PATAI JÓZSEF: A középső kapu 10.

A félszemű Reb Azriele

    A legtöbb része volt a megcsúfoltatásban! Reb Azrielének, a szegény házalónak, aki „félszemű kakas”-nak neveztek el. Pedig nem volt ő szegény sem pulyka, se kakas. A legjámborabb türelemmel tűrte, amikor nehéz batyujával és vékony fütyülőjével végig ment a falun és a gyerekek utána szaladtak és kórusban, hangosan csúfolták. Ő talán nem is hallotta. Hiszen mindig zsoltárokat mormolt és egyik szemével állandóan az ég felé nézett. A másik szeme üvegből volt. Az folyton forgott üregében és minden pillanatban azt hittük, hogy kiugrik. Reb Azriele ilyenkor idegesen a szeméhez kapott és megigazította. Volt olyan köztünk, aki azt suttogta, hogy látta már azt is, mikor Reb Azriele szeme csakugyan a földre esett és ő szegény ijedten hajolt utána, felvette, letörölte és visszatette a helyére. Az üvegszemét szemhéjával szorította le és szinte fogva tartotta. A szemöldöke pedig egész homlokbőrével együtt ettől a beidegződött mozgástól állandóan fel-le rebbent és ugrásszerűen tolta fel-le a kalapot a fején. Mi gyerekek mindezt megrendülten s részvéttel néztük. Mert Reb Azrielet mindnyájan szentnek tiszteltük. „Baaltesuvo” volt. És hogy ez mit jelent, arról bajos fogalmat nyújtani. Elég annyi, hogy több a cadiknál: Megtért. Vezeklő. Valamikor hetyke legény volt. Reb Azriele, azt se tudta, hol lakik az Úristen. Egyszer egy szombati napon patkolni vitte a lovát a kovácshoz. Ő tartotta a ló lábát. És ekkor az izzó patkóról egy szikra pattant le, egyenesen a szemébe repült és kiégette. Reb Azriele Isten büntetését látta ebben, mert megszegte a szombatot. „Baal-tesuvo” lett, falusiasan: „bálcsüve”. És azóta ő volt a község legjámborabb embere. Kétszer hetenként böjtölt, borzas szakállt és pajeszt eresztett és hosszú kabátjával és elhanyagolt külsejével valami sivatagbeli szentnek tűnt fel. Legjobban fájt neki, hogy gyerekkorában nem tanult Talmudot. Igyekezett ugyan pótolni, de nem volt hozzá ideje. Ő imádkozott a kis zsinagógában legkorábban, a legtovább és a leghangosabban. A nagyok olykor mosolyogtak, amikor Reb Azriele az ima szövegét úgy tagolta, hogy az egyik mondat végéhez hozzávette a következő mondat elejét. Mi gyerekek, akik már a „Középső Kapu”-n belül voltunk, szintén észrevettük a botlásokat. De nem mosolyogtunk, hanem meleg részvéttel néztünk reá. Tehet ő róla, hogy nem tanították? „Ha valaki baal-tsuva – tanultuk a „Középső Kapu” „Arany” szakaszában – ne mondd neki: gondolj csak régi cselekedeteidre. Ha idegen, hitetlen és Tórát jön tanulni, ne mondd neki: a száj, mely tiltott eledeleket, utálatos férgeket evett, jön tanulni Tórát, amely a Mindenható szájából fakadt. Ha szenvedések jönnek valakire, ne mondd neki, miként Jóbnak mondották barátai: Íme reád bizonyul balgaságod, szenvedhet-e valaki ártatlanul?” És azt is tanultuk az „Arany” szakaszában, hogy ha az égnek összes kapui be vannak is zárva, a „megbántottak kapuja” nyitva áll mindig odafönn, hogy a szavakkal megsebzettek panaszra fölhatolhassanak Isten trónusa elé… Egyébként is tudtuk, hogy Isten elsősorban a „Baal-tesuvo” imáját hallgatja meg és ha Reb Azriele akarná, nem kellene neki faluról falura nehéz batyuját cipelnie, hogy megkeresse a keserves kenyerét. Csak akarnia kell és dúslakodhatna mindenben. Volna szép lakása, ruhája. És gyermekei, akik együtt jártak velünk a chéderbe, épp olyan szép cipőt, nadrágot és kalapot viselhetnének, mint Reb Chezkel vagy Reb Jicchek gyermekei. De Reb Azriele nem akar. Ő „Baal-tesuvo”. Vezekelni akar azért az időért, amikor nem imádkozott és naponként megszegte Isten parancsolatait. – Hogy velünk mi lesz, azt még nem tudtuk. Sokan közülünk még rossz útra is térhetnek, talán én magam is. De hogy Reb Azriele a mennyországba jut, arra mindnyájan akár meg is esküdtünk volna…

Rabbi bar Nachmáni égbemenetele

    Ott láttuk mi reb Azrielet mesterünk, reb Sólem szomszédságában, akinek mindenesetre már egész biztos helye van odafönt. Hiszen vele együtt olvastuk a „Középső Kapu”-ban, hogy „a tanító elveszett holmijának megtérítése előbbre való, mint az apáé, mert ez a földi világhoz juttatta, mg amaz a túlvilágihoz.”. És „aki másnak a gyermekét Tórára tanítja, érdemesül arra, hogy majdan helyet foglaljon a legfelsőbb jesivában.” Ez a „legfelsőbb jesiva” pedig ott fönn van a Magasságok Magosságában, ahol az Úr épp úgy ül és tanul az ő szentjeivel Tórát, mint velünk gyerekekkel itt lent reb Sólem mester. Nagy háláchikus viták is folynak ott a felhők fölött. Az Úr az Irgalom trónusán ül és enyhébb ítélet felé hajlik, a szentek meg szigorúak és még szigorítani akarnak. Egyszer – olvastuk a „Középső Kapu”-ban – éppen nagy disputa volt az égiek közt. Az Úr az mondotta, hogy tiszta, az egész égi jesiva pedig az mondotta, hogy tisztátlan. Ki döntsön? kérdezték. „Hadd döntsön Rabba bar Nachméni, aki ezekben a kérdésekben egyetlen”. Rabba bar Nachméni a földön bujdosott a császár üldözése elől. Tizenkétezer tanítvány sereglett köréje és ezért lázadással vádolták. Hosszú vándorlás után elbujdosott egy nádasba, ahol egy fatörzsön ült és tanult. Mikor az égről leküldték érte a Halál angyalát, hogy felhívja, nem tudott hozzá közeledni, mert egy pillanatig sem hagyta abba a Tóratanulást. Ekkor szél kerekedett, a nádzúgásra Rabba felneszelt, nem a császár pribékjei jönnek-e. Ebben a pillanatban lépett eléje a Halál angyala. Rabba bar Nachméni meghozta a döntést: „Tiszta, tiszta!” És ezzel a szóval felszállt lelke az Égbe. Egy égi hang hallatszott ekkor: „Boldog vagy Rabba bar Nachméni, mert a tested tiszta és tisztaságban szállt fel a lelked.” És egy cédula esett le az égről Pumbaditában: „Rabba bar Nachménit felhívták az égi jesivába.” Elindult Abbájjé és Rava s az összes mesterek, hogy megkeressék a holttestét, de nem találták. Kimentek a nádasba és látták, hogy nagy madársereg lebeg a levegőben kiterjesztett szárnyakkal, árnyékot csinálva. Mindjárt tudták, hogy ott fekszik a mester. Hét nap és hét éjjel siratták. Ekkor leesett egy cédula: „Menjetek haza békében!” Azon a napon pedig, amikor meghalt, olyan szélvész támadt, hogy egy zarándokot lesodort a teve hátáról és a Pápa folyó túlsó partjára dobta. „Mi ez?” kérdezte csodálkozva. „Meghalt Rabba bar Nachméni” hangzott a felelet. Erre felkelt és szólt: „Világ Ura, az egész Világ a Tied , Rabba bar Nachméni is a Tied, Te Rabbáé vagy és Rabba a Tied, miért pusztítod el a világot?” Erre a vihar lecsendesedett.

A földi és az égi chéder

    Ilyen szoros kapcsolatban láttuk mi az alsó jesivát a felső jesivával, az égivel. És képzeletünkben kiegészítettük a képet, hogy éppen így az alsó chédernek megfelelően van felső chéder is, ahol a korán égbe szállt gyermekekkel maga Móse rabbénu, a törvényhozó Mózes tanulja tovább azokat a szent könyveket, amelyeket itt a földön kénytelenek voltak félbeszakítani szegények…

    A könyv reprint kiadása kapható a Múlt és Jövő kiadónál. Érdeklődni lehet a 316-7019-as telefonszámon.

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 19. szám – 2014. augusztus 6.