Purim mindig is a kedvenc ünnepem volt, és ezt a szeretetet a lányom is örökölte. Mindketten rajongunk Eszter királyné történetéért, aki bátorságával és bölcsességével megmentette a zsidó népet. Évről évre újra átéljük a csodát: a gonoszok elnyerik méltó büntetésüket, a veszély elhárul, és a zsidók örömünnepet ülnek megmenekülésük felett.

A lányom és én – aki majd felnőttként eldönti, hogy akar-e szerepelni arccal is 🙂

Már jóval purim előtt előkerül kedvenc purimi könyvünk. (Sokszor akkor is, ha éppen purimnak még a közelében sem vagyunk). Az esti olvasás számunkra elmaradhatatlan. Általában lányom kezdi az „olvasást”, utána én mesélem álomba. Eleinte csak a képekből próbálta felidézni a történetet, később már a szöveget is kívülről tudta. Ma pedig, csillogó szemekkel figyeli a betűket, és próbálja összekapcsolni azokat a fejében élő történettel. Lenyűgöző látni, ahogy napról napra egyre jobban érti és magáénak érzi ezt a csodás örökséget.

Purim estéjén valami megváltozik

Purim estéjén minden évben együtt megyünk a zsinagógába. Ő Eszter királynéként ragyog, én pedig csodálattal nézem, milyen erős, bölcs, okos és gyönyörű lányom van. Micsoda ajándék, hogy ő szabadon megélheti a zsidóságát, hogy örömmel vállalja identitását, és tisztában van azzal, ki is ő valójában!

Az életünk nem volt mindig könnyű, ahogyan a világban zajló események is nehéz súlyként nehezedtek a szívemre. Voltak nehéz éveink, könnyeink, harcaink, de sosem álltunk meg – nem is lett volna rá időnk. És most sincs. Megtanultuk, hogy erősnek kell lennünk, és hinnünk kell az isteni gondviselésben – abban az erőben, amely, akárcsak purimkor Eszter könyvében, a színfalak mögül irányítja az eseményeket. Bár most még nem mindig értjük a miérteket, hiszem, hogy minden, ami történik, egy nagyobb terv része, és a jövőnk építését szolgálja – ahogyan azok a szokatlan, új dolgok is, amelyekkel az élet időről időre visszaránt a mindennapok kemény talajára.

Azt is megtanultuk, hogy sosem vagyunk egyedül. A barátok és a közösség mindig segítenek, erőt adnak a folytatáshoz, és megtartanak, amikor úgy érezzük, elfáradtunk. Hálás vagyok mindezért, mert összefogással mindig erősebbnek érezzük magunkat. Ahogyan purim csodájából is tanulhatjuk: egyetlen ember is képes elmozdítani egy sziklát, de ha összefogunk, együtt csodákra vagyunk képesek.

Amikor a jó és a rossz összemosódik

Purim a változás ünnepe, a sorsvetésé, ahogyan a neve(pur) is sugallja. Ez a nap arra emlékeztet minket, hogy nem szabad elfogadni a rosszat, és hogy a megmenekülés öröme felülír minden félelmet. Ezen a napon összemosódik jó és rossz, a világ a feje tetejére áll, de hamarosan elérkezik pészah, amely már megmutatja a helyes utat – azt az utat, amelyet ros hásáná fog majd beteljesíteni.

Kívánok mindenkinek egy varázslatos, örömteli purimot, és hogy az út, amelyre rálép, a lehető legjobb irányba vezesse őt!

Megszakítás