Levelek Istennek. Írásunk az Izraeli Nemzeti Könyvtár cikke alapján készült.
A Nyugati Fal vagy Siratófal a jeruzsálemi Óvárosban található ősi falszakasz, melyet Nagy Heródes király építtetett a Templom-hegy kiszélesítésekor a hegy egyik hatalmas támfalaként, mintegy kétezer évvel ezelőtt. A fal jelentős része a föld alatt rejtőzik, melyet vezetett túra keretében lehet meglátogatni, a felszín feletti, közel fél kilométer hosszú szakasz nagy részét pedig épületek takarják. A fennmaradó faldarab maga a Siratófal, melynek kövei közé számtalan látogató rejti el kívánságcéduláit.
Az emberek ősidőktől fogva szeretik otthagyni a nyomukat mindenütt, ahol jártak, különösen akkor, ha az adott helyszín valamilyen szempontból különleges. Érthető hát, ha a Siratófal meglátogatását is sokan szeretnék megörökíteni, de az sem elítélendő, hogy a palesztinai brit mandátum idején a hatóságok elrendelték, hogy „a Nyugati Falat nem szabad elcsúfítani semmiféle bevéséssel vagy felirattal… és a Falat tisztán kell tartani és megfelelő tisztelettel kell kezelni”.
Feltehető, hogy ez a rendelet véget vetett annak a szokásnak, hogy a Falra írtak az arra járók, ám létrehozta vagy inkább felélesztette azt a hagyományt, hogy kis cédulákat rejtenek a kövek közé. Kezdetben csak azok tettek így, akik a helyszínen elmondott imáikat rögzítették és ezeket a papírokat bedugták a résekbe, de hamar elterjedt az a szokás, hogy a Siratófalhoz látogató emberek családtagjaik, barátaik céduláit is magukkal viszik és elhelyezik.
Vannak, akik szerint az 1699-ben a Siratófalhoz látogató Gedáljá rabbi volt az első, aki feljegyezést készített a Falba rejtett cetlikről, mások Chájim ibn Átár (1696-1743) rabbinak tulajdonítják az elsőséget. Zalman Koren rabbi, a Siratófal kutatója szerint a kvitlik hagyománya abból a hászid szokásból ered, hogy a követők rebbéjüknek kis cédulákon adták át azoknak a nevét, akikért a rebbének imádkoznia kellett. A rebbe halála után a sírra helyezték e papírokat. Amikor az 1700-as években a hászidizmus eljutott Jeruzsálembe, a kvitlik írásának szokása átterjedt a Siratófalra is, és sokan átvették ezt a gyakorlatot. Valójában az imák leírása áldás reményében sokkal régebbi keletű, a Rámbán (Nachmanidesz) szerint az Egyiptomból kivonuló zsidók cetlikre írták a kívánságaikat. Egyes prófétai könyvekben is találunk erre uralásokat.
Akárhonnan is származik a hagyomány, napjainkban tagadhatatlanul nagy népszerűségnek örvend. És mivel ezrek helyezik el naponta a kívánságaikat a fal repedéseiben, rendszeresen szükség van a cetlik összeszedésére. A Siratófal rabbija (jelenleg Smuel Rabinovics) évente kétszer, ros hásáná és pészah előtt gyűjti össze az imákat tartalmazó, ezért szentséget hordozó kvitliket: megmerül a mikvében (rituális fürdő), és egy hosszú farúddal kiszedegeti a cetliket a Falból. Egy-egy ilyen alkalommal több mint száz zsák papírt szed össze, ezeket az Olajfák hegyén temetik el. Bár a nagy rabbik sírjára helyezett kvitliket általában elégetik, a Siratófal cédulái esetében a több tiszteletet mutató temetés mellett döntöttek a rabbik.
Kívánságcédulát bárki írhat és még csak nem is kell hozzá feltétlenül Jeruzsálembe mennie.
A Siratófal honlapja ugyanis kínál egy kvitliíró szolgáltatást: az ember elküldi az üzenetét, azt a helyszínen név nélkül, miniatűr betűkkel, olvashatatlan betűtípussal kinyomtatják és valaki beteszi a Fal résébe. Aggodalomra semmi ok, szerencsére az Örökkévaló bármilyen írást el tud olvasni.
A Siratófal rabbija évente több száz, egyszerűen Istennek címzett levelet kap, melyeket a rabbi elhelyez a falban, és lehetőség van arra, hogy valaki faxon vagy ímélben üzenjen. Az izraeli Postán pedig külön osztály foglalkozik az „Istennek” címzésű levelekkel, melyeket a postai dolgozók közvetítenek is, vagyis behelyezik a Siratófalba. Vannak olyan rabbik azonban, akik tiszteletlennek tartják ezt a szokást, sőt, olyan is van, aki egyenesen bálványimádásnak tartja a Siratófal efféle „istenítését”.
Miért fontos sokaknak mégis? Egyszer egy ember azt mondta a rabbijának, hogy ellátogat imádkozni a Siratófalhoz. A rabbi elcsodálkozott:
„Miért? Isten mindenhonnan meghallja az imádat.”
Így válaszolt az ember:
„Az igaz, hogy Isten mindenhol ugyanolyan. Én azonban nem.”
A Falba helyezett cédulák reményt, megnyugvást és biztatást adhatnak sokak számára, így hiába vannak ellenzői, úgy tűnik, egyelőre jóval többen vannak azok, akik támogatják.
A Siratófal a világ egyetlen szabadtéri ortodox zsinagógája, melynek már számtalan aspektusáról szóltunk. A Siratófal élővilágáról például itt, köveiről itt , történetéről itt és itt, a falba dugott cédulákról pedig itt írtunk.
Fotó: Szakács Noémi