Oberlander Báruch rabbi magyarázza el, mi történik azzal a cháméccal, amely peszách alatt zsidó tulajdonban marad.

Oberlander Báruch rabbi

A zsidó törvények szerint az a cháméc, amelyet nem adtak el peszách előtt, az ünnep után már nem használható fel, sőt tilos belőle profitálni is. Oberlander Báruch rabbi bemutatja a szabályok részleteit, a boltokra vonatkozó gyakorlati kérdéseket és a kivételes eseteket is.

Tréflivé válik-e az eladatlan cháméc?

Tórai előírás szerint a chámécot nemcsak fogyasztani tilos peszáchkor (2Mózes 20:19–20.), hanem birtokolni is (uo. 7:7., 20:19., 5Mózes 16:4.). Így, ha a tulajdonunkban maradt cháméc, még akkor is, ha nem látható helyen volt elzárva, megszegtük az ünnepet a kovászos birtoklásával. Ezért van a peszách előtti nagytakarítás, hogy eltüntessük a megmaradt chámécot.

A kovászos eladása

Ha marad olyan chámécunk, amit nem akarjuk kidobni, akkor azt egy rabbi közvetítésével el lehet adni egy erre a célra szolgáló szerződés megkötésével.

Regisztráljon a széderestekre!

A férőhelyek korlátozottak, ezért érdemes mielőbb helyet foglalni a széderestékre. A zsinagógák peszáchi programjairól, imaidőkről, széderestékről és részvételi díjakról, a zsidoprogramok.hu oldalon talál információt. A kovászos eladásáról szóló szerződést a zsidounnepek.hu oldalon érheti el, peszách ünnepéről szintén ezen az oldalon tájékozódhat bővebben, illetve a zsido.com oldalán. További információkat a vallási és világi programokról szintén a zsidoprogramok.hu oldalon talál.

Az ingyenes maceszcsomagot innen tudja letölteni. Az est elengedhetetlen kellékét, a peszáchi hágádát, meg innen tudja letölteni.

Eladatlan cháméc az ünnep után

A talmudi bölcsek a cháméc tilalmának komolysága miatt büntetésként azt is előírták (Peszáchim 28a.), hogy az a cháméc, ami az ünnep megszegésével a birtokunkban maradt, az ünnep után már nem kóser, és nem lehet semmiképp felhasználni, vagy akár üzletelni vele. Ez még akkor is érvényes, ha nem szándékosan maradt a birtokunkban (Sulchán áruch RSZ 448:1.).

Annyira szigorú ez a szabály, hogy ha valaki mégis főz ilyen étellel az ünnep után, akkor ezzel eltréflizi az edényt és ki kell kóserolni (Nité Gávriél – Peszách 1. kötet 60:18.; Piszké tsuvot 448:7.).

A tilalom nem csak arra vonatkozik, akié volt peszách alatt a cháméc, hanem minden zsidóra (SÁ RSZ uo.). Ez problémát jelenthet zsidó tulajdonban álló boltok esetében, mert ha a tulajdonos nem adta el a chámécét, akkor abból nem szabad vásárolnunk az ünnep után (NG uo. 9.). Ezért a rabbik minden évben nagy erővel dolgoznak azon, hogy rávegyék ezeket a cégeket a chámécuk eladására az ünnep idejére.

Felmerül a kérdés, hogy mi van, ha a tulajdonos belemegy az eladásba, de ennek ellenére nyitva tart peszáchkor és üzletel a cháméccal. Vannak olyan vélemények, miszerint ezzel kijelentette, hogy az egész eladás csak színjáték volt számára, a szerződés semmis és ezáltal a cháméce teljes egészében tiltott az ünnep után. Az elterjedt vélemény azonban az, hogy a törvényesen megkötött üzlet az érvényes, csak a tulajdonosra nézve olyan, mintha lopott holmival kereskedett volna (lásd Sulchán Menáchem 2. kötet 292–293. oldal; Or Jiszráél folyóirat 77. szám 34–46., 52–66. oldal).

Egy vélemény szerint 30 napig nem lehet chámécot vásárolni egy ilyen boltban, mert annyi idő alatt valószínűleg már kicserélődött az árukészlet (Ari N. Enkin: Da’at V’din 83. oldal). A valóságban azonban mindig az adott helyzettől függ, pl. mekkora a forgalma a boltnak stb. (lásd Rivevot Efrájim responsum 6. kötet 440:2.).

A báál tsuvá cháméca

Kivételes eset, ha valaki éppen peszách után lesz vallásos és akkor tudja meg, hogy az ünnep alatt nem lett volna szabad a chámécnak a birtokában lennie. Ilyenkor kivételesen meg lehet engedni neki, hogy használja tovább az ünnep után a chámécos dolgokat, mert nem tudott a tilalomról (lásd Rivevot Efrájim responsum 5. kötet 312. fejezet).

Oberlander Báruch

Hidegháborús cháméc

Még olyan cháméc sem lehet a birtokunkban, amit csak őrzésre adtak nekünk. Így volt ez a Hidegháború idején is Amerikában, ahol még a ’70-es években is állami, tartós élelmiszerből álló csomagokat helyeztek el intézményekben, arra az esetre, ha háború törne ki és élelmiszerhiány lépne fel. Ezt az állam kötelező őrzésre adta át, nem lehetett sem eladni, sem felhasználni. Így mesterem, Grünwald József (1903–1984) pápai rabbi is törte a fejét, hogy mit tegyen a chámécot is tartalmazó csomaggal a pápai jesiva pincéjében (Vájáán Joszéf responsum 2. kötet 216. fejezet).

 

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.