának megkönnyítésére felgyújtja a zsinagógában a gyertyákat, meg kell szüntetni, hanem a még égő gyertyákat helyezzék el a zsinagóga különböző helyein, mert ez csak egy rabbinikus sábáttilalom kerítését körülkerítő sáncnak, svut dösvut-nak a megsértése.
26. A nöilá ima után, még ha sábátra is esik és bár még nappal fejezte be, elmondják az Ávinu málkénu… imát. Utána a Smá Jiszráél… verset egyszer, a Báruch sém kvod málchuto… verset háromszor, a Hásém Hu háElohim mondatot hétszer, hogy elkísérjük az isteni sechina fenségét, mely most a hét egek fölé távozik. Az előimádkozó örömöt kifejező dallammal mondja az egész kádist. Mire a sófarral tekiát fújnak annak jelzésére, hogy az isteni sechina fenség már a magasba távozott, miként az a Tóraadása (az isteni megnyilatkozás) után történt, hol midőn a sechina felemelkedett, az vagyon mondva (2Mózes 19:13.): huzamosan szól a harsona stb.; továbbá mondva vagyon (Zsoltárok 47:6.): „fölszálla Isten a riadóban”; emléke ez a jóbelesztendőnek a jom kipur napján fölharsanó szabadság-tekia fúvásának. Ezt a tekiát meg szabad fújni, ha még nem is jöttek fel a csillagok, de már estalkonyat van, még sábát napján is. De ha még nappal van, nem szabad megfújni. A tekia fúvása után valamennyien háromszor egymás után mondják „Lösáná hábáá biJrusálájim – Jövő esztendőre Jeruzsálemben!”
27. A csillagok feltűnte után a mááriv (esti) imát mondják, amihez méltó előimádkozót kell odaállítani, ez imádkozzék lassan áhítattal, a sietőket utasítsák rendre. A mááriv ima Ámidá (18 áldásszakasz) imájába az Átá chonántánu… szakaszt toldják. Ha sábátra esett, ez után a Vájiten löchá…-t mondják és elhagyják a Vihi noám… és a VöÁtá kádos… imákat. Az ima után megszentelik a holdat és örömmel és vidám szívvel köszönti egyik a másikat, mint ünnepen.
28. Jom kipur kimenetele után a havdala (a szentséges napot a szentségtelentől megkülönböztető (szertartásnál csak oly gyertyára mondhatnak bráchát, mely sábáton (az ünnepen) át megvolt és nem most vették ki a formakövek közül vagy hasonló formából, sem arra, amelyet olyanról gyújtottak meg. A leghelyesebb egy gyertyát azon a mécsen vagy gyertyán meggyújtani, amelyet a lakásában előző napon gyújtott és a kettőre együtt a bráchát mondani. Ha nincs gyertya a lakásban, hozzon égő gyertyát a zsinagógából, gyújtson meg erről egy másikat és mondja rájuk az áldást. Szükség esetén mondható áldás arra a gyertyafényre is, amelyet a nemzsidó gyertyáján gyújtottak vagy amelyet a kőformából vagy hasonlóból most vettek ki. A havdalát nem kezdik a Hiné Él jösuáti… írásversekkel, hanem mindjárt a serleg borra és a gyertyafényre mondják a bráchát és utána a Hámávdil áldást, míg ha sábát is volt, illatos fűszerre is mondanak bráchát és a Hiné Él jösuáti… versekkel kezdik a havdalát, mint más sábát kimenetelekor.
29. Jom kipur végeztével esznek, isznak és vigadnak, mert így hozza a midras: Jom kipur végeztekor mennyei hang száll és szól a világba: „menj, edd örömmel kenyeredet és igyad vidáman borodat, mert kedvesen fogadta Isten tetteidet (vezeklésedet)” (Prédikátor 9:8 ).
30. Akik a micvakötelességeket szigorúan veszik, mindjárt jom kipur kimenetele után fognak hozzá a szukká (sátor) készítéséhez, hogy ezzel is teljesítsék az Írás szavát (Zsoltárok 84:8.): „Jámbor tettől, jámbor tetthez lépnek”.
31. A jom kipurot követő napon korábban szoktak menni az imához a zsinagógába. A jom kipur és szukkot ünnepek közé eső napokon nem böjtölnek, még a Jahrzeit (a szülők halálozási évforduló) napján sem: Nem mondják a Táchánun (6. zsoltár) könyörgést sem, mert az öröm napjai, Salamon idejében e napokon avatták fel az oltárokat. Mi is a szukká (sátor) építésének, az etrog és luláv csokor többi neme beszerzésének a parancsával foglalkozunk az Urak Urának, Izrael és az ünnepek megszentelőjének a tiszteletére.