Mendy Chitrik, a törökországi Chábád egyik rabbija különleges útra indult. Három héten át járja Törökország városait és élményeit Twitteren osztja meg követőivel. A rabbi húsz éve működik Törökországban a lubavicsi Rebbe küldötteként.
Bár az országban lakó nagyjából 12 ezer zsidó többsége Isztambul környékén él, az izraeli születésű Chitrik rabbi időt és fáradságot nem kímélve járta be az elmúlt két évtizedben a két földrészen fekvő országot. Útjain részben az országban szerteszét fekvő, több tucat, kóser termékeket is előállító gyárban ellenőrzi, hogy megfelelnek-e a kósersági előírásoknak, másrészt pedig zsidó emlékek után kutat. Felfedezett már például korábban nem ismert sírokat és leírt furcsa szokásokat, melyek a muszlimokkal való együttélés során alakultak ki.
Ezen a nyáron a rabbi ismét háromhetes útra indult és úgy döntött, ezúttal Twitteren is beszámol a bejárt helyszínekről. Útján jól ismert zsidó úti célok mellett az átlagos turisták előtt majdnem vagy teljesen ismeretlen célpontokat is érint. Célja, hogy bemutassa a helyi zsidó történelmet. A rabbi követői – akik között zsidók és nem-zsidók egyaránt akadnak – hálásak és nagy érdeklődéssel olvassák a helyszínek bemutatását. A kipát és ciceszt viselő Chitrik nem mindennapi látványt nyújt a muszlim országban, melynek elnöke tavaly az Egyesült Államok rosszallását is kivívta egy nyíltan antiszemita gondolatokkal teletűzdelt beszédével.
A dicséret mellett az antiszemita gondolatokból is jutott bőven Chitriknek. Egy több mint hatvanezer követőt maga mögött tudó, nacionalista szerző és újságíró, Huseyin Hakki Kahveci például arra hívta fel közönsége figyelmét, hogy Chitrik útja éppen azokon a helyeken vezet át, ahol tüzek tombolnak. „A rabbik ismerik a kabalát és a fekete mágiát is” – tette hozzá, nehogy valaki félreértse az utalást. A napokban Törökország egyes részein óriási, gyorsan terjedő erdőtűz miatt ezreknek kellett elmenekülnie otthonából.
Chitrik rabbi személyes tapasztalat szerint azonban a terepen nem érezhető a zsidóellenesség. Az általa felkeresett imámok és az utca embere egyaránt szívesen segít neki a kutatásaiban, meghívják őt otthonaikba és gyakran kifejezik a zsidókkal való testvéri érzéseiket is. „A zsidók és muszlimok együttélése nem csupán konferenciák szlogenje, hanem mindig is valóság volt” – mondta a rabbi, aki a Muszlim Államok Rabbijainak Tanácsa elnevezésű testületet vezeti. A 2019-ben alapított szervezet célja, hogy támogassa a zsidó életet a muszlim államokban.
A rabbi fiával, Chaimmal és barátjával, Eliezerrel együtt járja be az utat. Útjuk egyes állomásai, például a szardiszi zsinagóga romjai jól demonstrálják a törökországi zsidóság mély gyökereit. Ez a több mint 1500 éve épített zsinagóga az egyik legrégebbi és legnagyobb ismert ilyen célokra emelt épület. Jó állapotban megmaradt mozaikjait 1962-ben fedezték fel a régészek. A kis csapat sokkal kevésbé ismert helyszíneket is érint útja során, mint például az első világháború egyik legismertebb és legvéresebb ütközetében, a gallipoli csatában elhunyt zsidó katonák sírjai. Az Ottomán Birodalom oldalán harcoló zsidó katonák a francia és a brit hadsereg zsidó katonái mellett nyugszanak. Tire városában, ahol egykor nagyszerű tóratudósok éltek, egy ősi zsidó temetőről hallottak, mely a helyiek elmondása szerint a nemrégiben épített kórház alatt található. Kutatásaik eredményeként érintetlen, gazzal benőtt sírkövekre bukkantak a kórház egy eldugott sarkában. A terület megtisztítása után elmondták a gyászolók kádisát az ott nyugvók emlékére.
A sírkövek mellett az élő valóságot is megtapasztalják. Bursa elsősorban múzeumként működő, nemrégiben felújított zsinagógájában – az együttélés jeleként – csillagokkal és félholddal díszített tóradíszeket láttak. Amikor vissza akarták adni a tóraszekrény kulcsát Yusufnak, a gondnoknak, a muszlim férfi arra kérte a rabbit, hogy ne a tenyerébe, hanem a kézfejére helyezze a kulcsot. Csodálkozására a helyi közösség vezetője ladino – spanyol zsidó – nyelven elmagyarázta, hogy erre azért van szükség, hogy ne legyen viszály a kulcs miatt. „Nem igazán értem, hogy miért, de egészen bizonyosan nem fogok viszálykodni miatta” – írta a különleges bursai szokásról a rabbi a Twitteren. A városban ma már csak hatvan zsidó lakik, de ők őrzik különleges szokásaikat és bíznak közösségük fennmaradásában.
Egy másik török-zsidó hagyomány a „mirkado” – a szó valószínűleg a spanyol mercado – piac kifejezésből ered. Ha egy gyermek az anya több vetélése vagy betegsége után születik, egy rokon „megvásárolja” az újszülöttet és ő gondoskodik az igényeiről 7-8 éves koráig, hogy becsapják ezzel a sorsot. Moshe Habif, az izmiri chevra kadisa (temetkezési egylet) tagja elmondta, hogy a szokás célja az ember „mázál”-jának, vagyis szerencséjének, sorsának megváltoztatása.
Chitrik a romanióta zsidó közösség emlékeit is kutatja. A szfárádi-askenáz szétválás előtt a zsidóságban kialakult romanióta közösség görög- és törökországi jelenléte a polgári időszámítás szerinti 70-re, vagyis a második Szentély pusztulásának évére vezethető vissza. A térség egykor legnépesebb zsidó csoportjából mára, a náci népirtást követően, csupán néhány apró közösség maradt meg, a legtöbben a görögországi Ioannina városában élnek, Törökország területén pedig csupán néhány tucatnyian maradtak. A rabbi szerint a törökországi zsidó helyszínek megőrzése éppen azért nem kap megfelelő támogatást, mert a romanióta közösséget szinte teljesen kiirtották és így nagyon kevés embernek fűződik személyes érdeke az örökség fenntartásához. A zsidó emlékhelyek sorsa így leginkább a helyi hatóságok kezében van és ennek megfelelően változó eredményekkel zajlik a „megőrzés”.
Hozzá kell azonban tenni, hogy egyes török városok vezetése különösebb hírverés nélkül felújította települése zsinagógáit. Ennek egyik csodálatos példája a Bergama Yabets zsinagóga, mely Izmirtől nem messze található. Néhány évvel ezelőttig istállóként használták, majd a hatóságok renováltatták, gyönyörű belsővel: sakktáblamintás márványpadlóval, színes üvegablakokkal és díszes bimával (tóraolvasó emelvény) látták el. Vannak azonban kevésbé szerencsés helyszínek, melyek ki vannak téve az időjárás viszontagságainak és a tolvajok is gyakran látogatják őket. Ilyen például a szintén Izmirhez közel fekvő Priene zsinagógája, melynek hatalmas kövei, klasszikus vonalú gránitoszlopai széttöredezve fekszenek a földön és a helyiek piknikasztalnak használják őket. Nem messze innen, Milasban épp csak néhány éve rombolták le a zsinagógát és a helyén oktatási centrumot létesítettek. Egy másik, ugyanebben a városban folytatott építkezés alkalmával zsidó sírokat tettek tönkre. Az utazók tagjai újratemették a helyszínen szétszórt, az építkezés során kiforgatott emberi csontokat.
Útjuk során olyanokkal is találkoztak, akik zsidó életmódjuk fenntartásában kértek segítséget. Egy, a szír határhoz közel élő zsidó asszony például arra kérte a rabbit, aki képzett sochet, vagyis kóser metsző, hogy vigyen magával vágáshoz használható kést. A rabbi érkezése különleges alkalmat jelentett lakóhelye maroknyi zsidó közösségének, hogy kóser húshoz jussanak.
Chitrik azt reméli, hogy hamarosan Törökországban is elérhetőek lesznek az Európa-szerte népszerű zsidó örökség túrák. „Törökország hatalmas, ami bonyolítja a helyzetet, de nem jelenti azt, hogy ne lenne benne potenciál ilyen jellegű túrák lebonyolítására. Azt remélem, hogy a Twitteren közvetített utam meghozza az emberek étvágyát!”
zsido.com
Forrás: Arutz7