A pénzérméken lévő feliratok változása azt mutatja, hogy a felkelők tisztában voltak a küszöbön álló tragédiával.
A jeruzsálemi Dávid Városa Nemzeti Parkban folytatott ásatások során fedezték fel a nagy zsidó felkelés korából származó, ritka, bronzból készített érmét. A rómaiak elleni felkelés utolsó napjainak tanújaként vert és fennmaradt pénzdarabot a második jeruzsálemi Szentély lerombolása előtt nem sokkal, a polgári időszámítás szerinti 70-ben verték.
Szimbolikus jelentőségű, hogy az érmét éppen támuz hónap 17. előestéjén fedezték fel – támuz 17. az a nap, amikor elkezdődik a zsidó naptárnak a Jeruzsálem római kézre kerülését és a Szentély megsemmisülését gyászoló, háromhetes periódusa. A háromhetes gyászidőszak csúcspontja tisá beáv, melyet a zsidó év legszomorúbb napjának tartanak.
A polgári időszámítás szerinti 66-70 között zajlott felkelés első éveinek érmein az első Szentély korának paleo-héber betűivel írva a „Cion szabadságáért” felirat állott, mely úgy hangzott, mint egy csatakiáltás. A felkelők tovatűnő magabiztosságát jelzi, hogy a negyedik évi érmék (vagyis azok, amelyeket 69-70-ben vertek) a „Cion megváltásáért” feliratot hordozzák.
„A ’szabadság’ és a ’megváltás’ közti különbség kifejezi a felkelők tudat alattijában, illetve az adott időszak mindennapi realitásában végbemenő változásokat.”- mondta Eli Sukron, az Izraeli Régészeti Hatóság régésze, aki a Dávid városában folyó ásatásokat vezeti.
A negyedik évi érméket zsidó szimbólumok is díszítik a feliraton kívül. A most megtalált pénzdarabon a szukot ünnepéhez kapcsolódó négy növény jelenik meg: a pálma, a mirtusz, az etrog (citrusgyümölcs) és a fűz. Mások kelyhet ábrázolnak, melyet talán a papok használtak annak idején a Szentélyben.
A pénzérmét egy vödörnyi homok szisztematikus átvizsgálása során találták. A leleteket tartalmazó homok jelen esetben a Hágáj utca alatt húzódó, 600 méteres vízelvezető árokból származik. Ez volt a második Szentélybe felzarándokoló zsidók fő útvonala.
A 2007-ben felfedezett vízelvezető árok a földalatti rendszer alkotóelemei közül a legnagyobb. Jelenleg a Dávid Városa Nemzeti Park részét képezi, és a Robinson-ív régészeti kerttől a Szilwán-medencétől északra eső területig húzódik, és a völgy mellett ér véget.
Joszef ben Mátitjáhu, ismertebb nevén Josephus Flavius írásai szerint a rómaiak mintegy kétezer, a vízelvezető árkokban bujkáló lázadót öltek meg. Az archeológiai leletek megerősítik Josephus leírását: teljes főzőedények, érmék és még egy korabeli római kard is előkerült a föld alatt húzódó járatrendszerből. Sukron azt gyanítja, hogy a felkelők a város eleste előtt néhány nappal rejtőzködtek ebben a vízelvezető árokban: „Elképzelhető, hogy ez az érme egy, a rómaiak elől a földalatti kacskaringókban rejtőzködő jeruzsálemi lakos zsebéből esett ki, vagy talán akkor gurult bele a vízelvezető árokba, amikor tulajdonosa kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálem utcáin sétálgatott.”
A pénzdarabot az Olajfák hegye közelében található Curim-völgyben működő Dávid Városa Átszitáló Projekt egy önkéntese találta a nedves szitálás módszerének alkalmazásával. Erről a programról, melyhez bárki csatlakozhat, többször adtunk már hírt, mivel számos alkalommal bukkantak lelkes önkéntesek értékes tárgyi leletekre, melyek közt például ritka érmék, festékanyagok, vagy amulettek szerepelnek.
Néhány hónappal ezelőtt a Templom-hegy és a Dávid városa közötti, Ofel elnevezésű terület ásatásainak keretein belül került felszínre nagy mennyiségű negyedik évi pénzérme. Bár egyes érmeket viszonylagos gyakorisággal találnak, a Templom-hegytől délre, egy barlangban felfedezett több tucat bronzérme kivételes leletnek minősül. Megtalálójuk a Héber Egyetem régésze, Éjlát Mázár, aki a barlangot a felkelés idejében zajló zsidó élet „időkapszulájának” titulálta, mivel a barlangot később nem használták, ezért kizárólag az adott korszak lelőhelyének tekinthető. A barlang a benne talált, a második Szentély korából származó leletek: negyedik évi pénzdarabok, törött kerámiaedények, például palackok és főzőedények tanúsága szerint a felkelők egyik búvóhelyeként szolgált.
A legtöbb, a felkelés idejéből származó pénz a második évből származik. „A harmadik évben vert pénzérmék kis száma, valamint a negyedik évi érmék szinte teljes hiánya arra mutat, hogy a római hadsereg nem sokkal a felkelés után elfoglalta az ország területének legnagyobb részét.”- írta Robert Deutsch 2017-ben kiadott tanulmányában, mely a rómaiak elleni felkelés pénzérméiről szól. Deutsch szerint a második és harmadik évi érmék bőséggel állnak rendelkezésre, és gondatlanul készültek. A negyedik évi érmek azonban „kicsit magasabb kvalitásúak”. Lelőhelyük kizárólag Jeruzsálem, vagy a főváros közvetlen környéke, ami arra mutat, hogy az ország többi része már római uralom alatt állt, csak ezen a területen létezett még a zsidó fennhatóság. Érdekesség, hogy ötven éve, az 1967-es hatnapos háború után az egyesített fővárosban az első ásatásokat a Siratófalra támaszkodó Robinson-ív közelében kezdték meg. Ezen ásatások során Binjámin Mázár professzor, Eilát Mázár nagyapja, hatalmas mennyiségű negyedik évi pénzérmére bukkant.
zsido.com
Forrás: TOI