1945. március 8-án az amerikai hadsereg zsidó katonáinak egy csoportja igen különleges helyszínen ünnepelte purimot, a zsidó nép elpusztítására történt sikertelen kísérlet és az azt követő megtorlás emléknapját.

A katonák a németországi Rheydtben, Joseph Göbbels kastélyában gyűltek össze, hogy felolvassák a tekercsre írt Eszter könyvét.

Igaz, abban az évben purim egy héttel korábban volt, de a háborús helyzet miatt akkor nem volt lehetőségük az ünneplésre – írja az Aish.com.

Németország nyugati szélén a holland határ közelében fekvő Rheydt várát még 1060-ban emelték. A második világháború alatt a

Purim and Passover in Goebbels’ Castle/National Museum of American Jewish Military History

település jelentős összeget költött a műemlék renoválására és a korszellemnek megfelelően horogkeresztekkel, illetve a tulajdonosra utaló G betűkkel díszítették a belső teret. A kandalló fölé Hitler képét akasztották.

Miután elkészült a mű, a város híres szülöttének Führer jobbkezének, Joseph Göbbelsnek ajándékozták az épületet. A náci propagandaminiszter ebben a városban született 1897-ben. 1924-ben csatlakozott a náci párthoz és 1933-ban kapott miniszteri megbízást. Nagyon jól értett ahhoz, hogy miként lehet egy egész nemzetet hamis információk és hazugságok ismétlésével a nemzetiszocializmus ügye mellé állítani.

„A sajtóra úgy kell tekinteni, mint egy hatalmas zongorára, melyen a kormány játszik”

– mondta.

Emellett képmutatásból is kiemelkedően teljesített: úgy volt a fogyatékkal élő emberek elpusztításának lelkes híve, hogy ő maga is dongalábbal született és sántítva járt. Az első világháborúban emiatt katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítették. Ha a náci uralom idejében születik, feltehetően eutanáziát alkalmaztak volna rajta. Göbbels a magas, szőke, erőteljes náci férfiideálnak sem felelt meg. Alacsony volt, vézna, barna hajú, ragyás bőrű. Saját ideológiája szerint alacsonyabb rendű ember.

A zsidók ellen is kegyetlen propaganda-hadjáratot folytatott. Szívesen vette elő azt a vádat, mely szerint a zsidók előszeretettel gyilkolnak meg keresztény gyermekeket. Ehhez képest ő volt az, akinek a lelkén keresztény gyermekek vére száradt: hat gyermekét ciánnal ölte meg nem sokkal Berlin eleste előtt. A gyermekek egyébként mind H betűvel kezdődő névre hallgattak, apjuk Hitler iránti rajongásának jeleként.

Vajon eljutott Göbbelsig a hír, hogy otthonában zsidó katonák ünneplik purimot? Vajon mit szólt volna, ha látja, hogy a horogkeresztes zászlóval letakart asztalára tóratekercset helyeznek és a zsidók életére törő gonoszok vesztét ünneplik?

Az egyik résztvevő, Howard Katzender tizedes így emlékezett vissza a jeles napra az amerikai hadsereg magazinjában:

„Manuel Poliakoff tábor rabbi, Arnold Reich őrvezető és Martin Willen tizedes hangosan énekelte a purimkor szokásos ősi, héber örömódát, hogy a zsidó nép egy korábban élt Hitlertől, a perzsiai Hámántól való megszabadulását ünnepeljék”.

Purim nem az egyetlen ünnep volt, melyet a Reyndt kastélyban ültek meg a zsidók: három héttel később ugyanabban a teremben rendeztek széder estét a pészáhot ünneplő zsidó katonák számára. Néhány hónappal később a háború véget ért. Május 1-én Göbbles öngyilkosságot követett el.

A zsidó nép súlyos veszteséget szenvedett, de a gonosz birodalom elpusztult. A náci vezér kastélyában rendezett purimi és pészáhi ünnepségek Izrael legyőzhetetlenségéről tanúskodtak.

Címlapkép: National Museum of American Jewish Military History