Barátaim felhívták figyelmemet rá, hogy Vona Gábor „ A rabbi botrány margójára” címmel írt Facebook bejegyzést, amelyben afölött lamentál, hogy a zsidózó, cigányozó, politikustársainak ügyeivel kapcsolatban kellett magyarázkodniuk. Szerinte „vannak ennél fontosabb témák”, de azért most mégis reagál erre, ugyanis „a felszínre került legalább, hogy vannak kibeszéletlen ellentétek magyarok és zsidók között”. Ezért egy – idézem – „higgadt vita” keretében szeretné „kibeszélni az ellenérzéseket”.
Ahogy bejegyzését olvasgattam, egyre inkább csak megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy nemcsak nyíltan cigányozó és zsidózó politikusainak, hanem magának a pártelnöknek is hasznára lenne egy továbbképzés, bizonyos alapismeretek elsajátítása érdekében. Nagyon sajnálom, hogy nem éltek meghívásommal! Ha ugyanis valóban gyűlölettől megtisztított néppárttá szeretnék tenné a Jobbikot, akkor ahhoz nem elég egy pár Facebook bejegyzést törölni, ahhoz komoly rendet kellene rakni a fejekben, az pártelnök és követői fejében. Értem, hogy, ahogy az ő köreikben szokás aposztrofálni, engem, minket, egy krisztusgyilkost félelmetes dolog személyesen meghallgatni. De azért mégis kár, hogy megijedtek! Mindannyiuk hasznára és okulására válhatott volna a találkozó.
Ha már azonban így alakult, arra gondoltam érdemes bejegyzését tanulsággá formálni:
– „A rabbi botrány margójára” kifejezést bár egyszerűen csak nem értem, egy dologban biztos vagyok: itt már megint valami fatális félreértés áldozata a pártelnök, vagy pedig az erkölcsi érzék komoly zavarairól kell beszélnünk. Ha számtalan jobbikhoz köthető politikus az emberi méltóság alapeszméjét nem tartja tiszteletben, krisztusgyilkosozik, majd pedig egy köztiszteletben álló rabbi emlékét gyalázza, akkor az nem „rabbi-botrány”, hanem „jobbik-botrány”. Ráadásul egy olyan botrány, amelyért a párt elnöke a bagatelizálás legkisebb gesztusa esetén is személyesen felel, és így a botránynak nem a margójával kellene foglalkoznia, hanem a főszöveggel magával.
– A pártelnök azt írja, hogy „ez az esemény is csak arra világított rá, a magyar társadalom és a zsidó közösség között vannak kibeszéletlen és zsigeri ellenérzések.” Azt hiszem, nem először, a pártelnök furcsa karrierje során, félreért valamit. Ilyen kölcsönös ellentét nem létezik. Jómagam például soha nem bélyegeztem meg előítéletekkel sem magyarokat, sem másokat származásuk vagy vallási hovatartozásuk alapján. Különös tekintettel arra a tényre, hogy közel 100.000 hazai zsidó honfitársamhoz hasonlóan magamat is magyarnak tekintem. Furcsa is lenne ha ilyen ellentétekről beszélnénk! És szerencsére a magyar lakosság nagyobbik, jószándékú felében sincsen, a pártelnök pártjának politikusaival ellentétben, kibeszéletlen és zsigeri ellenszenv a zsidók iránt.
Tovább