Az öt gyerekkel induló Gán Menáchem óvoda mára több mint száz gyermeket nevelő, közösségformáló intézménnyé nőtte ki magát.

A Gán Menáchem óvoda 1997-ben nyílt meg, kezdetben a Határőr úton működött egy kis lakásban, majd hamarosan a Tamási Áron utcába költözött – a honvédség egykori bölcsődéjének épületébe. Eleinte az épület felét használták, később azonban az egészet birtokba vették. A bővítésre azért is szükség volt, mert időközben elindult az iskola, és gyorsan kinőtték a korábbi kereteket. Az óvoda öt gyermekkel indult; akkoriban Batsheva rebecen már tíz-tizenkét fővel is elégedett lett volna, ma pedig több mint száz gyerek jár az intézménybe.

Robert Vamos photography

Ismerős nevek?

Azok a gyerekek, akik akkor ott kezdték az óvodát, mára már felnőttek, családot alapítottak, többen közülük rabbik és rebecenek lettek, és gyerekeket nevelnek. Többen visszatértek a hazai közösségbe, mások külföldön találták meg a hivatásukat és vannak köztük többen is, akik gyermekekkel foglalkoznak pedagógusként. Például Feldman Mussie rebecen, Nógrádi Eli, Radziner Chaya, Nógrádi Joszi, Oberlander Náchmán, Blesovsky (Köves) Mushky, Köves Shalom, a Paskesz lányok, Hurwitz Tobi.

Modesztó Katalin, az óvoda egyik nevelője szerint sok vallásos család gyermeke már egészen kicsi kortól ebbe az intézménybe jár, ami stabilitást és biztonságot ad. Kiemeli, hogy itt a tehetség és a teljesítmény áll a középpontban, és minden gyermeket a saját egyéni értékei mentén igyekeznek támogatni. Azt is elmondta, hogí a Bét Menáchemben a világi tárgyakat oktató pedagógusok többsége nem zsidó származású.

„Minden szülőnek a gyermeke a legnagyobb kincs, megfoghatatlan érték.

Az óvoda és az iskola is hasonló elven működik

Az iskola, az óvoda és a bölcsőde legfontosabb jellemzője, hogy mindent alárendelünk a gyerekeknek, számunkra a gyerekcentrikusság a legfontosabb. Mi nem felmenő rendszerben dolgozunk ‒ Batsheva pedagógiai elképzelései alapján ‒, hanem a nevelők minden évben új csoportot kapnak. Én például mindig nagycsoportosokkal, az iskolába készülőkkel foglalkozom. Azzal tudnám megvilágítani ezt, hogy ha csupán egy óvónéni van három-négy évig ugyanazokkal a gyerekekkel, akkor idővel beléjük lát valamit, elhelyezheti őket egy-egy skatulyába. A mi rendszerünk előnyeit később érzik majd jobban a diákok, ez egy komoly faktor az életükben, hogy nem egy kategória-dobozban vannak. Ez a rendszer rugalmasságot követel meg a gyerekektől is és tőlünk is. Az én „gyerekeim”, a nagycsoportos óvodások egészen különleges korosztály, nagyon szeretem őket.”

Nem felmenő rendszerben dolgoznak

A tanároknál is hasonló a rendszer, attól függően dolgoznak az adott korcsoporttal, hogy melyikkel tudnak a legjobban foglalkozni.

„Amikor idekerültem, az elején nagyon más volt a követelményrendszer az állami oktatáshoz képest, de muszáj volt elsajátítanom.

Itt az a fő szempont, hogy 350%-ban a gyerekekre fókuszáljunk, Batsheva is ezt kéri tőlünk.

Mivel velünk több idpt töltenek a gyerekek, mint a szüleikkel, így egymást töltjük fel.

Délelőtt zsidóság órák vannak, például a héber nyelv, délután a magyar és világi tárgyakat oktatjuk.”

Az új épület, az, hogy nagyobb helyre költözhettek, lett egy óriási udvar a sporthoz, játékokhoz, szabadtéri tevékenységekhez. Ez több lehetőséget jelentett és nagy örömöt gyerekeknek, nevelőknek egyaránt. Az átadás izgalmai a dolgozókra is átragadtak.

Az új épület előnyei

„Az új épületünket 2011-ben adták át, ám a munkások levonulása után igyekeztünk minél hamarabb megnyitni. Ezért aztán mi, a nevelők, tanítók és dolgozók készítettünk el sokmindent belül, csinosítottuk a termeket, pakoltuk a székeket, asztalokat. Így aztán nagyon is magunkénak érezzük az épület minden egyes sarkát.” ‒ mondja Modesztó Kati.

Feldman Mussie, Oberlander Báruch rabbi és Batsheva rebecen, a Bét Menáchem igazgatójának a lánya kiskorától a közösség tagja és a Bét Menáchem oktatási rendszerének része.

Feldman Mussie emlékei

„Aktívan része voltam annak, hogy útjára indult a hazai közösség építése Magyarországon. Ebben a térben nőttem fel, egészen sok minden megmaradt bennem.

Emlékszem például, hogy mindig mozgalmasak voltak az ünnepek, ezek közül a lág báomeri a legkedvesebb emlék számomra.

Ilyenkor mindig rengeteg játék volt és versenyek is, mindig jó volt a hangulat, olyan élettel teli volt minden. Ezek meghatározó élmények voltak a gyerekkoromban és kedves emlékként őrzöm őket. Emiatt is nagyon közel áll a szívemhez az itteni zsidó élet, illetve abban is biztos voltam miután összeházasodtunk a férjemmel, hogy előbb, vagy utóbb, Magyarországon fogunk kikötni, hogy az itteni közösséget segítsük, építsük. A külföldön (New Yorkban,  Moszkvában, Jeruzsálemben és Cfáton) folytatott tanulmányaim és a diplomaosztás után költöztem haza

Magyarországra és a Bét Menáchemben kezdtem tanítani a zsidóságról, illetve hébert is tanítottam elsősöknek.

Ami megmaradt az oviból, az az, hogy ma is ugyanazokat a dalokat énekelem a gyerekeimnek, amelyeket ott tanultam az óvónéniktől.”

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.