Nap, mint nap felhívjuk olvasóink figyelmét az adott nap számolására és spirituális jelentőségére. Most azt járjuk körül részletesen, hogy mi is az az ómer azon kívül, hogy valami, amit meg kell számolni.
Az ómer a Szentély idejében gabonaáldozat volt, melyet peszách második napján mutattak be a Bét háMikdásban. Maga az ómer szó egy bibliai mértékegységet képvisel, nagyjából 1,2 kilogrammnak felel meg. Peszách második napján, niszán hó 16-án a hagyományos ünnepi áldozat mellett egy bárányt is bemutattak egy ómernyi árpa kíséretében. Ez utóbbi az adott év első izraeli aratásából származott. Mielőtt az ómerhez való árpát learatták, tilos volt az ötféle gabona (búza, árpa, tönköly, zab, rozs) bármelyikének újonnan nőtt kalászaiból enni, vagy akár csak szakítani is.
Az ómer áldozatot az különböztette meg részben a többi Szentélybeli áldozattól, hogy hangos külsőségek között hozták. Így írja le a Rámbám (Maimonidesz): „A peszách ünnepét megelőző napon a bíróság küldöttei kimentek [a mezőre], és csomókba kötötték [az árpát], míg az még a földben volt, hogy könnyű legyen betakarítani. A peszách [első napját] követő este a környező falvak minden lakója összegyűlt, hogy nagy örömmel végezhessék a betakarítást. Három ember aratott le három szeá [mértékegység] árpát három kosárba, három sarlóval. Amikor besötétedett, az aratók megkérdezték a körülöttük állókat: ’Lement már a nap?’ – Azt válaszolták: ’Igen.’” Ez háromszor történt meg. Utána azt kérdezték az aratók, szintén háromszor ismételve minden egyes kérdést, és háromszor meghallgatva a kérdésekre adott, igenlő válaszokat:
„Ez egy sarló?” – „Igen.”
„Ez egy kosár?” – „Igen.”
Szombaton ezt kérdezték:
„Szombat van?” – az igenlő válasz után pedig: „Arassak?” – „Igen” – érkezett a felelet.
Az aratás után a Szentély udvarába vitték az árpát, ahol kicsépelték, rostálták és megpirították a szemeket egy hengerben égő tűz fölött.
Ezek után a szemeket kiterítették a Szentély udvarában, és a szél járt az árpaszemek között. Miután ez is megtörtént, malomba vitték és lisztté őrölték a gabonát, hogy 3 szeá (nagyjából 24 és fél – 25 liter) lisztet kapjanak. Ezt 13 ember szitálta át, majd levettek belőle egy tizedet, amit aztán összekevertek olajjal és egy maréknyi füstölőszert tettek a tetejére. Ezt lengették négyfelé: fel, le, jobbra és balra a Szentély udvarának keleti részében, majd az oltár délnyugati csücskébe helyezték, ahogyan más lisztáldozatokkal is eljártak. Az oltár tüzére tettek egy maroknyit, a maradékot pedig a papok ették meg, ahogy az más lisztáldozatok esetében is történt.
A Tóra parancsolata szerint ötven napon kell számolni az ómer áldozatának bemutatásától, és az ötvenedik napon egy másik gabonaáldozatra került sor. Ez volt a két kenyér áldozata, melyet az új búzából hoztak. Bár személyes használatra engedélyezett volt az ómeráldozat bemutatása után az új gabona, a Szentélyben nem használták mindaddig, amíg ezt a második áldozatot, a két kenyér áldozatát is be nem mutatták. „És számoljatok magatoknak attól a naptól kezdve, hogy meghozzátok az ómer lengetésének áldozatát, hét hetet. A hetedik hetet követő napig számoljatok, és az ötvenedik napon hozzatok új lisztáldozatot az Örökkévalónak.” (M.III. 23:15-16) A két áldozat bemutatása közti számolást hívjuk ómerszámlálásnak, melyet a mai napig megtartunk annak ellenére, hogy már és még nem áll a Szentély.
Az ómerszámlálás tehát egyaránt köthető a tóraadáshoz és az új gabonához is. Ez a két magyarázat valójában összekapcsolódik, teljessé téve az ómerszámlálás magyarázatainak körét. Az árpát általában inkább állati takarmánynak tartják, míg a gabonát egyértelműen emberi tápláléknak. Ahogyan az árpától (ómer áldozat) haladunk a búza (kenyéráldozat) felé, úgy kell – ahogyan spirituális útmutatónkban is látható – egyre inkább tökéletesítenünk a lelkünket. A 49 nap a bennünk levő 49 vágynak és 49 személyiségjegynek felel meg. Spirituális utazásunk kezdetén durvák és állatokhoz hasonlatosak vagyunk, ám ha végighaladunk az úton, akkor tökéletesítjük önmagunkat, és ezáltal elkészülünk arra, hogy az emberiség egyik legalapvetőbb élelmiszer-alapanyagából, a lisztből magunkat a lehető legmagasabb, legtökéletesebb szintre hozva mutathassunk be áldozatot az Örökkévalónak.
Adja az Isten, hogy erre minél hamarabb, még napjainkban sor kerülhessen a felépített jeruzsálemi Szentélyben!
zsido.com
Forrás: chabad.org
|
Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
A zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről. A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját. Az EMIH technikai száma: 1287 |