Pinchász Áron főpap unokája volt, és így természetesen rokonságban állott Mózessel is. Ő is azon különleges személyek közé tartozik, akinek hetiszakasz viseli a nevét. Pinchász híres volt elszánt istenszolgálatáról, buzgóságáról. Ez a tulajdonsága vezetett ahhoz, hogy megölje Simon törzsének fejét, Zimrit, és ezzel véget vessen annak az isteni eredetű járványnak, mely a zsidó népet sújtotta a midjáni nőkkel való paráználkodás miatt. A járványnak 24 ezren estek áldozatul. Jutalomként ő és leszármazottai mind papok lehettek. Egy midrás szerint Pinchász nem volt más, mint Elijáhu (Illés) próféta.
Neve már Mózes második könyvében is felbukkan: Elázár, Áron fia pedig vett magának Pútiél leányai közül feleséget és ez szülte neki Pinchászt… (2Mózes 6:25) Pinchász a kivonuló zsidókkal hagyta el Egyiptomot, hírnevet azonban csak a negyvenéves vándorlás vége felé szerzett magának azzal a tettével, melyet az előző hetiszakasz, a Bálák mesél el. Érdekes, hogy a szakasz a történet közepénél félbe szakad, és csak ezen a héten tudjuk meg, mi lett Pinchász jutalma.
A zsidók már csak néhány hónapnyira voltak a honfoglalástól. Sitimben táboroztak, Moáv síkságán, a Jordán-folyó partjainál. A zsidók közül sokan midjáni nőket vittek a sátrukba, azok, a gonosz próféta, Bilám tanácsára, elcsábították a zsidó férfiakat, akik azután a moáviak istenségét, Peort kezdték imádni, és előtte hajoltak meg. Isten haragjában járványt küldött választott népére. Mózes magához rendelte a törzsek vezetőit, és megparancsolta, hogy a törvényszegőket irtsák ki a nép közül. A zsidók összegyülekeztek a sátorszentély előtt, hogy megtegyék, amit Mózes parancsolt, ám ekkor hirtelen megjelent Simon törzsének vezetője, Zimri ben Szálu, és mindenki szeme láttára a sátrába vezette az öt midjáni király egyikének a lányát, Kozbi bát Curt. Pinchász éktelen haragra lobbant, és egyszerre szúrta át a lándzsájával mindkettőjüket. Az Izrael népét sújtó járvány azonnal megszűnt.
Mielőtt a folytatással, vagyis a Pinchásznak adott jutalommal foglalkoznánk, térjünk vissza a tetthez, mely egyébként bölcseink szerint hatalmas veszélyeket rejtett magában, akkorákat, hogy egyes források szerint hat, mások szerint tíz, sőt, tizenkét csodát kellett Istennek tennie ahhoz, hogy Pinchász megmenekülhessen. Erre mondja a Talmud (Bráchot 56b), hogy ha valaki Pinchászt látja álmában, akkor biztos lehet benne, hogy csodás eseményben lesz része.
Hogyan lehetséges, hogy valaki megöl két embert, és – amint a későbbiekben látni fogjuk – isteni jutalmat kap? Bölcseink elmondják, hogy Pinchász tette nem volt megalapozatlan és nem kizárólag önnön dühét követve cselekedett. Bár alapvetően csak arra jogosult bíróság hozhat halálos ítéletet, a zsidó jog egyes esetekben lehetőséget ad az egyéni ítélkezésre. Ezen esetek egyike az, ha valaki azt látja, hogy egy zsidó férfi nem-zsidó nővel vétkezik nyilvánosan, és a szemtanú épp a megfelelő pillanatban lép közbe, a saját akaratából.
Pinchász tehát önmagát tökéletesen feladva , csakis Isten és az Ő népének kapcsolatát szem előtt tartva cselekedett. Tette nem saját agressziójának levezetése volt, csakis a magasabb, isteni cél lebegett előtte. Ha mérlegelni kezdett volna, már nem tudta volna e célt tökéletesen teljesíteni, és így tette sem dicsérni-, hanem elítélnivaló lett volna. A törzsek vezetői azonban kételkedtek: valóban Isten szolgálata vezérelte, nem pedig a saját dühe? Ezért az Örökkévaló a nevét Áronéhoz kötötte, ahogyan a szövegben olvassuk. Vagyis a Tóra nemcsak Pinchász apját, Elázárt, hanem nagyapját, Áront is megemlíti, amikor a leszármazását sorolja fel: Pinchász, Elázár fia, Áron, a főpap fia. Áron főpapról tudjuk, hogy a világ leginkább békeszerető embere volt. Mivel a Tórában semmi sincs ok nélkül, biztosak lehetünk abban, hogy Pinchász nagyapjának említése is üzenetet hordoz a számunkra. Bölcseink ezt úgy magyarázzák, hogy ebből a kifejezésből tudjuk, hogy Pinchász maga is nagyapja békeszerető típusát képviselte. Tettét nem erőszak vagy agresszió, hanem a Teremtő iránti mindent kizáró elkötelezettség inspirálta.
Ezt követően a következőket olvashatjuk hetiszakaszunk felütésében:
Pinchász, Elázár fia, Áron, a pap fia elfordította haragomat Izrael fiairól, midőn buzgólkodott értem közöttük, hogy nem pusztítottam ki Izrael fiait buzgalmamban. Azért mondd: Íme, adom neki békeszövetségemet! És legyen neki és magzatának utána az örökös papság szövetsége, azért, mert buzgólkodott Istenéért és engesztelést szerzett Izrael fiainak. (4Mózes 25:11-13)
A papságot (kehuná) Áron fiai és az ő leszármazottaik öröklik. Itt Isten mégis azt adja jutalomként Pinchásznak, hogy leszármazottai örök időkig kohénok maradnak. Érdekes magyarázatot hoznak erre a kommentátorok: az Örökkévaló ígéretet tett Áronnak arra, hogy a fiai és azok minden jövőbeni fiú leszármazottai kohénok lesznek. Amikor ez az ígéret elhangzott, akkor Pinchász már megszületett – nagyapja első unokájaként –, vagyis rá sem az Áron fiai, sem az ő jövőbeni leszármazottaik kifejezés nem vonatkozott. Neki és fiainak ekkor biztosította Isten a papságot.
Pinchász azon kevesek közé tartozott, akik a kivonulás nemzedékéből bejutottak az Ígéret Földjére. Számos fontos történelmi esemény részese volt, harcolt Midján ellen, kémkedett Jerichó körül. Isten különleges képességekkel ruházta őt föl, többek között prófétált is. A Bírák könyvében is szerepel, legutoljára pedig a Krónikák könyvében hallunk róla, 400 évvel a kivonulás után, Dávid király uralkodása alatt (I.Krón. 9:20), a midrás azonban azt mondja, hogy Pinchász még ennél is jóval tovább élt.
Pinchásznak földje volt Izraelben, ott temették el apját (Jehosua 24:33). Apja halála után ő viselte a főpapi tisztséget, és leszármazottai közül is számos kohén gádol, vagyis főpap került ki. Egyik utódja Ezra, az írástudó volt, a második jeruzsálemi Szentély időszakának nagyszerű vezetője.
Még egy dolgot kell vele kapcsolatban említenünk. Ahogy már korábban is mondtuk, egyes midrások a csodálatos történeteiről híres Élijáhu prófétával azonosítják őt azon párhuzamok alapján, melyek mindkettejük életét és személyiségét jellemezték. Ezek közé tartozik például a rendkívül hosszú életük, valamint az, hogy a Biblia mindkettőjüket angyalhoz hasonlítja. Mindketten határozottan és azonnal tudtak cselekedni, ha szükség volt rá, másfelől pedig mindketten mindig a jót keresték másokban. Más szövegek szerint azonban Élijáhu Gád, vagy Binjámin törzséből származott, így ők ketten nem lehettek azonosak, hiszen Pinchász bizonyosan Lévi törzséből eredt.
zsido.com
A Pinchász hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez és további magyarázatok megismeréséhez kattintson ide.