Lassan egy éve vesz részt a HDKE tevékenységében Grósz Andor, nyugalmazott tábornok, szakorvos, tanszékvezető egyetemi tanár. A zsido.com-nak adott exkluzív interjújában beszélt a páva utcai tűzoltásról, felelősségről, és elkötelezettségről. Az intézet vezetőjeként az eddigi szakembergárdával, de némileg új stratégia alapján képzeli el a jövőt. Beszélgetés politikáról, zsidóságról, kompetenciákról és mulasztásokról.
Benedek István Gábor író, aki régi barátja önnek, pár napja nyilatkozott a zsido.com-nak. Említettem neki, hogy hamarosan magával is találkozom, mint a HDKE vezetőjével. Nagyon meglepődött. Talán nem ő volt az egyetlen, akit váratlanul ért az Ön kinevezésének híre.
Tanszékvezető egyetemi tanár vagyok, 27 éve a kecskeméti zsidó hitközség elnöke, és 16 éve a Mazsihisz egyik elöljárója. Egy ilyen intézmény igazgatójának történésznek kell lennie. Szita professzor kiváló szakember, aki nagy hozzáértéssel vezeti a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány gyakorlati tevékenységét. A közalapítvány kuratóriuma viszont a szélesebb társadalmat kell, hogy képviselje. Ami a hazai zsidóságot illeti: a meghatározó vallási irányzatok képviselői jelen vannak a testületben. Az elnöknek olyan ismert és elismert embernek kell lennie, akit nem csak a zsidóságon belül, de a civil társadalomban is számon tartanak. Emellett nem árt, ha ez a személy sokoldalúan felkészült, rendelkezik tudományos kutatói tapasztalattal, menedzseri szemlélettel és mindehhez belső elkötelezettség is párosul. Öt közvetlen hozzátartozóm neve szerepel itt a falakon – érintett és elkötelezett vagyok. Korábban vezettem egy 3500 fős intézményt, tehát van tapasztalatom a szervezetirányításban, a szervezet hibáinak kijavításában, emellett az orvoslás gyakorolásához is szükséges empátiám, érzékenységem szintén segít e feladat ellátásában.
Ahogy mindezt elsorolta, kicsit olyan, mintha ön is érezné: kinevezése talán magyarázatra szorul.
Nem szorul magyarázatra, én a kérdésére válaszoltam. Csak a tényeket sorolom fel, hogy érzékeltessem: kvalifikáltnak érzem magam a feladathoz.
Amiből még nem feltétlenül következik, hogy a feladatot el is kell vállalni. Önt mi ösztönözte erre?
Az egész döntésem az életemből és a neveltetésemből adódik. Úgy nőttem fel, hogy a családomban a nagyszülők és a hozzátartozóim hiánya meghatározta a tudatomat. Tavaly nyáron a Közalapítvány Felügyelő Bizottsági tagságára kértek fel először. Olyan helyzetbe csöppentem, ahol érzékelni lehetett: nem volt minden nyugodt az intézmény falai között és azon kívül sem. Rossz volt az intézet reputációja kifelé, benn pedig polarizálódott viszonyok uralkodtak a személyi állományban. Lehetett sejteni: a visszásságok esetenként anyagi természetűek is. Mi mindezt megfogalmaztuk a fenntartónak, aki ismerve a szakmai múltamat, felkért arra, hogy vállaljam el a kuratórium elnöki feladatát. Valószínű, mindezt korábbi szakmai és a magyarországi zsidóságon belüli kifejtett tevékenységemnek köszönhettem.
Van ennek köze ahhoz, hogy a fenntartónak, azaz a magyar államnak, az a Lázár János a képviselője, akinek sajtóhírek szerint ön tanácsokat ad?
Nem teljesen. Korábbi beosztásaimból adódóan nagyon korrekt viszonyban vagyunk Lázár Jánossal. Szerintem nem ez volt a meghatározó szempont.
De a bizalom döntő lehetett.
Ez nyilvánvaló. Habár szerintem az a szakmai múltam a fontos, amit felmutattam az ország szolgálatában és a hittestvéreim körében eltöltött évtizedeim alatt, függetlenül attól, milyen kormányunk volt éppen.
Ön katonaként szolgált, most is katonás fegyelemmel fogalmazza meg válaszait. Felmerült-e önben, hogy azt az államot szolgálja katonaként, amelyik megtagadta a fegyverviselést a harcra kényszerített zsidóktól abban az időben, amikor az édesapja is munkaszolgálatos volt?
Én nem az államot, hanem Magyarországot szolgáltam, innen 1970 és 2013 között katonaorvosként és a Magyar Honvédség egészségügyi főnökeként kerültem nyugállományba. 1990-től minden szempontból demokratikus körülmények voltak, ahol minden ember a jog szerint egyenlő volt. Azért lettem katona, mert szeretem a kihívásokat. Amikor apám elé álltam 1970-ben azzal, hogy honvéd ösztöndíjas akarok lenni, megcsillant a könnycsepp a szemében. Említette, hogy náluk nem lehetett senki katona. Én ezért is szerettem volna bizonyítani alkalmasságomat e feladatra.
Büszke vagyok arra, hogy zsidó emberként a demokratikus hadsereg tábornoka lehettem. Olyan unikális vallásos zsidó katona voltam, aki egyszerre orvos, és egy egyetem repülő és űrorvosi tanszékének alapító vezetője, és zsidó vezető.
Az elmúlt évtizedekben többek között tagja volt a Nemzetközi Repülő- és Űrorvosi Akadémiának, emellett fontos kórházak vezető beosztású munkatársa is. Mikor volt ideje aktív zsidó közösségi életre?
Kecskeméten sokáig nem volt senki, aki összefogja a közösséget. A városban és környékén élő hittestvéreimmel, elsősorban Feldmájer Péterrel együtt a ’90-es években élesztettük fel a ’60-as években megszűnt hitközséget. Mindent az alapoktól kellett kezdeni. Hosszú idő óta együtt köszöntjük a szombatot, megemlékezünk ünnepeinkről, működik a Talmud-Tóra, nyári ifjúsági tábort működtetünk. Olyan rabbink van Dr. Róna Tamás személyében, akinek tanulmányait jelentős mértékben mi támogattuk. Napjainkban újítjuk fel a Kecskeméten 1822-ben épített első, műemléki védettséggel bíró zsinagógát.
Működtetjük és ápoljuk a két és fél ezer síremléket számláló temetőnket, amelyben gyakorlatilag több mint 2000 síremléket teljes egészében felújítottunk. Ezek számomra nem csak feladatot, hanem belső késztetést is jelentettek. A napi 24 órából – feleségem és családom támogatásával – jutott erre is idő.
Ön, mint a Honvédorvos c. folyóirat szerkesztőségi tagja, aki egészségügyi menedzserdiplomát is szerzett a Semmelweis Egyetemen, rendelkezik hatásos gyógymóddal arra, hogy az intézmény megtépázott renoméját orvosolni tudja?
A Honvédorvosnak négy éve főszerkesztője vagyok, és mintegy hat évig lehettem az ország legrégebbi orvosi folyóirata, az Orvosi Hetilap szerkesztőbizottságának tagja. Ez a válaszom a kétkedőknek arra, hogy mit is keresek olyan közegben, ahol tudományos kutatás is folyik.
Minden szervezetnek megvan a specifikuma. A menedzselési elvek viszont mindenhol hasonlóak. Mindegy, hogy egy 3500 fős kórházról vagy egy viszonylag kislétszámú, de fontos intézetről beszélünk. A specialitásokat kell elsősorban figyelembe venni. Ezért kérem ki sok esetben az Emlékközpont szakembereinek véleményét. Megpróbáljuk a becsületesség, a tisztesség, az átláthatóság jegyében megformálni a terveinket. Kell a szakmaiság és a kontrollálhatóság is! Szeretném megőrizni az alapvető célt: az elpusztultak emlékének méltó megőrzését, az ő sorsukkal kapcsolatos feltáratlan területek kutatását. A másik fő cél, a magyarországi holokauszt okainak, történéseinek, tragédiájának megismertetése oly módon, hogy az méltó helyre kerüljön a társadalom különböző szegmenseinek tudatában, értékítéletében. Ebben számunkra kiemelten fontos a felnövekvő zsidó és nem zsidó nemzedék elérése, megszólítása. Fontos a zsidóság tragédiáján keresztüli rádöbbentés, figyelmeztetés alapvető emberi kérdésekre, és ezek által a szolidaritás, valamint a humánum közvetítése.
Pár hete volt a kuratóriumi ülésük, miről beszélt a résztvevőknek?
Először is áttekintettük az elmúlt fél évet, amelyet egy átalakított szerkezettel teljesített az intézet. Szita professzor úr beszámolt a mögöttünk hagyott félév személyi változásairól, a feladatok teljesítésének állásáról, a látogatottsági mutatók alakulásáról. Felhívtam a jelenlévők figyelmét arra, hogy milyen fontosnak tartom az együttgondolkodást, a stratégiai szemléletet, a kuratórium és az alapítvány ügyvezetése közötti szoros együttműködést.
Tűzoltást végeztek?
Mondhatjuk, hogy igen. Vissza kellett szerezni a külső és belső bizalmat – e nélkül semmi nem működhet. Úgy gondolom pozitív tendenciákat sikerült elindítanunk.
Mire gondol?
Nyugodt a légkör. Tiszta és átlátható lett a gazdálkodás. A személyi állomány arra koncentrál, amiért a fizetését kapja, és amiért ez az intézmény létrejött. Látjuk azokat a megoldásra váró problémákat, amelyekről korábban már szót ejtettem, de nem voltak olyan eredmények, amit akár a fenntartó, akár a társadalom joggal vár el. Többek között az éves látogatói létszámmal kapcsolatban, ami évente 15-20 ezer fő. Megítélésünk szerint ebben a vonatkozásában még messze nem értük el a maximális lehetőségeinket, de mindenképp javuló, pozitív irányban mérhető tendenciát mutatunk
Amiből az következik, hogy eddig alkalmatlan emberek vezették az intézetet?
Nem. Ugyanaz a Szita Szabolcs volt az igazgató, aki most is. Elődöm, a történész szakmában, illetve a zsidóságon belül is elismert egyetemi tanár, Haraszti György volt. Úgy gondolom, hogy elsősorban a vezetők közötti nézőpontbeli különbségek miatt nem volt egységes az irányítás, ami az itt elvárható magas színvonalú munka rovására ment.
És mivel állt elő a kuratóriumi ülésen?
Azt hirdettem meg, hogy egységesnek, konstruktívnak, de ugyanakkor (ön) kritikusnak kell lennünk. Csak így haladhatunk sikeresen előre.
Ami a szakmaiságot illeti: abban is lesz új irány?
A szakmaiság helyén van, már ami a Soá megítélését, történésének okait, rövid- és hosszútávú következményeit illeti. Ugyanakkor sok a feltáratlan probléma. Ami új irányzat lehet: objektíven kell bemutatni miként élt együtt a II. világháború kezdetéig a magyar zsidóság és a nem zsidó társadalom. Ennek a kornak e vonatkozásban pozitív és negatív jellemzőit, tényeit.
Ilyen múzeum Varsóban már működik, sőt Európa legjobb múzeumának választották a napokban. Itthon pedig ez a koncepció megfogalmazódott a Sorsok Háza és a Rumbach utcába tervezett Együttélés Háza terveivel kapcsolatban is.
Így van.
A kérdés akkor úgy is feltehető: itt önöknél valósulhatna meg a Sorsok Háza-projekt? Lázár János folyamatosan a konszenzust említette, maga pedig a bizalmat. Önre szabnák hát a kalapot?
Nézze, én minden irányból befogadok pozitív dolgokat. Az egész élettevékenységem a konszenzusról szól. Arról, hogy egy többségi társadalomban egy kisebbséget alkotó közösség, a zsidóság hogyan képes megtalálni a helyét. Miképp tud párbeszédet folyatni, hasznosnak lenni a társadalom egésze számára, továbbá milyen módon tud hozzájárulni Magyarország fejlődéséhez.
Én mindig arra törekszem a zsidóságon belül is, hogy elfogadjuk egymást. Jómagam ortodox családból származom, de neológ vagyok, ugyanakkor hozzám egyaránt közelinek érzem a budapesti Károly körút egyik és a másik oldalán imádkozó hitsorsosaimat. Talán emiatt van az, hogy összességében a zsidóságon belül és kívül szintén elismerik építő szándékú törekvéseimet. Hangsúlyoznom kell: a konszenzus nem megalkuvás! Vannak olyan általános emberi, erkölcsi és a zsidóságot érintő alaptételek, amihez ragaszkodni kell. Úgy gondolom, hogy a Sorsok háza-projekt előremutató, ugyanakkor az intézményrendszernek egységes elveken kellene működnie. Nézetem szerint egy városban nem szükséges több hasonló vagy azonos célt szolgáló szervezet.
Vagyis lát esélyt arra, hogy itt valósulhat meg a Schmidt Mária féle Sorsok háza?
Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben egy széleskörű politikai és társadalmi konszenzusra van szükség. Az előrevivő szándék csak így valósulhat meg.
De itt a Páva utcában nem fér el – a hely adottságaiból adódóan.
Na és? Vannak intézetek, amelyek több telephelyen működnek. A stratégiának, a nézeteknek, az irányításnak kell egységesnek lenni, és akkor a jó célok sikeresen valósulhatnak meg.
Térjünk vissza az Ön intézetére. Mi a helyzet a könyvtárukkal?
Dolgozunk a fejlesztésén melynek célja, hogy egy európai színvonalú holokauszt könyvtárat hozzunk létre és a hazai oktatás és kutatás, és az emlékezés javára működtessük. Költségkímélő kialakítása már elkészült, terveink szerint a nyáron átadásra kerülhet ez az új kutató részleg.
Hol tart az a BZSH és a HDKE közötti jogvita, amely a zsinagóga használati jogát érinti?
Egy dolgot le akarok szögezni ezzel kapcsolatban: bár nem ismerem az összes részletét a történetnek, de én nem kívánok vitatkozni. Akinek a hitélethez kell a zsinagóga épülete, ha kéri, mindig megkaphatja. Ne vitatkozzunk, ne harcoljunk olyan intézménnyel, ami a zsidóságot szolgálja!
Állítólag a francia állam több tízmilliós támogatást adott informatikai fejlesztésekre. Az összegből pedig fizetéseket osztogattak egyeseknek.
Ez még az elődeim idején történt, így pontos és átfogó választ nem tudok adni. Jelenlegi információim szerint 2002-ben, amikor a Magyar Auschwitz Alapítványból létrejött a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány valóban érkezett egy ilyen jellegű adomány. Az Emlékközpont 2007. év végéig használta fel az informatikai célra kapott összeget, melyet szigorúan és csak is kizárólag az intézmény mindennapi munkájához szükséges informatikai berendezésekre, informatikai fejlesztésekre használta fel, más, egyéb irányú kifizetéseket az Emlékközpont nem eszközölt. Azt, hogy történt-e visszaélés, független vizsgálat állapíthatja meg.
Az uratlan zsidó vagyon – a holokauszt alatt elpusztított emberek ingatlanjai – helyzetfelmérésére a kormánytól kaptak több mint 50 millió forintot. Hol tartanak a kutatások?
Az 1947. évi XVIII. törvény (párizsi békeszerződés) 27. cikkelyében meghatározott kártalanítási kötelezettség levéltári háttér dokumentációjának feltárására irányuló program 2012-ben indult, melynek irányítójaként a Miniszterelnökség a Holokauszt Emlékközpontot kérte fel.
2012-2015 folyamán a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában és 15 vidéki tagintézményében, valamint részben Budapest Főváros Levéltárában, továbbá Vác és Székesfehérvár városok levéltáraiban, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban, a Nácizmus Üldözöttei Országos Egyesületének, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete, a Szépművészeti Múzeum, a MAZSIHISZ, az orthodox hitközség irattáraiban folyt különböző mélységű, javarészt fontos és értékelhető információkat feltáró kutatás. A kutató munka elvégzéséhez felkészítettük a résztvevő levéltárosokat (34 fő), munkavégzésüket folyamatosan segítette és ellenőrizte az akkori vezetés.
Az uratlan zsidó vagyonnal kapcsolatban 2012 óta folyó kutatások tudománytörténetileg nagy jelentőségűek, hiszen az első átfogó, teljességre törekvő feltárásról van szó. A projektben részt vevő levéltárosok összességében a legjobb szakmai tudásuk szerint jártak el, és alapos munkát végeztek.
Elkészült a 2012-2015 közötti időszakban feltárt levéltári adatmennyiséget magában foglaló adatbázis, és megtörtént az excel-táblázatokban átvett adatok adatbázisba való konvertálása, melyet a Megbízó részére értékelésre és további felhasználásra a program lezárultjával rendelkezésre bocsátottuk. Az adatbázisban való nyilvános kutatásra az Emlékközpont nem adhat lehetőség, ennek jogát minden esetben a Miniszterelnökség tartja fent.
A projekt-szakaszok megvalósulásához a Megbízott által meghatározott pénzügyi keret biztosította a kutatási feltételek megvalósításának költségeit.
Azt hiszem, ön is érzi: nagyon sok pénz párolgott el felmutatható eredmények nélkül. Ha igen, lesz felelősségre vonás?
Én úgy ítélem meg, hogy a kutatásnak kézzel fogható eredményei vannak, amellyel kapcsolatos anyagot a megbízónak eljuttattuk. Ez a kutatás nem tartozik a HDKE alapfeladati közé, így annak vizsgálata, hogy a dolgok szabályszerűen folytak-e, elsősorban a megbízó, fenntartó hatásköre.
Tudtommal az Ön elődje tudományos megállapodást kötött a Veritas Intézettel. Mit gondol erről? Együtt fog dolgozni Velük?
A Történetkutató Intézettel a szerződésben foglalt programok nem valósultak meg, az erre irányuló szerződés pedig, a felek közös akaratából kifolyólag megszűnt teljesítés nélkül. Abban, hogy az Emlékközpont a jövőben kivel tud együttműködést kialakítani, melyek azok az Intézmények, akikkel a közös cél érdekében szorosabb viszony kialakítása szükséges nem dönthetek egymagam. Minden esetben – ahogy azt már fentebb hangsúlyoztam – ezekben a kérdésekben a kuratóriumnak és az ügyvezetésnek egységes álláspontot kell képviselnie.
Az intézet honlapján láttam, hogy a MÁV ingyenes utazást biztosít azoknak a diákoknak, akik csoportosan látogatnak el a Páva utcába. Sokan éltek eddig ezzel a lehetőséggel?
Az Emlékközpont több éve él ezzel a lehetőséggel, de pontos adatom nincs arra vonatkozóan, hogy hány iskola élt ezzel a lehetőséggel az elmúlt években. Megítélésem szerint ez egy előremutató dolog a magyar államtól, a tanuló ifjúság nevelésének érdekében.
Mivel akarnak több embert ide vonzani? Az állandó kiállításuk több mint 10 éve fut, és ráadásul ismeretem szerint a Nemzeti Múzeum tulajdona….
A kormánytól megkaptunk a támogatást a kiállítás technikai fejlesztésre, megújítására. Van egy oktatási csoportunk – hatékonyabb és újabb módszerekkel kell több látogatót idevonzani. Világos, hogy egy létszámában is megerősített csapatot kell felállítanunk a közeljövőben annak érdekében, hogy hatékonyabban és aktívabban dolgozhassunk. Mindemellett azt vallom, hogy az Emlékközpontnak magas színvonalú szakmai és kulturális szolgáltatást nyújtó intézménynek kell lennie. Olyan nívós programok megvalósítására van szükség, melyek a legszélesebb társadalmi réteget célozzák meg és érik el. Annak érdekében, hogy a látogatók – ide értve az ide látogató diákcsoportokat is – több alkalommal megtekintsék múzeumunkat, nem elég, hogy a pedagógiai ütemterveink speciálisak és rendhagyóak legyenek. Elengedhetetlen, hogy a magas színvonalú programjainkkal fenntartsuk a figyelmet. A rendszeresen megrendezésre kerülő projektek lehetőséget teremtenek arra, hogy visszatérő múzeumlátogató váljon a téma iránt érdeklődő közönségből.
A Páva utcai épület fizikai adottságai és az intézmény feladatai nem igazodnak maradéktalanul egymáshoz. Mi az, amit Ön itt reálisan meg tud valósítani?
Én nem érzem a korlátokat, csak a kihasználatlan kapacitást látom. Tudom, hogy miképp, kikkel és hogyan lehet itt felpezsdíteni az életet. Beszéljünk egy kis idő múlva, akkor már látni fogjuk a változást. Az e területen működő nemzetközi és hazai szervezetek vonatkozásban erősíteni kell a kapcsolatokat, aktív fiatal kutatókat szeretnénk látni az intézetben. Folyamatban van egy erre irányuló középtávon megvalósítható stratégia kidolgozása. Hatékonyabb marketing és közönségszervezői attitűdnek is helyet kell biztosítani.
Érez magában annyi erőt, hogy ebben a bizonytalan identitású intézetben rendet teremtsen?
Én úgy gondolom, hogy ez az intézet nem bizonytalan identitású, minden szempontból stabil alapokon nyugszik, képes megvalósítani azt, amiért létrehozták. Ami engem illet: van bennem megfelelő szándék, a célok megvalósításához szükséges energia, kitartás, hogy a kuratórium támogatásával egy itthon és külföldön egyaránt elismert tevékenységhez tudjak képességeim szerint segítséget nyújtani.
Wallenstein Róbert