Oberlander Báruch rabbi egy eddig elveszettnek hitt dokumentumon keresztül mutatja be, hogyan engedélyezték a kitnijot fogyasztását a pesti gettó felszabadítása után, az éhínség sújtotta Budapesten.
„A Gut sábesz e heti számában, a kérdezd a rabbit rovatban történelmi jelentőségű iratot mutattam be. Ez az eddig elveszettnek
hitt hirdetmény bizonyítja, hogy a felszabadulás után, az élelmiszerhiánytól szenvedő Budapesten engedélyezték peszáchra bizonyos feltételek mellett a kitnijot fogyasztását, írja Oberlander Báruch rabbi.
A kitnijot engedélyezésének feltételei
Amint látni fogjuk, nem csak különböző korlátokat szabtak, hanem pontos útmutatást is adtak a felhasználáshoz: „Akinek nincs módjában elegendő burgonyát beszerezni, annak a bab, borsó és lencse élvezése oly módon van megengedve, hogy azokból legalább három nappal peszách előtt válogassa ki az esetleges benne levő gabonaszemeket, vagy más chomécot. Főzés előtt a hüvelyeseket hideg vízzel kell jól megmosni (áztatni nem szabad), és csak már forró vízben szabad a főzéshez föltenni”.
Feltűnő, hogy a rizs és a kukorica hiányzik a listából. Ezenkívül azt is észrevehetjük, hogy a rabbiság nem adott magyarázatot, hogy miért pont ezek és miért pont ilyen megkötésekkel használhatóak. Azonban találtam rabbinikus írást a háború kezdetéről, amiben egy az egyben ezekkel a feltételekkel engedélyezték a kitnijot fogyasztást.
Kitnijot kérdés a háború korábbi éveiben
A fent említett cikkemben idéztem, hogy Grünwald Jehosuá (1909–1969) huszti rabbi 1942-ben foglalkozott először a kérdéssel, mert a krumpli nagyon drága volt. Ekkor azonban nem engedte meg a fogyasztását, mondván, ha korlátokkal engedik meg, az akkor már nem nagy segítség. Úgy tűnik, a közösségében mégis sikerült átvészelni így is a peszáchot: „Hála Istennek, hogy eltelt az ünnep, és bár a szegénység a zsidó házakban borzasztó volt, mégsem nyúlt senki kitnijothoz”.
Azonban a következő évben, 1943-ban a helyzet rosszabbra fordult. Ezért levélben Ehrenreich Slomó Zálmán (1863–1944) szilágysomlyói rabbihoz fordult az ügyben, hogy meg lehet-e engedni a kitnijotot abban az évben. Az 1943. februárjában kelt válaszából (Lechem Slomo responsum OC tinjáná 48:10.) kiderül, hogy a máramarosszigeti bét din már előző évben hozzá fordult ezzel a kérdéssel, mivel „…’krumpli nem kapható, macesz legfeljebb 1 kg és 1-2 dkg fejenként, hús nincs, tojás és zsír csak kevés. Talán meg lehetne engedni a kitnijotot, vagyis babot, borsót, lencsét, mert ezek beszerezhetőek.’ Azt válaszoltam, hogy szerintem még azok is, akik tiltják a kitnijotot nehéz helyzetben is, a mostani helyzetben, amikor szó szerint éhínség van, biztos, hogy megengednék. Még a lubavicsi rebbe, a Cemách cedek [responsum OC 56. fejezet], aki még erősebben tiltja, szerintem a mostani helyzet az már a pikuách nefes határán mozog, így biztos, hogy még ő is megengedné”.
Idézi még azt is, hogy amikor az ő városában 1873-ban szintén nagyon nehéz helyzet volt, az akkori rabbi megengedte, sőt még a híres cánzi rebbe, Chájim Halberstam rabbi (1797–1876) is csatlakozott az engedélyhez.
Tovább folytatva azt írja: „Azonban csak a fent említett fajtákat engedem, de rizst és kölest nem. És ezeket a fajtákat is csak akkor engedem meg, ha mindenki végigválogatja őket peszách előtt, hogy tiszták legyenek, ne legyen bennük semmi szennyeződés és morzsalék, és végigválogatják egész peszách minden napjára. Amiket liszteszsákokban tároltak, az peszách alatt nem lehet használni, csak azt, ami a padláson volt vagy tiszta zsákokban. Ezekkel a feltételekkel csatlakozom én a nagy rabbikhoz, Isten éltesse őket, megengedve ebben az évben a szegényeknek.”
A szatmárnémeti rabbi feltétele
Ehrenreich rabbi végezetül megemlíti, hogy: „akkor [1942-ben] itt volt nálunk a közösségben barátom, [Teitelbaum Joél (1887–1979)] szatmárnémeti rabbi, aki szintén csatlakozott az engedélyhez, azzal a feltétellel, hogy a kitnijotot akkor teszik be a lábosba, amikor már forr a víz, ahogy [Szofér-Schreiber Mózes (1762–1839)] pozsonyi rabbi, a Chátám Szofér írta [responsum OC 122. fejezet] egy hasonló esetben”.
Erre azért van szükség, mert amikor bekerül a forró vízbe, akkor már ki van zárva az erjedés lehetősége. Ezek szerint nagy rabbik már megengedték a kitnijotot, de nem teljesen világos, hogy már 1942-ben megengedték, vagy csak ’43-ban.
Ugyan a szilágysomlyói rabbi levele nyomtatásban csak 1991-ben jelent meg először a fent említett responsumkötetében, Jeruzsálemben, szinte biztos, hogy a magyar rabbik között ismert volt ez az engedély és ezt vette át a pesti rabbiság egy az egyben.
Más hüvelyesek, lisztek, olajok
Az az érv, hogy szükséghelyzetben bizonyos hüvelyesek (például a borsó, bab, lencse) megengedhetők, míg a rizs és a köles nem, azon alapul, hogy utóbbiak külső megjelenésükben is hasonlítanak az öt gabonaféléhez, az előbbiek kevésbé hasonlítanak külsőre, és így enyhébb megítélés alá eshetnek vészhelyzetben.
A fentiből érthetőek a további feltételek, amiket ír a rabbiság, hogy a hüvelyeseket liszt formájában tilos használni, mert azt nem lehet átválogatni. Illetve a kukoricaliszt élvezete mindenképpen tilos, valamint a burgonyaliszt is csak akkor használható, ha gyári csomagolásban vagy, vagy nem liszteszsákban volt tárolva.
Olajok tekintetében „a szezám- és napraforgóolaj használata engedélyezve van, mégpedig egy sűrű kendőn peszáchi edénybe való előzetes szűrés után.” A kitnijot olaj használatát már könnyebb volt megengedni, hiszen vannak olyan vélemények (ahogy korábbi cikkemben idéztem – lásd uo. 118. oldal), amelyek békeidőkben is megengedik a napraforgóolaj fogyasztása, mert magát a napraforgót csak olaj formájában használják [az, hogy ma már létezik napraforgó liszt/őrölt napraforgó mag talán gyengít ezen érvelésen] (lásd még Pné Lévi responsum 33–35. fejezet). Ugyanez nem igaz a szezámmagra, amire érvényes ugyan a kitnijot tilalma, ám meg lehet engedni olaj formában (lásd még Neria Guttel: Chádásim gám Jesánim 25–35. oldal).
Vallásosság az éhínségben
Mindezekből jól látszik, hogy még ezek között az embert próbáló körülmények között is mindent megtettek a peszáchi törvények betartásáért a pesti zsidók, a rabbik pedig mindent megtettek, hogy a legmagasabb fokú kóserság megtartása mellett megkönnyítsék a helyzetet.
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.